Napjainkban, amikor az elérhető fényképezőgépek száma és fajtája szinte korlátlan, és szinte mindenkinek van valamilyen fényképezőgépe, ha nem is digitális vagy tükörreflexes fényképezőgép, de legalább kamerával ellátott mobiltelefon, érdemes elgondolkodni rajta, hogy tudjuk emelni fotóink művészi értékét. Általánosságban azt tartják, hogy az ember, és nem a gép készíti el a fotót. Ez valóban így van. A jó fotós másoknál jobb fotót készít egy mobiltelefonnal, mint a gyengébb képességű fotós a legjobb SLR géppel. Nem szükséges azonban speciális szakmai tanfolyamokat elvégezni ahhoz, hogy az általunk bejárt helyeket megörökítő fotókkal saját érzelmeinket is megmutassuk.
Az alábbi mondatok a kezdő fotósoknak, az amatőröknek szólnak, mivel úgy gondolom, hogy néhány alapelv ismerete elegendő ahhoz, hogy olyan fotókat készítsünk, amelyek vonzzák a tekintetet és olyan érzelmeket váltanak ki másokból, amelyet mi magunk éreztünk akkor, amikor lenyomtuk az exponáló gombot.
Kompozíció
A fotó egy alkotás, melyet jó érzés megnézni. Ezért aztán meg kell határozni, milyen keretbe helyezzük a témát. Végig kell gondolni, hogy mit akarunk megmutatni. Ha a hegyeket akarjuk bemutatni, akkor a kisebb felületen látható hegygerincek mellett ne a kék égbolt töltse ki a fotó nagy felületét, amely húzza a szemet, de nem mutat semmit. Sokkal jobb lesz, ha változtatunk a megközelítésen, és nagyobb részt mutatunk meg azokból az objektumokból, melyek érdekelnek minket.
Egy példa a felesleges kék égre. Hogy javítsuk a kép kompozícióját, távolítsuk el a kék ég egy részét. Így már sokkal jobb.
Más a helyzet, amikor az eget gyönyörű felhők takarják, melyeket gyönyörű színekkel világítanak meg a felkelő vagy a lemenő nap sugarai. Ebben az esetben a lenyűgöző természeti elemek javára kell mozgatni a keretet, és a földet csak szimbolikusan, vagy egyáltalán nem kell megmutatni.
Kevés föld és sok felhő. Tudatos kompozíció.
Létezik egy ún. kétharmados szabály. Ez a módszer az emberi agy működésére utal. Ha ránézünk egy látszólag jól megkomponált fotóra, attól függ, hogy harmonikusnak, sőt mi több, szépnek – vagy kevésbé szépnek – érzékeljük-e, vagy sem, hogy van-e valami, ami túl soknak, vagy esetleg túl kevésnek tűnik. A recept a következő. A keretet hosszában és szélességében is osszuk fel három egyenlő részre, és ezeket a részeket egyenes vonalakkal válasszuk el egymástól. Az így létrehozott vonalak mutatják meg azt a területet, ahová a tárgyakat, objektumokat (pl. az ég, víz, mezők) el kell helyeznünk a képen.
Klasszikus harmónia
Ezen túlmenően ezeknek a vonalaknak a metszéspontja vonzza legjobban a fotót szemlélő tekintetét, ezért a legjobb, ha ott jelennek meg a kép legfontosabb elemei, így pl. emberek, állatok, vagy a jellegzetes tájkép elemek, mint pl. tavak, sziklák, fák, stb.
Szimmetria
Az emberi szem szereti a szimmetriát. Ezért próbáljuk meg mi is megkeresni. Egy építészeti objektum esetében ez nem is tűnik nehéz feladatnak, a tájképfotózásnál azonban ez sokszor kevésbé nyilvánvaló. Itt is vannak azonban jól bevált módszerek a harmonikus szimmetria bemutatására. Az egyik ezek közül a táj visszatükröződése a víz felszínén.
A tükröződés felhasználása a szimmetria érdekében.
Emberek a képeken
Személyek fotózása esetén ugyanazt az elvet érdemes követni, amit a kompozíciónál már részleteztünk. A személyt össze kell hangolni a környezettel. Ha egy személyt a hegy egy konkrét pontjával együtt szeretnénk ábrázolni, úgy komponáljuk meg a fotót, hogy a személy feje ne takarja el magát a csúcsot, de ne is teljesen kék ég keretezze a fejét. Maga a hegy csak egy apró részlet legyen a kép alján. Gyakori hiba az ilyen típusú fotóknál, hogy nagy felületen mutatják a kék eget, a levágott lábak vagy más emberi testrészek rovására. Sokkal jobban mutat egy fotón a teljes emberi test és egy kevés föld, amelyen áll, mint a hatalmas fehér vagy kék terület a fejünk felett.
Levágott láb, a feje felett nagy kékség. Könyörgöm, engedje lejjebb a kamerát…
A végére egy fontos megjegyzés. A kezdőknek meg kell ismerniük ezeket a szabályokat, meg kell tanulni megkomponálni a fotót, és rá kell jönniük, hogyan változik a kép hangulata akár csak egy csekély módosítás hatására is. Azt is látni kell azonban, hogy ha valaki ezeket a szabályokat tudatosan megszegve, a harmóniát és az érzelmeket más megközelítésben, újabb elvek szerint mutatja meg nekünk, akkor lehet, hogy egy művésszel van dolgunk…
Forrás és fotók: http://portaltatrzanski.com 
Kommentáld!