Ősi pogány hiedelmek és a keresztény hit fonódik össze a húsvétban. A locsolkodás valójában termékenységvarázslás.

Húsvétkor ér véget az egykor olyan szigorúan betartott negyvennapos nagyböjt, ekkor emlékezünk meg Jézus Krisztus kínhaláláról, és ünnepeljük a természet tavaszi újjáéledését. Így a húsvéti jelképeket feloszthatnánk egyszerűen természeti és vallási jellegűekre.

Húsvéti tojás

A húsvétnak Európa-szerte talán legáltalánosabb jelképe a húsvéti tojás. Krisztus úgy törte fel feltámadáskor a sziklasírt, miként a kifejlődött madár az őt fogva tartó tojás héját - szól a hasonlat.

A tojás piros színe - amely napjainkig a legnépszerűbb szín - Krisztus kiömlött vérét jelképezi.

A húsvéti tojást még a baromfitenyésztéssel korábban nem foglalkozó észak-európai népek is bevonták szokásvilágukba. A fiúk az erdőbe jártak ki a madarak fészkeiből tojást gyűjteni. Tény: a tavasz egyik jele, hogy a madarak lerakják tojásaikat, a tyúkok pedig tojni kezdenek. 

Tojás a sírban

Hazánkban már avar kori - tehát honfoglalás előtti - sírban is találtak festett, karcolt díszű tojást, melyet a szegedi Móra Ferenc Múzeum őriz.

A húsvéti tojásokon látható ívelt, kettős vonalú, a kettős vonalat létraszerűen merőlegesekkel összekötő díszítmény napjainkig ismert a hazánktól északkeletre élő népek körében.

A középkorban a nagyhéten felállított Krisztus-sírba is helyeztek díszített tojást, s ezt a közelmúltig megtették a bukovinai székelyek is. A jobbágyok szolgáltatásai között szerepelt a húsvéti tojásadás kötelezettsége. A keresztszülők ünnepi ajándékként - a korai kereszténység húsvéti keresztelésére emlékeztetve - húsvéti tojást adtak keresztgyermeküknek. 

Komatál és festetttojás

Nem hiányozhatott a húsvéti tojás a böjtben tilalmas ételek szentelésre vitt kosarából. A megszentelt tojást a családtagok együtt fogyasztották el a húsvétvasárnapi étkezéskor. Leányok legényeknek ajándékoztak húsvéthétfőn díszes tojást, egyes magyarázatok szerint ezzel akarván magukat megváltani a túlzott locsolástól, illetve ezzel viszonozták az egyébként kitüntető figyelmességet kifejező gesztust.

A húsvéti tojásokkal - mint valami labdákkal vagy golyókkal - játszottak a gyerekek a szabadban, vagy igyekeztek azokat egymáshoz ütve elnyerni a másikét. Ha pedig húsvét után, Szentháromság vasárnapján - a népnyelv szerint mátkáló vasárnapon - a leány leendő nyoszolyólányául, komaasszonyául kiszemelt barátnőjének ajándékos tálat küldött, arról sem hiányozhatott a húsvéti tojás. 

A húsvéti, illetve hímes tojás így a húsvéti hagyomány egyik legerősebb összetevője. Díszítése főleg Kelet-Közép- és Kelet-Európában érte meg a XX. századot. Ez a szokás szinte reneszánszát éli napjainkban, amikor a tojáshímzés népi iparművészei húsvétkor értékesítik mesterien díszített, a hagyományos mintakincsből merítő, de a mai ízlésnek is megfelelni igyekvő műveiket. Divat lett, hogy a díszítés egyszerű, nagy hagyományú technikáit különböző tanfolyamokon, művelődési házakban, iskolákban, múzeumokban sajátítják el az emberek. 

Barkaág a lakásban

A tojás mellett a barka a leggyakoribb húsvéti jelkép. A mi éghajlati viszonyaink között a fűzfabarka helyettesíti azokat a pálmaágakat, amelyeket lengetve üdvözölte a nép egykor a Jeruzsálembe bevonuló Jézust. Ennek emlékére szentelik meg a barkát virágvasárnapján. A megszentelt barkát a hívek otthonukban gondosan megőrzik, például valamelyik kép háta mögé beszúrva. Eresz alá tűzve villámcsapástól őrizte a házat, egyébként különböző betegségek alkalmával is használták, gyógyító erőt tulajdonítva neki. 

Napjainkban a barka szívesen alkalmazott tavaszi lakásdísz, így azok is díszítik vele otthonukat - mint a tavasz hírnökével -, akik a barka szentelmény voltát figyelmen kívül hagyják. A barkaágnak - vagy bármely, kirügyezett, kevéssé levelező ágnak - további szerep is adódik a húsvéti jelképek világában. Például kifújt, zsinórra fűzött húsvéti tojásokkal díszítik fel. Ez a - főleg német földön honos - szokás mostanában terjed el hazánkban. Az Amerikai Egyesült Államokban is a német bevándorlók terjesztették el az Egg-tree-t, a tojásfát, amely valóban olyan látványt nyújt, mintha tojásokat termő fa volna. 

Európa északi pereméhez közeledve a barka sem nyílik ki virágvasárnapra. Így aztán például a Lengyelország északi vidékein lakók asszonyai száraz virágokat dolgoznak az ágakra, s ezeket a - nemegyszer méteres - palmynak nevezett alkotásokat hordozzák a virágvasárnapi körmeneten, majd őrzik meg - megszentelve - otthonaikban.

Csibe, bárány és nyúl

A kiscsibék kikelése egy-két nemzedékkel ezelőtt sokak élménye lehetett, míg napjainkban, amikor a reprodukció feladatát a ,,csirkegyárak" vették át, a kikelő vagy naposcsibe hovatovább egzotikumként jelenik meg. A tojásból kikelő kiscsirke vagy más madár is szerepel az üdvözlőlapokon. Gyakran kosárban ülve - hiszen a kotlós a keltetőgépek kora előtt kosáron ülve költött -, s nemegyszer több tojással körülvéve.

Ezek utalhatnak a még ki nem kelt ,,tojástestvérek"-re, vagy csak mint további húsvéti jelképek vannak jelen. Gyakori a levelezőlapokon a tojásra festett madár, csirke is, vagy a kotlóst és csibéit ábrázoló életkép.

Az a nagy múltú rituális szerep, amit a húsvéti bárány egykor betöltött, mára kevéssé közismert. Hazánkban már nem sok családban fogyasztanak bárányhúsból készült ételt húsvétkor, míg például a húsvéti sonka szinte elmaradhatatlan. Valaha a bárány is a jobbágyok húsvéti szolgáltatásai közé tartozott. Egykori szerepére utal, hogy a XIX. század vidéki konyháiban bárány formájú cserép sütőformák is akadtak.

A húsvéti bárány mint jelkép éppen úgy kapcsolatba hozható azzal, hogy a bárányok tavasszal jönnek a világra, mint azzal a máig közismert vallási tétellel, miszerint Jézus Krisztus áldozati bárányként halt kereszthalált az emberiség megváltásáért. Ezért nevezik őt a mai napig Isten bárányának.

Ma a legtöbb gyerek úgy tudja, hogy a ,,nyuszi hozza" a húsvéti ajándékot, amit - ahol csak mód van rá - a szabadban, bokrok tövében elkészített, madárfészekhez hasonló kis fészekben, kosárkában helyeznek el. A húsvéti ajándékhozó nyúl képzete a polgárosult élet egyéb szokásaival együtt német földről honosodott meg hazánkban a múlt század óta. Eredetére kielégítő magyarázatot a német kutatók sem tudnak adni. Egyszerű tévedésre gyanakszanak: eszerint a tojáshozó császármadár, a Haselhuhn nevének lerövidülése volna a nyúl jelentésű Hase, mint a húsvéti nyuszi karrierjének elindítója. De meggondolandó az is, hogy e szaporaságáról híres állat a természet ébredése idején termékenységi szimbólumként is megjelenhetett. 

Kosárban vagy terítőn

A húsvéti - díszített vagy csak festett, esetleg díszítetlen, ám esztétikus környezetben elhelyezett - tojás máig a húsvéti levelezőlapok fő témája. Ritkán szerepel azonban egymagában. Dekorációként gyakran szolgál mellette a népművészet más alkotása: kendő, terítő, kézimunka, sőt festett bútor is. Kosárkába helyezve nemcsak jól mutat, hanem így van természetes közegében - a mai tojástartók bevezetése előtt abban volt a helye -, s ez olykor kifejezetten arra a kosárra emlékeztet, amelyben az ételeket szokták vinni megszenteltetni. 

A nyuszi és a húsvéti bárány is megjelenik a levelezőlapokon, ez utóbbi ritkábban. 

A húsvéti nyúl elsősorban az édesipart hódította meg: a legtöbb húsvéti ajándék csemege nyuszi alakú. De a levelezőlapokon is megtaláljuk tojásfestő, tojáshozó nyúlként, sőt - akárcsak valami kotlóst - a tojásokon ülve a tojásoskosárka tetején. 

A húsvéti népszokások közül a locsolkodás, cseh és szlovák levelezőlapokon a fűzvesszőből font korbáccsal vagy virgáccsal való megveregetés (ez a szokás a hazai szlovákok körében is dívik) vidám jelenetei is megjelennek a lapokon, sőt a zenészek is, annak a szokásnak az emlékére, hogy ilyenkor a muzsikusok házról házra jártak. 

Számos húsvéti levelezőlap ábrázolja Krisztus kínszenvedésének egy-egy jelenetét. Az utolsó vacsora, a keresztút jelenetei, Krisztus a kereszten, levétel a keresztről, a Pietá, a sírbatétel és a sírban fekvő Krisztus, majd a feltámadás, sőt a mennybemenetel jelenetei is szerepelnek húsvéti lapokon. 

A húsvéti szertartások világára utal a kereplő ábrázolása. Minthogy nagycsütörtökön ,,a harangok Rómába mennek", a szenvedés idején kereplővel helyettesítik azok csengését, bongását. Így jelenik meg a lapokon mind a kereplő, mind pedig a - feltámadási szertartásra megszólaló - harang. A nagyszombati tűzszentelés után meggyúló húsvéti gyertya is szerepel egy-egy lapon. 

Utoljára hagytuk - pedig alig akad levelezőlap, amelyen ne fordulnának elő - a virágokat. A tavaszi kerti és vadvirágok, virágzó ágak egymagukban is tavaszi-húsvéti jelképként hatnak, és igen gyakran társulnak a már eddig említett ünnepi jelképekhez, díszítve a húsvéti csendéleteket, erősítve és gazdagítva velük a tavaszünnepi jelképvilágot. 

Dr. Györgyi Erzsébet