Feltérképezték a pingvinfajokat érintő veszélyeket. Az összes pingvinfajt felölelő átfogó vizsgálat azt sugallja, hogy a madarak az élőhelyek pusztulása miatt folytatólagosan veszélyben vannak.

A Conservation Biology folyóiratban megjelent tanulmány szerzői intézkedéseket sürgetnek a különféle hatások - úgymint megfogyatkozott táplálék (ahol a halászok és madarak ugyanazon fajokért versengenek), halászhálókba gabalyodás, olajszennyezés és klímaváltozás - kivédésre. Az intézkedések felölelhetik a védett tengeri területek létrehozását is, bár a szerzők megjegyzik, ez nem minden esetben célszerű, ezen kívül több egyéb ökológiai alapú módszert is sugalmaznak.

Számos pingvinfaj populációi igencsak összezsugorodtak az utóbbi több mint két évtizedben. 2013-ban a Nemzetközi Természetvédelmi Unió 11 fajt sorolt be veszélyeztetettként, kettőt mérsékelten veszélyeztetettként, míg ötöt nem fenyegetettként. Annak megismerésére, a fajok hogyan reagálhatnak a további emberi behatásokra, a kutatók mind a 18 fajt megvizsgálták, szemügyre véve azokat a különféle tényezőket, ahol az emberi tevékenységek fenyegethetik populációikat.  A 49 kutató minden, a pingvinpopulációkat érintő főbb problémát figyelembe vett, beleértve a szárazföldi élőhelyek degradációját, a tengerszennyezést, véletlen kifogásukat, versengésüket az erőforrásokért, a környezet változásait, a klímaváltozást, a mérgező algavirágzást és a betegségeket.

Arra a következtetésre jutottak, hogy továbbra is az élőhelyek elveszítése, a szennyezés és a halászat a legfőbb veszélyforrások. A pingvinpopulációk későbbi rugalmassága a klímaváltozás hatásaival szemben a kutatók szerint majdnem biztosan a meglévő szárazföldi és tengeri élőhelyek degradációját kiváltó jelenlegi veszélyforrások elhárításától függ.  Úgy vélik, a pingvinélőhelyek védelme létfontosságú túlélésükhöz. Mindez megoldható megfelelő léptékű tengeri rezervátumok – némelyeket akár a nyílt tengerre kiterjesztve, az egyes országok fennhatóságán túli régiókra – formájában.

Phil Trathan, a vizsgálat vezetője elmondta, az emberek és pingvinek gyakran ugyanazon táplálékforrásokért versengenek, és néhány egyéb tevékenységünk is hatással van életükre. Elmondása szerint a kutatás megvilágít néhány kérdéskört, és támpontot nyújthat a biodiverzitás és a működőképes ökoszisztémák védelméhez.

„Míg elképzelhető a nagy léptékű tengeri védelmi területek megtervezése, kivitelezésük nem mindig célszerű vagy éppen politikailag megvalósítható. Ugyanakkor más ökoszisztéma alapú módszerek is vannak a biodiverzitás és az egészséges ökoszisztémák fenntartására. Például a térbeli zónázás a halászat és az olajfúrótornyok által elfoglalt régiók, a hajózási útvonalak és a pingvinek élőhelye egymást átfedő területének csökkentésére. A megfelelő halászati módszerekkel csökkenteni lehet a véletlenül kifogott pingvinek és egyéb fajok számát is, illetve az ökológiai alapú halászati szabályokkal korlátozni lehet a kifogható egyedek számát, különösen akkor, ha a célzott faj történetesen a pingvinek zsákmányfaja” – magyarázza.

Úgy hiszik, tanulmányuk más állatfajok kutatásához is segítséget nyújthat nemcsak a déli féltekén, hanem az északin is, ahol az ember környezetre gyakorolt hatása még nagyobb.  A 18 tanulmányozott pingvinfaj felölelte a császár- és Adélie-pingvint (Antarktisz), a király-, a szamár-, a kantáros, a bóbitás, a Royal-, a déli és északi sziklaugró pingvint (Szubantarktika), a kék, a szélescsőrű, a horgascsőrű, a koronás, a sárgaszemű pingvint (Óceánia), valamint a pápaszemes, a Magellán-, a Humboldt- és a galápagosi pingvint (Afrika és Dél-Amerika).