Az újévi fogadalmakkal az a baj, hogy szinte már kimondásuknál kétségessé válik, megvalósítod-e. Miért?

Szerző: Ferenczy Mária

Biztos te is mormoltál már fogadalmat a bajszod alatt az újévi Himnusz kíséretében, akár mert mások is ezt tették, akár mert ez a szokás: elkapott a hangulat, vagy tényleg vágyakoztál valami jobb után. Aztán mindig akadt ürügy, amiért nem mentél le futni, „csak még egyszer” rágyújtottál, bekaptad az „utolsó” darab csokit – és közben próbáltál úgy tenni, mintha mindez rendben lenne, és palástolni még magad előtt is, hogy bűntudatod van.

A fogadkozás annak biztos jele, hogy valamin változtatni szeretnél – ami jó. Fejlődni, előrelépni sosem késő, életünk végéig kell és lehet. A legelső kérdés, melyen érdemes eltűnődnöd, mielőtt önmagadnak ígéreteket teszel, az, hogy vajon életed megfelelő területén, önmagadért akarsz-e változtatni?

Gondold át a következő példát

Ha azért nassolsz, mert „a finomságok megnyugtatnak”, érdemes listát készítened azokról a tényezőkről, amelyek idegesítenek, aggodalommal vagy túlzott izgalommal töltenek el. Ha azon dolgozol, hogy legalább egy ilyen tényező változzon az életedben, a csokievés kényszere valószínűleg magától csökkenni fog. Ugyanakkor ha „bünteted magad”, és megvonod a nyugalmad forrását magadtól anélkül, hogy a dolgok gyökerére próbálnál hatni, sebtében tett fogadalmad valószínűleg néhány nap vagy hét után megszeged.

Hasonló kimenetele lehet annak is, ha azért ígérsz meg valamit, mert a környezeted elvárásainak próbálsz megfelelni, holott magadban még nem érkezett el az idő a váltásra. A „főnököm nem dohányzik”, a „ha ledobok tíz kilót, a férjem újra emberszámba vesz”, vagy a „Sári azt tanácsolta, hogy” kezdetű fogadkozások nem arról tanúskodnak, hogy saját indíttatásból a valós probléma megoldásán tanakodnál, ezért vajmi kevés esélyed lesz a sikerre, illetve ha eléred is, amit megfogadtál, a várt eredmény valószínűleg messze alatta marad az elképzelt hatásnak.

Szemléletváltás

Változtass a szemléleteden, és ahelyett, hogy ürügyek mögé bújva azt magyarázgatnád, miért nem tudsz meglépni valamit, szánd rá magad, és vedd sorba, miért kell meglépned.

Mikor?

A jó fogadalomnak nem kell piros betűs naphoz kötődnie, ülj le, és kalkuláld ki, mire van szükséged a megvalósításhoz, és kezdj hozzá MOST.

Nézőpont kérdése

Légy pozitív – ahelyett, hogy önmagadnak tett ígéreteid tiltások, megvonások vagy büntetések formáját öltené, fogalmazd meg úgy, hogy a lehetőségek, előnyök és örömök csendüljenek ki belőle. 

Egy példa lehet: ahelyett, hogy azt mondod, „holnap nem gyújthatok rá”, gondolj arra: „Holnap háromszor eszem friss zöldséget, és cigiszünet helyett teszek egy rövid sétát. Jó nagyokat lélegzem, élvezem a csendet, és kikapcsolok tíz percre.”

Maradj a realitás talaján!

Tűzz ki reális célokat és határidőket magadnak, és kövesd nyomon a fejlődésed. Ahelyett, hogy azt mondanád, „de jó lenne körbefutni a Margitszigetet”, vagy „hétvégére lenyomok húsz fekvőtámaszt”, állj fel, és kezdd el a gyakorlást kisebb léptékben – fusd körül a háztömböt, csinálj öt fekvőtámaszt, most!

Ha sikerül, dicsérd meg magad, és másnap egy kicsivel emeld az adagot. Ha nem sikerül, tűzd ki célul, hogy két hét alatt képes leszel rá, és jelöld meg a napokat, amelyeken gyakoroltál. 

Ne feledd, az élet- és szemléletváltás nem máról holnapra történik. Kis lépésekben gondolkodj, amelyek örömteli, ösztönző erőfeszítést jelentenek, nem a kudarc és reménytelenség érzésével töltenek el.

Senki sem tökéletes – ha tegnap megettél három csokis fánkot, megvetted a negyvenkettedik táskád, vagy elfüstöltél egy szál cigit, ahelyett hogy ostoroznád magad vagy belenyugodnál a bukásba, kezdd újra a tervet MOST, és utána jelöld meg a naptárban, hogy a MAI NAP sikeres volt.