El Greco: A Szűzanya megjelenik Szent Lőrincnek
Szent Lőrinc (? – Róma, 258. augusztus 19.?) a katolikus egyház
leginkább tisztelt szentjeinek egyike, annak ellenére, hogy életéről,
haláláról és tetteiről vajmi keveset tudunk bizonyosan. A szentmise
római kánonjában is helyet kapott, vértanúságának napja a régi római
naptárban kiemelt ünnep volt
Halála
Valószínűnek tartják, hogy II. Szixtusz pápa diakónusa
volt. Amikor a pápát 258. augusztus 6-án elfogták, rá bízta az egyház
kincseit azzal, hogy ossza szét az egészet a szegények között – egyúttal
megjósolta, hogy három nappal utána Lőrinc is mártíromságra jut.
Valóban a pápa után három nappal, 258. augusztus 10-én halt
vértanúhalált, de már kivégzésének módja sem bizonyos. Egyesek szerint
lefejezték, Szent Ambrus mára elveszett források alapján írt beszámolója szerint viszont roston sütötték meg. Vértanúságának vélt helyén, a Via Tiburtina mellett már Nagy Konstantin bazilikát építtetett, és ez hamarosan keresett zarándokhellyé vált.
Tisztelete
Életrajza a 4. század vége után egyre újabb elemekkel bővült. Egyesek tudni vélik, hogy Hispániából származott, és a pápa akkor ismerte meg, amikor egy toledói zsinaton vett részt. Ez képtelenség, mert az első toledói zsinat 589-ben volt – de ez a legenda nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Lőrinc tisztelete elterjedjen Hispániában. Spanyolországban
állítólagos hispániai származására hivatkozva mindmáig valóságos
nemzeti szentnek tekintik. Tiszteletét erősítette, hogy a művészek
nagyon gyakran ábrázolták együtt a két vértanú diakónust: Lőrincet és Vincét.
Német földön akkor lendült fel tisztelete, amikor I. Ottó 955-ben Augsburg mellett, Lech mezején éppen augusztus 10-én, azaz Szent Lőrinc ünnepén győzte le a kalandozó magyarokat.
Rendszerint fiatalembernek ábrázolják, diakónusi dalmatikában.
Attribútuma a boronára emlékeztető rostély, mártíriuma a pecsenyévé
pirító augusztusi forróság jelképe. Éppen ezért többnyire a tűzoltók és a
tűzzel foglalatoskodó mesteremberek (cukrászok, pékek) hívták
segítségül, valamint az égési sebek gyógyításáért fordultak hozzá.
Ünnepét a magyar földművesek körében határnapnak tartják: a szólás
szerint: „belepisilt Lőrinc a dinnyébe”, azaz a Lőrinc-nap után szedett
dinnye már ízetlen. Az angol néphagyományban az augusztusi meteorhullást „Szent Lőrinc könnyeinek” hívják.
Élete, tevékenysége
Legendája szerint a pápa fő diakónusa volt, így hat másik társának
munkáját irányította. Különösen a szegényekkel és a betegekkel törődött:
maga is mosta a szegények lábát, és rendszeresen osztott nekik
alamizsnát. A legenda szerint sok beteget gyógyított meg csodálatos
módon, és vakok szeme világát is visszaadta.
Források
Kommentáld!