Kétszáz évvel az írásos történelem leghatalmasabb vulkánkitörését követően kutatók rangsorolták azokat az országokat, amelyeket leginkább veszélyeztet egy halálos kitörés.

Április 10-én köszöntött be az indonéziai Tambora 1815-ös ébredésének 200. évfordulója. A hatalmas robbanás megváltoztatta a globális éghajlatot, az északi féltekén „nyár nélküli évet” vont maga után.

A Tambora vulkán kalderája az űrállomásról. (Fotó: NASA)

A gyomrából származó kén-dioxid éveken át fennmaradt a légkörben, hűtötte a bolygót, tönkretette a terményeket, éhínséget és járványokat váltott ki Észak-Amerikában, Európában és Ázsiában. 

Az ENSZ-nek készült új, a vulkánkitörések veszélyét vizsgáló globális jelentés szerint 30 százalék esélye van egy újabb, Tambora-méretű kitörésnek még ebben az évszázadban. A nemzetközi szakértőcsoport (Global Volcano Model Network) a tűzhányók számlájára írható haláleseteket és pusztítás mértékét vette számba, majd rangsorolta a jövőbeli katasztrófákkal legnagyobb valószínűséggel szembesülő országokat. A jelentést májusban teszik majd közzé.

A szerzők figyelembe vették a vulkánok veszélyzónájában élő emberek számát is (mintegy 800 millió ember él átlagosan 100 kilométeres körzetben tűzhányóktól), és azt is, hogy a tűzhányó korábban oltott-e ki emberéletet. Indonéziát a leginkább veszélyeztetett országok listáján a Fülöp-szigetek, Japán, Mexikó, Etiópia, Guatemala, Ecuador, Olaszország, Salvador és Kenya követi.

Bizonyos országok eközben védtelenebbek másoknál. A szigetországok lakosai jobban ki vannak téve a halálos veszélyeknek (minden lakosnak menekülnie kell a kitörést követően), csakúgy, mint a kis országok. Mindennek figyelembevételével a rangsorolás szerint Montserrat szigete, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek, a Nyugat-indiai-szigetek, Dominika, az Azori-szigetek, St. Lucia, az Egyesült Királyság atlanti szigetei, Salvador és Costa Rica azok az apró országok és szigetállamok, amelyeket leginkább veszélyeztetnek vulkánkitörések.

A Tambora pusztító ébredését figyelmeztető jelek előzték meg. Először 1812-ben kelt életre, azután, hogy jó ezer éven át szunnyadó állapotban volt, úgyhogy megsokasodtak a falvak buja lankáin. Mivel 1815 előtt még nem létezett evakuáció, több mint 10 ezer ember lelte halálát a piroklasztikus árban és szökőárakban.

Mára a monitorozásnak köszönhetően jócskán lecsökkent az ilyen események kiváltotta halálozások száma. A vulkanológusok azonban úgy vélik, ez az arány a későbbiekben romolhat a jelenleg meg nem figyelt tűzhányók, a nagyszámú ember időbeni evakuálásának kihívásai, illetve a Tamborához hasonló óriási kitörések miatt.

1600 óta több mint 278 ezer ember halt meg vulkánkitörésekben a kutatók adatai szerint. A dokumentált halálozások 58 százalékáért csupán öt ébredés felelős, ebbe beletartozik a tamborai is. Az összes halálozás 33 százalékáért piroklasztikus ár, 20 százalékáért szökőárak felelősek, további 14 százalék írható laharok számlájára. Csupán 887 ember halálát okozta láva. További 24 százalékért közvetett események - úgymint éhínség vagy betegségek - felelősek. A maradék esetekben hamu, lavinák, villámlás és más veszélyek oltották ki az emberek életét. (A tűzhányók a földcsuszamlások vagy víz alatti kitörések révén idézhetnek elő szökőárakat.)

A piroklasztikus ár halálos és nem megjósolható. A folyamok sugárhajtású repülőgéphez hasonló gyorsasággal zúdulnak lefelé a tűzhányókról, halálos, forró vulkáni gázok és kőzettörmelékek elegyét szállítva.