Szupercellák, falfelhők, peremfelhők – a viharvadászok kedvenc kifejezései. De mégis mik ezek pontosan? A ViharVonal csapat idei „terméséből” szemezgettünk.

A 2017. augusztus 11-i viharvadászat multicellás zivatarrendszerből záporozó balatoni villámokkal zárult.A multicellás (azaz többcellás) zivatarok általában frontokhoz, ciklonokhoz köthetők és jóval összetettebb légköri képződmények, mint egycellás társaik, melyek a felszín felmelegedésétől függő konvekciós folyamat révén főleg nyáron keletkeznek. A multicellás zivatarok tipikus jellemvonása, hogy ezeket több különböző fejlődési stádiumú zivatarfelhő építi fel, a zivatarrendszer áthelyeződése azonban nem feltétlenül egyezik meg az egyes zivatarcellák sebességének nagyságával és irányával. Kísérheti felhőszakadás, akár 3-4 cm átmérőjű jég, 60-70 km/h feletti kifutószél és olykor heves villámtevékenység is.
Fotó: viharvonal.com

Az akár 8 órás élettartamot is megérő szupercellák a legfejlettebb önálló zivatarok, melyek látványos felhőstruktúrájuk miatt a viharvadászok kedvencei. Heves felhőszakadás, 100-120 km/h sebességű szél, akár 5-10 cm átmérőjű jég és tornádó is kísérheti ezeket, így gyakran nagy kárt hagynak maguk mögött. Csapadékviszonyaiktól függően három típusuk ismert. A képen is látható igen látványos LP (azaz kis csapadékú) szupercella nem túl magas légköri nedvesség esetén alakulhat ki, így a hátoldali leáramlás teljesen csapadékmentes és az előoldali leáramlás is csak kis területre kiterjedő csapadékhullást okoz. Ennél nedvesebb levegő esetén alakulhat ki a klasszikus szupercella, melyben az előoldali leáramlás már jelentős csapadékot tartalmaz, sőt a hátoldali leáramlás területén is hullhat valamennyi csapadék. A legnedvesebb légköri feltételek fennállásakor HP (azaz nagy csapadékú) szupercella jön létre, mindkét oldalán kiadós csapadékkal. 
Fotó: Nagy Eszter, viharvonal.com

A szupercellák egyik legjellegzetesebb kísérőjegyei a lefelé nyúló falfelhők, melyek a zivatar intenzív szívóerejének köszönhetően a feláramlás alapjánál jönnek létre. Ha az örvénylés megfelelően erős, akkor ennek közelében tornádó is kialakulhat. A képen látható falfelhő május 12-én a viharvadászok orra előtt alakult ki. 
Fotó: viharvonal.com

A közeledő zivatarok, zivatarláncok okozta szélvihar egyik előjele a peremfelhő, melynek hosszúsága a legextrémebb esetekben akár több száz kilométer is lehet. Akkor alakulhat ki, amikor a csapadékhullás hatására létrejövő (hűvösebb) lefelé irányuló légáramlás a talajt elérve szétáramlik, és a zivatar előtti nedves, meleg levegővel találkozva feláramlást generál. A képen látható rendkívül látványos peremfelhő átvonulását komoly felhőszakadás és sok lecsapó villám követte Székesfehérvár térségében június 25-én. A viharvadászok egy közeli benzinkúton húzták meg magukat, ahol a vihar érkezésével órákra elment az áram. 
Fotó: Czirók Bence, viharvonal.com

A július 26-án érkező zivatarlánc Monor térségében is látványos peremfelhőt produkált.
Fotó: viharvonal.com

Perkáta térségében május 23-án tornádót is fogtak a viharvadászok. A tornádók belsejében a drasztikusan lecsökkenő légnyomás hatására vízgőz csapódik ki, ez hozza létre a felhő felé kiszélesedő felhőképződményt, de szintén igen jellegzetes, ahogyan a felszín közelében port vagy törmeléket kavarnak fel. Átmérőjük 10 métertől 1,5-2 kilométerig terjedhet, a bennük uralkodó szél sebessége pedig 20 m/s és 140 m/s közötti. Élettartamuk igen változó, néhány perctől akár egy óránál tovább is fennmaradhatnak. A perkátai tornádó mindössze 5 percen át látszott. 
Fotó: Papp Péter, viharvonal.com

A viharok kifutószelének frontja mentén gustnadok (vagy portornádók) is kialakulhatnak. Bár nagyon hasonlítanak a tornádókhoz, ezeknek nincs közvetlen kapcsolatuk a felhővel, hanem a talajról felfelé építkeznek és elsősorban port és törmeléket kavarnak fel a felszínről. A képen látható narancsos fényű gustnadot május 12-én fogták a viharvadászok.
Fotó: Papp Péter, viharvonal.com