Szent Pantaleon
Szent Panteleimon (Agiosz Panteleimon) vértanú és gyógyító szent.
A kisázsiai Nikomédiában (a mai Izmit) született becslések szerint 275-ben, mások szerint 284-ben. Apja Eustorgius (Eusztorgiosz) pogány, míg anyja, Szent Eubula keresztény volt. Apja pogány iskolában taníttatta, majd gyógyítást tanult egy híres nikomédiai orvosnál.
Ekkoriban ismerkedett meg a keresztény vallással egy Hermolaus (Hermolaosz) nevű presbiter által. Panteleimon híre eljutott Diocletianus
császárhoz (284-305) is, aki udvarába hívta a tehetsége révén kitűnő
fiatal orvost. Egyszer azonban egy megdöbbentő esemény végleg
megváltoztatta az életét. Egy gyermeket látott meg az utcán feküdve
holtan, akit a mellette lévő mérges kígyó megmart. Panteleimon az Úr
Jézus Krisztushoz kezdett imádkozni a gyermek feltámadásáért és a mérges
kígyó elpusztításáért.
Elhatározta, hogy ha imája teljesül, akkor
követni fogja Krisztust és megkeresztelkedik. A gyermek feléledt, a
kígyó pedig Panteleimon szemei láttára elpusztult. A csodás események
után meg is keresztelkedett (Szent Hermolaosz keresztelte meg), annak
ellenére, hogy a keresztény hit tiltott vallás volt. Nem sokkal később
egy újabb csodás gyógyítást hajtott végre. Egy vak öregembert gyógyított
meg, ezek hatására pogány apja is megkeresztelkedett.
Panteleimon, apja halála után a szenvedőknek, betegeknek, szegényeknek és koldusoknak szentelte az életét. Jézus Krisztus
segítségét kérve ingyen gyógyította az embereket. Híre hamar elterjedt
az emberek között, és egyre többen keresték fel. A többi orvos
irigységből, megvádolta Panteleimon, hogy keresztény foglyokat
gyógyított meg. A császár próbálta rávenni, hogy cáfolja meg a vádakat
és áldozzon a pogány isteneknek, de ő nem tagadta a vádakat, sőt
kereszténynek tartotta magát. A dühős uralkodó nehéz kínzásoknak vetette
alá az orvosszentet, de az Úr megjelent a szentnek és megerősítette a
szenvedésekben.
Ezért a sértetlen nagyvértanút a császár parancsára egy
fához kötözték és vaskarmokkal tépték a húsát, fáklyákkal égették a
testét, majd kerékbe törték, forró ólomba dobták, ezt követően pedig
kővel a nyakában a tengerbe vetették. A szent azonban továbbra is
sértetlen maradt és bátran vallotta Krisztust a császár előtt. A császár
mérgében azt parancsolta, hogy dobják vadállatok elé a cirkuszban, de
azok nem bántották, hanem a lábát nyalogatták, és meghunyászkodtak
előtte. A dühöngő császár megparancsolta a katonáknak, hogy mindenkit
öljenek le, aki Krisztust dicsőítette, a szent nagyvértanút pedig
fejezzék le.
A szentet egy olajfához kötözték és az egyik katona
kardjával rávágott, de a kardja meglágyult, és nem tudott sebet ejteni. A
szent imádkozott az Úrhoz, ekkor szózat hallatszott az égből, mely a
nevén szólította a szentet és a Mennyek Országába hívta. Ezt hallván a
katonák térdre borultak és a szent bocsánatát kérték. Nem akarták
folytatni a kivégzést, de Panteleimon nagyvértanú felszólította őket,
hogy teljesítsék a császár parancsát, különben nem részesülhetnek vele
együtt a jövendő életből. A katonák könnyek között búcsúztak el a
szenttől.
Amikor a vértanút lefejezték, a sebből tej folyt ki. Az olajfa,
amelyhez a szentet kötötték, halála pillanatában gazdag terméssel telt
meg. Sokan a jelenlevők közül hinni kezdtek Krisztusban.
A szent testét először el akarták égetni, de sértetlen maradt a tűzben.
Testét végül keresztények temették el szülővárosában Nikomédiában
(305-ben ?).
Érdekesség
Róla kapta a nevét Dunapentele (a mai Dunaújváros óvárosa).
Lásd még
Forrás
- Jeszenszky Ágnes (szerk.): Szentek lexikona. Dunakönyv Kiadó, 1994.
- Gergely Ákos: Rejtélyes Pentele. (helytörténeti tanulmány) Dunaújváros, 2007.
Kommentáld!