1820. január 21-én a Szepes megyei Nagyszalókon, Johann Hunsdorfer néven szepesi szász családban született Hunfalvy János (1820-1888) a magyar tudományos földrajz megalapítója.
Tanulmányait Késmárkon, Miskolcon (ahol magyarul is megtanult), Eperjesen, Berlinben és Tübingenben végezte. A berlini egyetemen megismerkedett a kor vezető geográfus professzorának, Ritter Károlynak tanításaival, amelynek szellemében – részleteiben továbbfejlesztve azt – maga is egész életén át tevékenykedett.
A reformkor és a szabadságharc korának számos vezető személyiségéhez szoros barátság fűzte. 1846-ban bátyja – a kiváló nyelvész tudós – mellett a statisztika és történelem tanára lett a késmárki líceumban, ettől az állástól azonban a szabadságharcban való részvétele miatt megfosztották és börtönbe zárták. Szabadulása után Pestre költözött, ekkor írta „Egyetemes történelem” című háromkötetes művét. 1860-ban Darmstadt-ban jelent meg „Magyarország és Erdély képekben” című háromkötetes műve.
A Magyar Tudományos Akadémia 1858-ban levelező tagjának választja, 1863-tól a tudós társaság rendes tagja, a Magyar Földrajzi Társaság alapító elnöke. Akadémiai székfoglalóját a földrajz tárgyáról és feladatairól tartotta. Az Akadémia megbízásából 1862-65 között írta meg élete fő művét, „A Magyar Birodalom természeti viszonyainak leírása” címmel. A három kötetes művet azóta is az ország első földrajzi leltáraként tartják számon.
Egyik szervezője a Magyar Statisztikai Hivatal megalapításának, de saját magát kifejezetten geográfusnak vallotta, ami a pesti Tudományegyetemre való kinevezésével hivatalos elismerést is nyert. Mint professzor is kitűnt rendszeres, komoly és példamutató magatartásával, amit művei is tükröznek. Jelentős érdemeiért számos tudós társaság választotta tiszteleti tagjává s több érdemrendet kapott, a főváros már életében Hunfalvy utcának keresztelte el azt az utcát, ahol lakóháza állt. Rokonszenves egyéniségén kívül körülbelül 50 kötetre tehető munkáinak s tömérdek értekezéseinek száma, melyek nagy hírnevet szereztek számára, s ennek köszönhetően minden körben vezéralaknak tartották.
Neve a Tengerszem-csúcsot a Tátra-csúcstól elválasztó Hunfalvy-hágó, a Hunfalvy-hágó alatti Hunfalvy-völgyecske, valamint a Felkai-völgyben 1878-ban épült, majd 1913-ban leégett Hunfalvy-menedékház elnevezésekben maradt fent. A Magyar Földrajzi Társaság nagyszalóki szülőházára emléktáblát helyezett el.
Művei
- Egyetemes történelem (Pest, 1850) 3 kötet:
- Magyarország és Erdély képekben (Pest/Darmstadt, 1856) 3 kötet Ludwig Rohbock képeivel:
- Ujabb utazások és kalandok (Pest, 1859)
- Budapest és környéke (Pest, 1859) Ludwig Rohbock képeivel.
- A Magyar Birodalom természeti viszonyainak leirása (Pest, 1863–1865) 3 kötet:
- Az Osztrák Birodalom rövid statisztikája (Pest, 1867)
- Gömör és Kishont törvényesen egyesült vármegyének leírása (Pest, 1867)
- Bányászat és ipar (Pest, 1869)
- Jelentés az Antwerpiában 1871-ik évi augusztus 13–22-éig tartott nemzetközi geografiai congressus munkálatairól (Pest, 1873)
- Ég és föld, csillagászati földrajz (Budapest, 1873)
- Egyetemes földrajz (Budapest, 1881–1889) 3 kötet, az utolsó Thirring által befejezve:
Kommentáld!