A magyarul bőrlevélnek nevezett Bergenia valójában egy 10 fajt számláló nemzetség. A Közép-Ázsiában és a Himalája térségében őshonos növény egykoron minden kiskertben ott virított, de az utóbbi évtizedekben egy kicsit mostohán bántak vele, és az új kertekben már nincs jelen. Most viszont Németországban a jövő év évelőjének választották, értékelve, hogy nemcsak örökzöld leveleivel ékesíti egész évben a kerteket, de virágai is bájos rózsaszín színfoltot jelentenek. Remélhetőleg, így újra reflektorfénybe kerül ez a szívós dísznövény! Egyes fajai egyébként gyógynövényként is ismertek, például a Bergenia crassifolia leveleiből frissítő teát főznek Szibériában.

Az örökzöld, 40-45 cm magas, gyöktörzses évelő növény névadó levelei vaskosak, bőrszerűek, fényesek, gyakran szív alakúak. Virágai március közepétől június elejéig nyílnak. A bugavirágzatait alkotó harangocskák többnyire sötét rózsaszínűek, de létezik piros, sőt fehér színű változata is.

Nagyon szívós növény, a szélsőséges éghajlatot is elviseli, akár -35 °C-ot is kibír. A legtöbb talajban megél, de a nedves, humuszban gazdag talajt jobban kedveli. Ősszel vagy tavasszal ültethető, tőosztással szaporítható. Rendkívül igénytelen évelő, sokáig kizárólag árnyékos vagy félárnyékos helyre ültették, és valahogy úgy tekintettek rá, mint megtűrt növényre, amely arra jó, hogy a kies, nemszeretem helyekre ültessük. Pedig a Bergenia fajok szinte kivétel nélkül inkább a napos helyeken érzik jól magukat, ahol teljes pompájukban tudnak kibontakozni. Kizárólag a pilláslevelű bőrlevél (Bergenia ciliata) az, amely lombhullató, és kedveli az árnyékot.

Öntözni csak akkor szükséges, ha sokáig nem esik eső. Tavasz elején az elszáradt, elhervadt részeket szedjük le. A szaporításuk történhet magról, tőosztással, de a rizómát is feldarabolhatjuk (ügyelve arra, hogy egy alvó rügy legyen minden darabon). Ha összefüggő bőrlevél szőnyegünk van, amelyen valamiért lyuk keletkezik, akkor itt egy késsel vagy ásóval elvághatjuk, megszúrhatjuk a rizómákat, ezekből a sebekből aztán friss hajtásokat hoz. A bőrlevél esetében igazán nincs szükség fiatalításra, mert még az idősebb növények is nagyszerűen hozzák a virágokat.

Időnként elcsúfíthatja levélfoltosodás, de a csigák és a meztelencsigák is károsíthatják. Remek ágyásszegély, talajtakaró növény.

Fajai közül a vaskoslevelű bőrlevelet (Bergenia crassifolia), a szívlevelű bőrlevelet (Bergenia cordifolia) és különböző hibridek fajtáit kertekben gyakran ültetik. A vaskoslevelű bőrlevél virágzása közel egy hónappal megelőzi a szívlevelű bőrlevelét, már márciusban vidám színt hoz a kertekbe. Levelei fél-örökzöldek, a hideg hónapokban bordósra, bronzosra színeződnek, az erősebb fagyok azonban kissé károsíthatják a leveleket. A szívlevelű bőrlevelet népi nyelven máriatenyérnek is nevezik, levelei akár 70 cm hosszúak is lehetnek.

A szívlevű bőrlevélnek néhány különleges fajtája is ismert, a 'Winterglut' levelei ősszel bronzszínűek, áprilisban nyíló virágai sötét bíborszínűek. A 'Pumila' alacsony növésű, kisebb levelű és virágú fajta, a 'Rotblum' piros virágokkal hódít. A 'Bressingham Ruby' érdekessége, hogy a levele piros, a virága rózsaszín. A 'Silberlicht' különlegességei a halvány rózsaszínes, fehér virágok, az ’Angel Kiss’ virágai is kezdetben fehérek, később halvány rózsaszínek. Bergenia X hybrida a kertészeti változatok, fajták összefoglaló neve. Feltétlenül kiemelendő a ’Herbstblüte’ fajta, amely ősszel másodszorra is virágzik.