Szent Erik, Svédország patrónusának ünnepe
Erik király vezette be a kereszténységet országában.
A svédek szemében Szent Erik a győzelem jelképe is.
Svédország
később lett keresztény, mint Dánia vagy Norvégia. A XI. században főleg
angolszász hittérítők tevékenykedtek az országban, de krónikák tanúsága
szerint
Uppsalában még 1075 körül is bálványokat tiszteltek a pogány
nemzeti szentélyben, s a szent berekben ember- és állatáldozatokat
mutattak be.
A brémai érsek több püspökséget is alapított, ám a
svédek csak Sverker király (kb. 1130–1156) uralma idején tértek át a
kereszténységre; az első kolostorokat is akkor alapították.
Sverker
király lázadás áldozata lett, utódjául Erik Jedvardsont választották
meg. Erik svéd király életéről a források keveset árulnak el: körülbelül
1156 és 1160 között uralkodott, kiváltságokkal látott el egy ciszterci
kolostort. Szentségének első bizonysága az uppsalai püspökség 1198. évi
naptára, amelyben május 18-án szerepel „Hericus Rex” ünnepe. Vejéről,
Sverre norvég királyról szóló monda 1220 körül megemlékezik Erik
Uppsalában őrzött ereklyéjéről.
Az
Erik-legenda mai változata egy jóval korábbi eredetin alapszik, amely
fő vonásaiban történelmileg hiteles: eszerint Erik az egyházhoz hű
király volt, aki az igazságosság szellemében és a közjót szem előtt
tartva uralkodott. Magánéletét szigorú aszkézis jellemezte. Különös
gonddal viseltetett a templomok építésére; ő alapította az uppsalai
püspökséget, mely később, 1164-ben Svédország legfőbb főegyházmegyéje
lett.
Az általa vezetett keresztes hadjárat
során hű barátjával és munkatársával, Henrik uppsalai püspökkel és
seregével partra szállt Finnországban, hogy megerősítse a svéd befolyást
és előmozdítsa a keresztény missziót. A finnek csatát vesztettek. A
legenda szerint Erik könnyezett az elesett finnek láttán, amiért
megkereszteletlenül kellett meghalniuk. Hazatérvén után Erik Henriket
Finnország első püspöként Turkuban hagyta. Henrik püspök életével
fizetett, amikor egy gyilkost rá akart venni a megtérésre. Finnország
nemzeti szentjeként és apostolaként temették el Turku katedrálisában.
Erik
is erőszakos halált szenvedett.
Legendája szerint ellenfelei a dán
trónkövetelő vezetésével 1160-ban, Krisztus mennybemenetele ünnepén támadtak
a szentmisét hallgató Erikre; a király meg akart küzdeni a támadókkal,
ám túl kevés harcos volt vele – támadói leterítették és megölték.
A
kései középkorból szép liturgikus szövegek örökítik meg Erik Svédország
nemzeti szentjeként való tiszteletét; több, zarándoklatról szóló
híradás is őrzi népszerűsége emlékét. Az aranyozott ezüst szarkofágot,
amelyben ereklyéit őrzik, III. János király készíttette 1574-ben, s ma
is meg lehet tekinteni az uppsalai dómban.
Magyar Kurír
Kommentáld!