Szent Dénes
Szent Dénes (vagy Dionysius, Denis, Dennis, Denys) keresztény szent, egyike a tizennégy segítőszentnek, vértanú. A 3. században Párizs első püspöke volt és ezért Párizs védőszentje. A hagyomány szerint megvédi a hozzá fohászkodókat a megszállottságtól és a fejfájástól. Hitéért lefejezték, ezért gyakran saját fejével a kezében ábrázolják.
Élete
Tours-i Szent Gergely[1] azt írta, hogy Dénes Párizs püspöke volt és karddal lefejezték. A legkorábbi írás, amely beszámol életéről és mártíromságáról egy 600 körül íródott legenda, a "Passio SS. Dionysii Rustici et Eleutherii", amelyet tévesen a költő Venantius Fortunatusnak tulajdonítanak. A legendából az rajzolódik ki, hogy Fábián pápa idejében küldhették Itáliából Gallia megtérítésére, a Decius császár alatt törtent keresztényüldözések utan, amelyek kiirtották a Lutetiában meggyökeresedett kis keresztény közösséget.[2] Dénes elválaszthatatlan társaival, Rusticusszal és Eleutheriusszal együtt, akiket később vele együtt végeztek ki, a Szajna szigetén, az Île de la Citén telepedett le. Az akkkori Párizs a folyótól távolabb, a Rive Gauche (balpart) magasabban fekvő területén helyezkedett el.
Vértanúsága
Dénes sok embert térített meg. Emiatt szembekerült a pogány papokkal.
Végül arra ítélték, hogy lefejezik Párizs legmagasabb hegyén, a mai Montmartre-on, amely akkor valószínűleg druida szent hely volt. Dénes és társai vértanúsága miatt kapta mai nevét a hely („mártírok hegye” az ófrancia nyelvben). Az Arany Legenda szerint, miután lefejezték, Dénes felkapta a fejét, még két mérföldet ment és közben egész úton prédikált.[3] A helyen, ahol végül összeesett és meghalt, szentélyt emeltek. Ebből lett később a Saint-Denis-székesegyház,
a francia királyok temetkező helye. Egy másik történet szerint a testét
a Szajnába dobták, de hívei kivették onnan és az éjszaka folyamán
eltemették.
Kommentáld!