JÚLIUS 17. – SZENT ELEK
Elek a középkor egyik legkedvesebb legendahőse volt. Történetét több magyar kódexben megtaláljuk.
A Nádor-kódex rövidebbre fogott
előadása szerint Elek Euphemianus római patrícius fia volt. Jámbor
szülei sokáig gyermektelenül éltek. Amikor embörségöt
ért volna, választának neki császár udvarából egy szizet, és neki adák
feleségül. Annak utána, mikoron a nyugodalomnak ideje eljött voIna,
bemene az szent ifjú az ő mátkájával ágyasházába, holott kezdé űtet
tanítani isteni félelemre és szizességnek tartására. Mely tanúságnak
utána aranygyűrűjét és vitézi övének csatját, kivel övedözik vala,
neki adá tartani, mondván: vedd hozzád ezöket,
és tartsd nálad, amíg Úristennek kellemetös.
Elek ezután koldus képében Edessza városába zarándokolt, hol vala mü urunk Jézus Krisztusnap képe, ki nem emböri kéz miatt vala alkotván, gyolcsba szerezvén.
Szomorú atyja szolgáit szétküldte a világba, hogy keressék meg fiát.
Elek látta őket, de nem árulta el magát. A szolgák visszatértek és
jelentették, hogy nem találták meg. Az ő
jegyöse kediglen úgy mond vala ő napának: én addiglan, míg az én
édességös uram felől hírt nem hallok, miképpen a gerlice, egyedül
veletök megmaradok, és veletök lakozom.
Már tizenhét esztendeig szolgált
Elek Edesszában, teljesen ismeretlenül Szűz Máriának egyházánál, amikor a
Boldogasszony képe megszólalt és azt mondta az őrnek, hogy hozza be az
egyházba Isten emberét. Elek megijedt a hirtelen tisztelettől és hajóra
szállott, amelyet a szél Rómába sodort.
Elek itt fölkereste atyját és
kérte, hogy fogadja be szegényei közé. Nem árulta el most sem magát, nem
ismerték föl. Imádsággal, vezekléssel töltötte minden idejét. A szolgák
sokszor csúfot űztek belőle. Ismeretlenül újabb tizenhét évig él atyja
hajlékában. Érezvén halálának közeledését, papirost, tintát kért, és
életét írásba foglalta. Szózat hallatszott az
égből, hogy keressék meg Isten emberét: Euphemianus
házában lelik meg. Mikor a pápa és kísérete odaért, Eleket már halva
találták. Orcája fénylenék, mint Isten angyala.
Kommentáld!