|
12 éves korától családjától elszakítva Csehországban a Jezsuiták nevelték.
1693-tól Bécsben élt, majd egy éves itáliai utazást tett. 1694-ben
feleségül vette Sarolta-Amália hesseni hercegnőt. Két gyermekük
született József és György. Magyarországon telepedtek le, Sáros vármegye
főispánja lett. Megdöbbenve tapasztalta a lakosság nyomorát. A
hegyaljai felkelés leverése után a francia királyhoz, XIV. Lajoshoz, a
Napkirályhoz fordult segítségül.
A francia megbízott árulása azonban börtönbe juttatta, ahonnét
felesége segítségével megszökött, majd Lengyelországba ment. Innen
hívták haza a tiszaháti fölkelők Esze Tamás vezetésével.
1703. június
16-án lépte át a határt kibontott zászlókkal.
"Cum deo pro patria et libertate!"
Istennel a hazáért és a szabadságért!
- hirdette a zászló jelmondata. Az egész országot harcba hívta a
Habsburg elnyomás ellen. A Nemzeti állam megteremtésére törekedett.
Felmerült királlyá választásának terve, de a főnemesek összefogtak
ellene a szécsényi országgyűlésen 1705-ben. Ekkor vezérlő fejedelemmé
választották.
A trencséni csatavesztés után (1708) a szabadságharc egyre nehezebb helyzetbe került.
1711-ben Rákóczi segítségért utazott az orosz cárhoz I. Péterhez, közben Szatmáron Károlyi Sándor békét kötött a Habsburgokkal.
Ezután önkéntes száműzetésbe vonult. Rövid ideig Lengyelországban
majd Franciaországban élt. 1717-ben került Törökországba, Rodostóba. Itt
élt kevés kísérőivel 1735-ben bekövetkezett haláláig.
Hamvait 1906-ban a Kassai dómban helyezték örök nyugalomba.
|
Kommentáld!