Szent Vitus
|
 |
| Halála |
303. június 13., Lucania |
| Ünnepnapja |
június 15. |
| Minek/kiknek a védőszentje? |
gyógyszerészeknek, vendéglősöknek, sörfőzőknek, vincelléreknek, rézműveseknek, táncosoknak és színészeknek, fiataloknak, háziállatoknak, a cseheknek, Prágának, Szászországnak, Szicíliának |
Szent Vitus (Mazara del Vallo, i. sz. 3. század – Lucania, 303. június 13.) vértanú, a gyógyszerészek, vendéglősök, sörfőzők, vincellérek, rézművesek, táncosok és színészek, fiatalok, háziállatok, a csehek, Prága, Szászország és Szicília védőszentje. Vid, másként Vitus, Vida ifjú ókeresztény vértanú, a középkor végének kedvelt pártfogója, a tizennégy segítőszent egyike.
Legendája
Az Érdy-kódexben is megtalálható legenda szerint Szicília délnyugati tengerpartján, a mai Mazara del Vallo
területén született. Hétéves volt, amikor nevelőjével, Modestusszal és
dajkájával, Crescentiával Lucaniába szöktek, mert apja a kereszténység
megtagadására akarta kényszeríteni. Mindhármukat Diocletianus udvarába
vitették, és noha Vitus meggyógyította a császár fiát, és más csodákat
is véghezvitt, forró olajjal telt üstbe vetették. Egy angyal visszavitte
Lucaniába, de ott hamarosan meghalt.
Tisztelete
Tiszletetének első emlékei a 600-as évek körüli időkből maradtak fenn. 756-ban Szent Vitus ereklyéit a párizsi Saint-Denis bazilikába szállították, majd 836-ban a corveyi apátságba. 1355-ben a fejét Prágába vitték, és ott őrzik a Szent Vitus-dómban, amelyet Szent Vencel emeltetett a tiszteletére. Ereklyéit mintegy 130 helyen őrzik.
A leggyakrabban üstben ülő fiúként ábrázolják, kezében pálmaággal,
könyvvel és hollóval, sassal vagy kakassal. A kakassal azért kapcsolták
össze, mert az általa kiszorított szláv fényistenhez, Svantevithez
hasonlóan neki is kakasokat áldoztak. Ritkábban megjelenik a szász
királyok védőszentjeként, hermelinnel és országalmával.
Fiume városa 1991 óta Szent Vitus napját jelölte ki a város napjává.[1]
Jegyzetek
Források
Lásd még
Kommentáld!