Kisnemesi családból származott, annak is azon fajtájából, amelynek
tagjai annyira voltak nemesek, hogy volt kutyabőrük, de amúgy csak "hét
szilvafányi területtel rendelkeztek.
Alapiskoláit szülőhelyén, a Bars megyei Kisherestyénben végezte,
majd 1796-ban a közeli pozsonyi akadémián folytatta. Eminens tanuló
volt.
1799-ben fél évet szolgált a budai csillagdában Bogdanitch Dániel
Imre mellett, aki utóbb a XIX. Század egyik legnagyobb magyar
csillagásza lett. Ez a kis kitérő kiváló iskola volt, hiszen a
helymeghatározás tudományát - ami Mikovinyi korszerű elvein alapult -
kiválóan tudta alkalmazni a későbbiek folyamán a Kőrösök, a Tisza és a
Duna mappációs munkáinál.
1799-1800 között Kassán tanul jogot, majd 1800-ban a pesti
Institutum Geometricumba jár. Itt tesz műszaki vizsgát és szerez
diplomát 1802-ben.
Gyakorlati idejét megyei mérnökként a Heves vármegye térképét
készítő, de már az Eszterháziak tatai uradalmánál működő Litzner János
mellett töltötte. 1806-1808 között Szatmárnémeti város mérnöke. Közben
elnyerte a Helytartótanács külföldi ösztöndíját, és a legnevesebb
külföldi mérnökök munkájának tanulmányozására volt lehetősége. Ez idő
alatt kerül kapcsolatba Pronyval a mérnök-matematikussal, és ismeri meg
Andreossyt a dél franciaországi vízrendezések végrehajtóját, valamint
Wiebekinget a Rajna folyó szabályozóját is. A külföldi tartományokat
megjárva kora legműveltebb mérnökeként ismerték el.
Gróf Károlyi Antal szolgálatában tölt el egy évet akinek birtokai
Csongrád, Békés, Bereg és Szatmár megyében voltak, majd 1811-től három
évig Szatmár vármegye mérnöki teendőit látta el.
1815-ben állami állás pályázott, kérését méltányolva Lugosra
helyezik. Itt a Maros szintezésén dolgozott, sőt a folyóegyes
szakaszairól szabályozási tervet is készített. Munkásságát elismerve
báró Vay Miklós generális elküldte számára a Szamos felmérését, hogy
készítsen szabályozási terveket a felvételek alapján. Vay meghívását
elfogadva Nagyváradra költözik és a Körösök vízgyűjtőjének felmérésén
dolgozik, ahol napidíjas mérnököket is alkalmaz. Ekkor kerül
munkakapcsolatba a későbbi mérnökgeneráció nagynevű
tagjaival.(Vásárhelyi Pállal, Schmidt Györggyel, Keller Ignáccal,
Litzner Miklóssal, Holecz Andrással, Vargha Jánossal, Vörös Lászlóval)
1818-ban Tisza Tokaj - Szeged szakaszának, valamint a Berettyó, a
körösök, a Hortobágy folyóknak felmérésére, és szabályozási terveik
elkészítésére kapott megbízást. Ennek a munkának a keretében került sor
az első állandó szegedi vízmércének elhelyezésére, amelyet Schmidt
Györgyel közösen helyeztek el az akkor még álló rondella falába. A munka
hatalma ütemben haladt, 1823-ban fejeződött be. Maga a felmérés
összesen 68 db 1:36.000-es méretarányú térképlapot tartalmazott. A
felvétel eredményeit összefoglaló térkép kiterjed a szomszédos Tisza
szakaszra is és az itteni mérési adatok minden bizonnyal segítségül
szolgáltak a nagy Tisza-méréseknél, amelyet a 30-as évek második felében
már Lányi Sámuel végzett.
Főnökei utasítására, nagyváradi megbízatását megtartva , 1824-től a
Duna-mappációt vezeti. Közben elfogadják szintezőműszereken tett
korszerűsítési javaslatait is. 1819-1826 között 148 lapot rajzoltak a
Dunáról 1:14.400-as léptékben. Ebben az időben már a dunai felvételeken
dolgozik két korábbi kiváló munkatársa Vásárhelyi Pál és Lányi Sámuel
is.
Huszár Mátyás kitűnő szakember volt, de nehezen összeférhető.
Kíméletlenül hajtotta magát, de munkatársait is. Egy alkalommal mérnökei
(köztük Vásárhelyi Pál is) fellázadtak ellene. Nehéz természete miatt
nem csak beosztottjaival, de főnökeivel is rossz volt a viszonya,
szolgálati szabályzatot megszegve Rauchmüller főigazgatót is megsértve
már nem tekintették nélkülözhetetlen embernek. Gondosan kitervelt
hajszát indítottak ellene, a munka befejezése előtt leváltották, -
helyére ideiglenesen Vásárhelyi Pált nevezték ki - őt magát pedig
visszaküldték a körösökhöz nagyváradra mint kerületi igazgatót.
Mellőzve, anyagilag háttérbe szorítva, teljesen elfeledve halt meg Nagyváradon 1843-ban.
(forrás: Ágoston István: A NEMZET INZSELLÉREI 2001)
|
Kommentáld!