A húsvét, a kereszténység egyik szent ünnepe, úgynevezett “mozgó ünnep”. Húsvét vasárnapja a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap.

A húsvét angol neve: passover, átrepülést jelent. Gyakorta használják az Easter elnevezést is, amelynek eredete a német Oster szóval együtt keresendő. Őse egy germán istennő, Ostara az alvilág úrnője, ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idején volt. Az is lehet, hogy neve az East, a kelet szóból származik, s a napfelkeltére utal. A szó a magyarban nem található meg, de Csíkményságon a húsvéti körmenet neve: kikerülés, más vidékeken a feltámadáshoz kapcsolódik. A magyar szó: a húsvét, az azt megelőző időszak, a negyvennapos böjt lezárulását jelzi.

A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel, amelynek elemei a feltámadás, az újjászületés. Húsvét napja az 1582-ből származó egyházi szabályzat szerint a tavaszi holdtölte utáni első vasárnapra esik: március 22-e és április 25-e közé. Húsvét kialakulásában fontos szerepet játszik a zsidó húsvét, a pészah. E vallás tanítása szerint e napon ünneplik a zsidók az egyiptomi rabságból való menekülésüket. Az Ótestamentum szerint a halál angyala lecsapott az egyiptomiakra, a zsidók kapuját azonban egy frissen leölt bárány vérével kenték be, így az ő házukat “elkerülte” a végzet.

A keresztény egyház szertartásaiban a hosszú ünnepi időszak átfogja a kora tavasz és a nyár elejei hónapokat. Az előkészületi idő a nagyböjt, amely Jézus negyvennapos sivatagi böjtjének emlékére, önmegtartóztatására tanít. Ezt további ünnepek követik, s a húsvéti ünnepkör a pünkösddel zárul. A ciklus a karácsonyi ünnepi szakasz párja, de jóval régebbi annál. Latin neve: Septuagesima – hetvened, mert hetven napig tart, és húsvéti időnek is nevezik. A böjt utolsó hetének neve: nagyhét, a húsvét utáni hét húsvét hete, egyes magyar vidékeken fehérhét, amely fehérvasárnapig tart.

A húsvét ünnepi előkészületei, a hagyomány szerint már hamvazószerdával megkezdődnek, innentől kezdve 40 napig lemondunk az ételről – úgy, ahogy Jézus lemondott értünk életéről. Ez a fajta lemondás tulajdonképpen közösségvállalás, amely a vallásos embereknek alkalmat ad a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre. Ezáltal méltóképpen felkészülhetnek Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére.

A negyvennapos böjt utolsó hete, a nagyhét, virágvasárnappal kezdődik. A nagyhét napjai Jézus jeruzsálemi eseményeihez kapcsolódnak, illetve a népszokások ezeket elevenítik fel. Virágvasárnap a bevonulás napja. Ekkor az emberek pálmaágakkal, vagy barkákkal mennek a templomba. Nagycsütörtök, az utolsó vacsora és a tanítványok lábainak megmosásának a napja. Nagypéntek Jézus keresztre feszítésének a napja, a gyászünnep. Nagyszombat már a feltámadás jegyében zajlik. Elindulnak a körmenetek, a templomokban gyertyát gyújtanak és lezárul a böjt is.

Tulajdonképpen Nagyszombathoz tartoznak a jellegzetes ételek is, mint például a tojás, a bárány és a kalács. Húsvét vasárnap maga a feltámadás napja. Ekkor sokan megnézik a Napfelkeltét, majd a hagyomány szerint bárányt fogyasztanak. A bárányevés az “áldozati bárányságot”, azaz Jézus halálát szimbolizálja. Ezért is nevezik őt a mai napig Isten bárányának.

Miért tojik a húsvéti nyúl tojást?

A régi pogány hagyományok egy része beépült az európai kultúrába és a keresztény vallásba is, ünnepeink nagyrészt pogány eredetűek. A tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap a pogány hagyomány szerint Ostra istennő napja volt, a tavasz ünnepe. A húsvét angol Easter, vagy német Oster elnevezése a germán tavaszistennő Ostra nevéből ered.

Ostra az újjászületés, a termékenység istennője, tavaszi virágokkal, indákkal körülvéve, tojással kezében, lábánál nyulakkal, feje felett repkedő madarakkal ábrázolják. Fejét tavaszi virágokból font koszorú ékesíti. Az istennő és a kezében lévő tojás a természet, az emberek újjászületését, a tavaszi ébredést szimbolizálja. Ostrának a legenda szerint volt egy különleges madara, amely színes tojásokat tojt. Egy napon az istennő a madarat a gyerekek szórakoztatására nyúllá változtatta, azóta tojnak a nyulak színes tojásokat.

A pogány tavaszünnep az idők során összeolvadt a keresztények húsvéti ünnepével. Ez az ünnep egyben az emberiség azon hagyományait viszi tovább, miszerint akkor élhetünk harmóniában a természettel és a természetfeletti erőkkel, ha alkalmazkodunk a természeti ciklusokhoz, az évszakok változásához, a Nap és a Hold járásához – írta az urisugo.hu

Szerző by Admin

Fotó: dusza.sk