Az utcán, az otthonunkban a reklámok lóvá tesznek, palira vesznek, csőbe húznak, és néha szinte már megfojtanak minket. A reklámok az emberek elégedetlenségét és mohóságát növelik azzal, hogy elhitetik: akkor lesz felhőtlen az életünk, ha minél több tárgyat birtoklunk. Eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne az életünk, ha minden úgy történne, ahogy a reklámokban.

Reggel belépek a legújabb divat szerint kicsempézett, minimum 20 négyzetméteres fürdőszobába. Csukott szemmel erotikusan simogatom a testem tusolás közben. Hajat mosok az előzőnél 22,7%-kal hatékonyabb ultraregeneráló, forradalmian új samponnal, amit csak azért vettem meg, mert lehet vele nyerni és szeretném, ha bekerülnék az elődöntő selejtezőjének válogatására. Hmmm, nem is rossz, 78% százalékkal fényesebbé és négyszer erősebbé vált a hajam.

Felkapom a mosógépből kihúzott vakítóan hófehér inget, ami csontszáraz és vasalni sem kell. Tetszik, bár kockásan szebb volt...

Eszembe jut, hogy a 35 éves mosógépszerelő, aki már 40 éve van a szakmában még mindig nem jött, hogy megkopogtassa a masina elé épített üvegfalat és a vízlágyító csodaszert ajánlja. A WC pereme alatt baktériumok bujkálnak, és folyton kibeszélnek a barátaim előtt.

A legalább 50 négyzetméteres konyhában mosolyogva, erőlködés nélkül kifacsarok négy kiló narancsot. Iszom a vitaminléből, majd kapásból vágok egy hátra szaltót, átugrom az egy méter magas, két méter hosszú asztalt, majd megkenek egy szelet kenyeret margarinnal, amitől nem is lesz koleszterinszintem. Közben népviseletbe öltözött indiánok kopogtatnak az ablakon: meghozták a XVII. századi kávéültetvényről a friss feketét. Az ital illatára felébred a család többi tagja is. A 16 éves lányom élete elég stresszes, legfőbb problémája a ráncok.

Egyetlen öröme az, amikor menstruálhat. Ilyenkor salsázik, biciklizik, felveszi a fehér selyemszoknyáját, vagy moziba megy Péterrel. A fiam önt magának az ultramagas hőmérsékleten hőkezelt félzsíros homogénezett tejből, majd kétségbeesetten előkapja a nővére betétjénél is vékonyabb mobilját, felhívja a nyuszit, mivel elfogyott a megafinoman csokoládés kakaója, amitől két perc alatt nő 10 centit.

A mennyei étkezés végeztével szigorúan egy csepp mosószerrel csillogóra sikálom mind a 200 tányérunkat.

A szétpancsolt vizet felitatom egy olyan törlőkendővel, amellyel akár a Föld vízkészletét is fel lehet szívni. Véletlen összekarcolom a krómozott fém konyhabútort a fémszálas mosogató-izével, de találékony vagyok, odapakolok egy súrolószert.

Boldogan nyugtázom, hogy tényleg eltünteti a karcolást. Eközben topmodellalakú feleségem, aki örök hűséget fogadott a bifidusz esszenzisznek, betuszkolja a táskájába a szuper intelligens molekulafelismerő mosóport, hadd legyen mivel dicsekednie, ha a munkahelyén észreveszik, hogy milyen fantasztikus színe van a fekete selyem kisestélyijének (nem, nem új).

Reggeli után beülünk a fullextrás, interaktív vezetési rendszerrel ellátott családi autóba, és elindulunk munkába, iskolába. Napközben életvidáman és vihorászva dolgozom a jól fizető és biztonságot nyújtó munkahelyemen. A várva-várt ebédszünetben végre hozzájutok egy pohár jeges teához, de figyelmeztet egy hang, hogy ettől biza lecsökken a számban a ph érték. Teszek rá, ajkamhoz emelem a hűs italt, mire az irodában mindenki velem együtt táncra perdül és olyan hangulat lesz, mint egy karneválon.

Később egy kollegina megdicséri a korpamentes frizurámat. Magyarul, illetve latinul abc-sorrendben elárulom neki, hogy miből áll a samponom, valamint kellemes délutáni szórakozás gyanánt ezeket az adatokat beleírom a számítógépbe, grafikont is mellékelek hozzá, bónuszként írok egy programot, ami kimutatja, hogy hajmosás közben mi történik a hajammal. E megerőltető tevékenységek után beveszek egy gyógyszert, aminek hála 10 perc alatt elmúlik a fejfájásom.

Munka után betérek egy ruhaboltba, ahol egy székkel és fogorvossal találom szemben magam, aki megnézi, hogy a fogkrémem a hét elvárásból mennyit tud (nyolcat). Hazafele körözök párat az utcánkban, ugyanis a párom átfestette a kerítést, így nem találom a lakásunkat.

Otthon az asszony miközben teljes odaadással egy-kettőre tisztára törli az ablakot, amit a fiam alkoholos filccel összefirkált, boldogan újságolja, hogy minden olyan terméket megvett, ami tíz évet fiatalít, így akár mínusz 120 éves is lehet.

Megjelenik a lányom, aki szerint a hűtőben nincs semmi az öngyilkos hajlamú, beszélő élelmiszereken kívül („hurrá, te leszel a reggeli, én meg a desszert”). Ez elég ürügy arra, hogy elővegye a 20 centi széles dereka mögött rejtegetett 40 centi átmérőjű pizzás dobozt, amit a kockahasú futár hozott.

A vacsi alatt meghallgatom a fiam panaszkodását, miszerint a suliban ma is neki kellett a kémiakísérleteket védőruha nélkül bemutatnia, hadd lássák a többiek, hogy milyen szép tiszta a ruhája. Hányásig hamizom, de eszek rá egy kis aktív gyümölcskoncentrátumot tartalmazó élőflórás joghurtot, így gond egy szál se. A gyerekek elvonulnak filmezni, desszertként jégkrémet nyalogatnak. A tv-ben lévő nőci el akarja tőlük venni a finomságot, és csak úgy tudják kiiktatni az éhenkórász csajt, hogy kihúzzák a készülék dugóját.

Tusolás után sietek lefeküdni, mivel új öblítővel lett kimosva az ágynemű. Hozzábújnék szuperszexi feleségemhez, de rádöbbenek: nem is az asszony, hanem a pöttyös az igazi!

szeretlekmagyarorszag.hu