Giovanni Battista Piazzetta: Illés elragadtatása,
National Gallery of Art, Washington
Illés próféta
Illés (néha Éliás, héber אליהו, Elijahu, jelentése „Jahve az én istenem”) i. e. 9. századi izraeli próféta a judaizmusban, a kereszténységben és az iszlámban. Az Ószövetség, a Talmud, a Misna és a Korán is ír róla. Malakiás egyik jövendölése szerint az ő visszatérte fogja megelőzni a Messiás megérkezését.
Élete
Az izraeli Acháb király (Kr. e. 874-853) idején működött. A Királyok könyve
szerint Tisbéből való, származásáról semmit nem tudunk, sem
személyéről, sem Tisbe hollétéről nem maradt fenn történelmi dokumentum.
Feltűnés nélkül jelenik meg a Királyok könyvében, amikor egy visszaélés
kapcsán felszólal Acháb és felesége, a tiruszi
Jezabel ellen. A királyné ezután hajtóvadászatot indít a próféták
ellen, Illés és társai a Kerit-patak völgyében találnak menedéket.
A
szárazság miatt azonban előmerészkedik, és a föníciai Sarepta (bibliai Carefta, ma Sarafand, Libanon) városában egy özvegynél bujkál. Amikor Izraelben már reménytelenné válik az élelemhiány, Illés "párbajra" hívja Baál papjait Kármel-hegyére
Szamária és Tirusz határán. A szükségben segítséget nyújtó Isten
képével akarja meggyőzni Izrael népét, és valóban, Jahve tüzet küld
áldozatára, majd esőt a száraz országra.
Jezabel királyné ezek után elüldözte az országból, a Sinai-félszigetre ment, ahol Mózeshez hasonlóan a hegyen találkozott Jahvéval. A Biblia ettől kezdve rengeteg szövegrészt hoz az életéről, amelyek később Jézus tetteiben és szavaiban térnek vissza. Visszatértekor Illés kiválasztotta utódát Elizeus személyében.
Halálát Elizeus úgy meséli el, hogy Illést "egy tüzes szekér, tüzes lovakkal […] forgószéllel" vitte fel az égbe
Kommentáld!