Égi kísérőnkhöz igazították az őseink a vetést, és azt is, hogy mikor vegyék el az újszülöttet az anyaállattól.

A természeti népek mindig is odafigyeltek a Földet kísérő Holdra, aminek tudományosan is sok mindenhez köze van, mint például az árapályhoz, vagy a nők ciklusához, ám ezek mellett rengeteg babona is fűződik az égitesthez.

A Hold jelentőségét az emberekre, állatokra és növényekre, már nagyon régen felfedezték a magyarok is, és a szerint is jártak el, ha mezőgazdaságról, állattenyésztésről volt szó.

A föld felett termő növényeket csak növekvő holdnál vetették el, míg a föld alatt termőket fogyó holdnál. A hagymát, krumplit teliholdkor ültették el, hogy „telefejű” termés legyen belőlük.

Költözködéskor is figyelembe vették a Holdat az emberek, mert úgy hitték, hogy a felmenő Holdnál növekedni és gyarapodni fognak a házban. Ha azonban lemenő Holdnál költöztek, akkor biztosra vették, hogy szegények lesznek.

Pénzzel kapcsolatos babonák is éltek az őseinknél a Holddal kapcsolatosan. A régi emberek holdtöltetkor mindig tartottak maguknál pénzt, hogy az kitartson az egész hónapban.

A Hol ciklusairól is volt elméletük az embereknek. Egyes vidékeken úgy tartották, hogy olyan gyerekek harapdálják, akik az előtt haltak meg, hogy megkeresztelték volna őket, és ezért fogy el újra és újra az égitest.

Nem ez az egyetlen legenda, ami a Holdhoz kapcsolódik. Némely hiedelem szerint Ádám, vagy Mihály arkangyal arcképe látható benne, míg más rege arról beszél, hogy nem szabad sokáig a Holdba nézni, mert Dávid hegedül rajta, és, ha elpattan egy húrja, az kiveri a bámészkodó szemét.

Az állattenyésztésben is éltek babonánk, amiknek a Holdhoz volt közük. Az újszülött jószágokat, például, holdtöltekor vették el az anyjától, mert úgy hitték, hogy akkor lesz gömbölyű és kövér.

Fogyó Holdnál született baromfinak viszont nem jósoltak semmi jót. Úgy gondolták a régiek, hogy úgy fog elfogyni, ahogy a Hold, és hamar elpusztul.

Az ősi magyarok Hold szertartást is tartottak, ami  Kalotaszegről származik. Ez a Szerelemkötés, amit holdfogyatkozáskor kellett elvégeznie az elhagyott lánynak.

A lánynak a mennykő porát kellett a saját vérével összekeverni.

Ezután újhold napján, pontban éjfélkor, egy kopár helyen elásta a keveréket. Ennek a varázslatnak az eredménye az volt, hogy a régi szerető visszatért a lányhoz, és addig vele maradt, amíg a kopár helyen nem nő ki egy fa.

A szertartáshoz hozzátartoztak a mágikus szavak, mondókák. Más vidékeken a férfi lábnyomát kellett felvennie az elhagyott nőnek, és újholdkor a saját kapuja küszöbe alá kellett tennie, hogy a férfi mindig betérjen.

(Forrás: InterNő)