XI. Ince pápa
XI. Ince pápa szobra Budapesten, a budai várban. A szentéletű pápa sokat
tett Magyarországnak a török elnyomás alóli fölszabadításáért.
XI. (Boldog) Ince pápa (sz. Benedetto Odescalchi), (Como, 1611. május 16. – Róma, 1689. augusztus 12.) a római katolikus egyház pápája 1676. szeptember 21-étől haláláig.
Élete a pápaság előtt
Comóban született egy gazdag kereskedőcsalád gyermekeként. Jezsuitáknál nevelkedett, jogi tanulmányait Rómában és Nápolyban
végezte. VIII. Orbán idején lépett az egyházkormányzat szolgálatába. X.
Ince nevezte ki 35 évesen bíborossá. Amikor a pápa Ferrarába küldte
legátusként, hogy az éhező embereken segítsen, „a szegények atyjaként”
mutatta be őt. 1650-ben nevezték ki Novara püspökének. 1656-ban – egyes
források szerint gyenge egészségi állapot miatt – a pápa engedélyével
lemondott és visszatért Rómába.
Megválasztása
Már 1669-ben is jelölték IX. Kelemen (1667-69) utódjaként pápának, de
a francia udvar megakadályozta megválasztását. X. Kelemen (1670-76)
halála után XIV. Lajos francia király
ismét elutasította Odescalchi személyét. A bíborosi testület és a római
polgárok azonban ragaszkodtak jelöltjükhöz, ezért a francia király –
vonakodva ugyan – elfogadta a jelölését. 1676. szeptember 21-én XI. Ince
néven lett Szent Péter utódja.
Reformjai
XI. Ince megválasztása után azonnal nekilátott a vatikáni
adminisztráció átalakításának. Az elődei alatt szétzilálódott és
eladósodott pápai kincstárat újjászervezte, takarékossági intézkedései
folytán néhány éven belül a kiadások és bevételek mérlege újra
pozitívumot mutatott. Rendeletben betiltotta a bíborosok között uralkodó
nepotizmust.
Küzdelme a törökökkel és a franciákkal
Pápaságát végig beárnyékolta elkeserítő küzdelme XIV. Lajos francia királlyal. A francia papság ugyanis királya támogatásával megfogalmazta a gall cikkelyeket
(1682), melyben kimondták, hogy a pápa – a lelki ügyeket kivéve –
mindenben alá van vetve az egyetemes zsinatnak. Erre válaszul a pápa
megtagadta a cikkelyeket támogató püspökök kinevezését.
A francia király 1685-ben visszavonta a nantes-i ediktumot, amely a protestánsok szabad vallásgyakorlatát engedélyezte. Az ezt követő – a hugenottákkal szemben elinduló – erőszakhullámot XI. Ince mélyen elítélte.
Emellett XIV. Lajos Habsburg-ellenes politikája, és háborúi keresztezték a pápa egyik legfontosabb célját, a törökök kiűzését Európából. Végül XI. Ince fáradozásait (és hatalmas pénzadományait) siker koronázta. A Bécs 1683-as sikertelen ostroma után megindított ellentámadás Buda visszafoglalásához vezetett (1686. szeptember 2.), és a XVII. század végére sikerült a magyar területeket felszabadítani.
Személyisége
Szent életű bíborosként élt Rómában, pápává választását csak akkor
fogadta el, amikor a többi bíboros aláírta reformprogramját.
Egyszerűsége, szent jelleme miatt nagy népszerűségnek örvendett.
Elítélte a korrupciót, a nepotizmust (állások betöltése rokonokkal).
Tisztelete rögtön halála után terjedni kezdett, s már 1714-ben
megkezdődött a kanonizációs eljárása. Ennek véghezvitelét azonban a
francia udvar megakadályozta. A megakadt eljárást csak a 20. században folytatták így boldoggá avatására csak 1956-ban került sor.
Kommentáld!