Itt az almaszedés ideje, úgy a nagyobb gazdaságokban, mint a kiskertekben. De vajon hányan emlékszünk még arra, hogyan is ültették, szemezték nagyapáink a fákat?

Fotó: Profimedia

Most egy olyan képzeletbeli utazásra hívjuk az olvasókat, melynek során megtudhatják, milyen utat jár be a gyümölcs, a magtól a kerten át az asztalunkig. A Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) Gyümölcstermesztési Kutatóintézet és a Magyar Kertészeti Szaporítóanyag Nonprofit Kft. (MKSZN) több ezer őshonos, magyar fajta őrzői, kutatói és forgalmazói. Most öt lépésben foglalták össze a magyar gyümölcsfajták útját.

Felső-Tisza-vidéki, régi magyar fajta a Beregi sóvári. Igen ellenálló, korán termőre fordul, szeptember közepén érik, igen nagy, enyhén savanykás ízű alma. 
Fotó: MKSZN

A génbank 
A NAIK által fenntartott génbankban található az a több ezer gyümölcsváltozat, amelyek reprezentálják a hazai állomány sokszínűségét. Az 1970-es években 12 kutató járta az ország kertjeit, elhagyatott gyümölcsöseit, hogy begyűjtsék a fajtaváltozatokat, és az akkor létrehozott gyűjtemény még ma is bővül újabb tételekkel. Ennek része az a közel 800 fajtaváltozatból álló almaállomány, amely a legkülönlegesebb tulajdonságokkal és legváltozatosabb formákkal rendelkező, Kárpát-medencében honos tételeket őrzi.

A Szászpap alma közepes nagyságú, lapos, piros csíkozású, savanykás gyümölcs. Fája nagy, minden talajban jó termő. 
Fotó: MKSZN

Nemesítés 
A fajták megőrzése mellett a gyümölcskutatók másik fontos feladata a nemesítés, vagyis az új fajták létrehozása. A gyümölcsnemesítők évtizedekkel előre próbálják megjósolni a fogyasztói igényeket, és ahhoz igazodva alakítják ki a legkelendőbb gyümölcsfajtákat. A kívánt tulajdonságokat ötvözik, és elkezdik az igen hosszas, akár 20-25 éven át tartó nemesítési munkájukat, amelynek a végén egy eddig még soha nem látott, új fajta jön létre.

A Simonffy piros egy régi debreceni családról kapta a nevét, közepes nagyságú, íze enyhén savanykás
Fotó: MKSZN

A kutatók gyümölcsöse 
A begyűjtött és nemesített fajtákat ültetvényekben őrzik, a NAIK és az MKSZN telephelyein, valamint az ország egyéb területein. Hosszú sorokban, hatalmas gyümölcsösökben sorakoznak a több évtizedes munka során felnevelt gyümölcskülönlegességek, amelyeket folyamatos odafigyeléssel, tartanak fenn, és kb. 25 évenként újratelepítenek, hogy ne öregedjenek el a fák. A folyamat sok türelmet igényel, de nagy előnye, hogy majdnem egész évben finom gyümölcsök állnak a kutatók és a látogatók rendelkezésére.

Fotó: MKSZN

Fotó: MKSZN

A fajták ünnepe – a faiskola 
Évente egyszer a kutatók megünneplik egész éves munkájukat: bemutató ültetvényben mutatják be az aktuálisan elérhető fajtákat. Az itt sorakozó különlegességeket bárki meglátogathatja, és kérésére az MKSZN szakértői szaporítanak belőle több példányt. A termelőknek nagyon előrelátóan, már ekkor le kell adni a rendelést azokra a fajtákra, amelyeket 2 év múlva szeretnének hazavinni.

A Jonathan Csány1 alma mire megérik egészen sötétpiros színű lesz, íze a Jonathanéhoz hasonló, jellegzetesen savas. 
Fotó: MKSZN

Beérik az alma 
Ha elkészültek a szaporított egyedek, hazavihetjük és a kertben elültethetjük. Az ültetésnek szintén megvan a megfelelő ideje és módja, ebben is segítenek az MKSZN szakértői. Egy új almafácskának ismét hosszabb időre, 2-3 évre van szüksége, mire termőre fordul. A türelmes gondozás viszont meghozza gyümölcsét: az eredmény a finom, ropogós, magyar alma.