Szeptember 13
Aranyszájú szent János
A
nagy tanító, nagy prédikátor. Szépeket mondott istenről, és igyekezett
megerősíteni a rábízottakat. Kérjük Isten kegyelmét, hogy bátran
beszéljünk róla, amikor alkalmunk adódik.
ARANYSZÁJÚ
(KRIZOSZTOMOSZ) SZENT JÁNOS 344 és 349 között Antiochiában született,
előkelő családja révén kitünő nevelést kapott. Magasrangú katonatiszt
apját korán elvesztette. Anyja nem kötött új házasságot, csakhogy
teljesen fia nevelésének szentelhesse magát. János 18 évesen
keresztelkedett meg. Szónoklattant tanult, ügyvédnek készült. Anyja
halála után aszketikus életet élt, remeteségben akart élni, bár püspökké
szerette volna tenni az antiochiai pátriárka. Itt, az antiochiai hegyek
közt megírta "A papságról" című híres művét arról a papi eszményről
amit ő szeretett volna szentségben, tudományban és életbölcsességben a
papságban megélni.
Öt évi ima, Szentírás-tanulmányozás, vezeklés
és elmélkedés után egészsége megromlott, vissza kellett térnie a
városba. Itt diakonussá szentelik, majd hat év múlva, 386-ban pappá
szentelték, nagyhatású szónok lett, nyelve kristálytiszta görög nyelv
volt. Világosan fejtette ki az igazságot, szebbnél szebb képeket és
hasonlatokat alkalmazott. Az új adókivetések hírére a nép lázadozását
sikerült bűnbánatra fordítania és a császár kegyelmét is sikerült
kieszközölnie.
A császár csellel 397-ben konstantinápoly
püspökévé, pátriárkájává tette. Konstantinápolyban is szigorú
beszédeiben az erkölcs pontos szabályozására törekedett, szembeszállt a
császári fényűzéssel, szót emelt az igazságtalanságok ellen. Emiatt a
féltékeny előkelők 403-ban megfosztották főpapi székétől és kétszer is
száműzték Kis-Örményországba. A viszontagságoktól elcsigázva Kománában
(Pontusz) a Fekete-tenger mellett halt meg 407. szeptember 14-én.
Holttestét
438-ban átvitték Konstantinápolyba. Ezer bárka vett részt az ünnepi
ceremóniában, és a gyermekei azoknak, akik száműzetésbe küldték, vagy
küldették.
Példája: Mindenkor a legtökéletesebben végezd feladatodat!
Kommentáld!