A téli hónapokban a gondozásunkra szoruló növények közül számtalan fajta „energiatakarékos üzemmódban működik”.

N. Trencsényi Klára

Ahhoz, hogy a lakásunkat díszítő, a hangulatunkat, közérzetünket is jótékonyan befolyásoló szobanövényeink erőre kapjanak és újra pompázzanak, szükségük van a segítségünkre. 

Itt az ideje az átültetésnek

E fontos művelethez már akár március közepétől is hozzákezdhetünk. A szakemberek – kertészek, virágkereskedők – azt tanácsolják, hogy mind a cserepet, mind a földet cseréljük ki azoknál a szobanövényeinknél, amelyeket már legalább két éve nem ültettünk át, mert – nagy valószínűséggel – a földjük „elöregedett”, így nem képes a megfelelő tápanyag biztosítására. A nagyobb cserépbe való áthelyezés szükségességére utal a gyökerek felszínre törése, ami miatt a növény már nem tud megfelelő ütemben nőni, fejlődni.

Nem csak javasolt, hanem egyenesen szükséges is kicserélni a földet, sőt akár a cserepet is azoknál a beltérben élő növényeknél, amelyeken elszaporodtak a kártevők (a levéltetvek), s amelyek földje penészessé vált. Ilyenkor már a tápoldatozás nem, csak az újraültetés segíthet. A talajcsere azoknál a növényeknél is életmentő lehet, amelyeknek a levelei a téli hónapok alatt kifakultak, megsárgultak, vagy amelyeknek a szárai „felnyurgultak”. 

A cserepeken is sok múlik

Az áttelepítésnél fontos figyelni arra is, hogy az új cserép ne legyen sokkal nagyobb, mint a régi, mert a túl nagy térben a növénynek nem a föld feletti részei (szára, levelei, virágai) fejlődnek majd, hanem a gyökérzete elvonja az életenergiáit, és azokat az új tér „betöltésére” igyekszik fordítani. Azokat a kis, cserepes szobanövényeket is érdemes tágasabb élettérbe helyeznünk a további gyarapodásuk és az élettartamuk meghosszabbítása érdekében, amelyeket nemrégiben kaptunk ajándékba vagy vásároltunk egy virágboltban, kertészeti, barkács-, lakberendezési áruházban. A kertészek, virágkereskedők az idősebb, nagy agyagcserépben tartott, akár sok-sok éve velünk élő szobanövények esetében azonban nem javasolják – sőt kifejezetten kockázatosnak tartják – az áttelepítést, és csupán a felszíni talaj kicserélését és friss virágfölddel történő pótlását javasolják.

A cserép mérete mellett az is megfontolandó, milyen anyagól készült edénybe ültetjük át valamely szobanövényünket. Akár egy vízzel megtöltött üvegpalackban, vázában is szépen fejlődhet valamely növényfajta (pl. ilyen a szerencsebambusz), vagy átlátszó üvegcserépben érzik legjobban magukat (elsősorban a különféle orchideák), ám a beltéri növények tartására leginkább alkalmas „cserepek” kemény vagy puha műanyagból, kiégetett agyagból (nyers, vagy mázas kerámia) készülnek. Az edény anyagának megválasztásánál figyelemmel kell lennünk az adott fajta vízigényére (amire manapság már a bolti cserépen látható kis piktogramok egyike utal).

A porózus, jól szellőző, főként mázatlan agyagcserépnek kisebb a vízmegtartó képessége, mint a mázasnak (a kaspónak nevezettnek) és a műanyagból készültnek. Azoknak a szobanövényeknek, amelyek kedvelik a nedves talajt (ilyenek a szobapáfrányok), érdemes kis lyukkal ellátott műanyag „cserepet” választani. Ám ahhoz, hogy a víz ne is szivárogjon gyorsan el, illetve ne is rekedjen meg, ne pangjon a cserép alá helyezett tálcában, alátétben (ami a növény gyökereinek elrothadásához vezet), mielőtt a cserepet feltöltenénk a földkeverékkel, az edény legaljára célszerű egy kisebb kavicsot, vagy – az ugyancsak a szakboltokban, kertészetekben – kapható agyaggranulátum-réteget lerakni. Ezzel a vízfelesleg biztonságos elvezetését szolgáló, ún. drén-réteget képező anyaggal biztosítható a virágföld vízmegtartó képessége, de a túlöntözés elleni védelmet és szolgálja, mivel magába szívja, mintegy eltárolja a víztöbbletet. 

A talaj összetételére is figyeljünk!

Az átültetésnél azt is fontolóra kell vennünk, milyen növényt, milyen földbe ültetünk, mert annak minősége és ásványianyag-összetétele hatással van a növény növekedésére, egészségi állapotára, és élethosszára is.

A legtöbb dísznövény számára a legjobb az a laza, jó vízáteresztő képességű virágföld, amely megfelelő arányban tartalmazza a „személyére” (azaz fajtájára) szabott tápanyagokat. Az úgynevezett savanyú, magas pH-jú virágföldek egyaránt megfelelő, tápláló közeget jelentenek a virágot hozó (fokföldi ibolya, flamingó-virág, vitorlavirág, futóka stb.) és a levél-dísznövények (pl. páfrány, szobafenyő, legyezőpálma, legénynyelv stb.) számára. Egyes fajták (ilyen az azálea) azonban inkább a kötöttebb, kissé agyagos talajban érzik jól magukat. A „virágpiaci” kínálat bővüléséhez alkalmazkodva, manapság ma már a kertészetek kínálatában megvásárolhatók olyan speciális földkeverékek is, amelyek kifejezetten a pálmák, az orchideák, a kaktuszok számára biztosítanak „minőségi” életfeltételeket.

Ne sajnáljuk a pénzt, amikor virágföldet vásárolunk. Az „általános virágföld” jelzővel ellátottak nem minden dísznövény-fajta gyarapodását biztosítják. A kertből, a közeli parkból, az erdőből hozott föld felhasználását kifejezetten ellenjavallják a szakemberek, mert a különféle kórokozókkal (baktériumok, gombák) és kártevőkkel, (atkák, tetvek) könnyen megbetegíthetjük a többi dísznövényünket is.

Az átültetéskor a gyökérzet védelme érdekében kis földlabdával emeljük át a növényt a már drén-réteggel „megágyazott” cserépbe, és fokozatosan töltsük fel földdel, majd a cserép szélén nyomkodjuk le, tömörítsük azt. Végezetül öntözzük meg a földet is, a növény tövét is (ha a cserépben a talaj megereszkedik, töltsük fel további virágfölddel). Érdemes hallgatni a szakemberekre, akik az áttelepítést követő egy hónapban a tápoldatozás felfüggesztését javasolják. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis a tápanyagok nem serkentik a szobanövények regenerálódását. Sőt! Összetevőik elsorvaszthatják (kiégethetik) túlkényeztetett kedvenceinket

Mikor kerüljön elő a metszőolló?

A kora-tavaszi metszési munkálatot sem minden dísznövénynél lehet mellőzni. Egyes fajták (többek között a citrusfélék, a hibiszkusz, a rhododendron, a kroton, elsősorban tehát a fás szárúak) metszése, visszavágása a növények további fejlődését, virágzását is segítik. Ez erős, fa jellegű fajták metszéséhez éles és erős metszőollót kell használni annak érdekében, hogy ne sértsük meg a növény mélyebb szöveteit. A lágyszárúaknál is szükség lehet egy éles késre vagy ollóra, amivel megszabadítjuk azokat a megbarnult leveleiktől, elhalt, vagy megritkult, magasba ágaskodó ágaiktól, amelyek a növekedési energiáikat szívják el.