Aki Isztambulban történelmi parkokat szeretne végiglátogatni, ne nyáron, inkább tavasszal vagy ősszel tegye.

Ilyentájt ugyanis, hiába öntözik, gondozzák ezeket, porosak, a gyepes részeik nagyrészt kiégettek. Ha mégis felkeresnénk néhányat a tucatnyi látogatásra ajánlott park közül, akkor erre a késő délelőtti, kora délutáni idő az ajánlható. Ilyenkor ugyanis azok a bentlakók, akikkel esetleg nem szívesen találkoznánk, a forgalmasabb helyeken próbálkoznak a napi betevő megszerzésével.

Ezzel nem azt állítom, hogy ezen - általában magas fallal védett - parkok látogatása nem biztonságos, hiszen mindenütt ott vannak az egyenruhás és nyilván civil rendőrök is. Rajtuk és a kevéske nyári látogatón kívül állandó lakóknak számítanak a termetes utcai kutyák. Egyesével vagy csoportosan heverésznek az árnyékban. Nappal csak akkor élénkek, ha egy macska téved a közelükbe, vagy ennivalós zacskó zizzen. A parkokban élők a mókusokat is figyelik. Éjjel viszont aktívabbak, van, amelyik védi területét. Pech, ha ez egy olyan bankautomata környéke, amelyikből éppen pénzt szeretnének kivenni.

Doğancılar

Aki valamelyest ért a kutyákhoz, felismerheti bennük a ház-, falkaőrző jelleget. A mintegy 80 ezerre becsült isztambuli utcakutyahadról tudni kell, hogy az egészségügyi ellátásukról az önkormányzat, kvázi az állam gondoskodik. Ezt bizonyítja a fülükben lévő krotália. Sokan etetik az ebeket, állítólag azért, hogy ne zargalásszák az embereket.

Még a parklátogatáshoz tartozik, hogy kevés esik a turistaútvonalak közelébe. A tervezett látogatás előtt helyükről érdemes pontosan tájékozódni. Az autós megközelítés, különösen GPS-es segítséggel egyszerű, általában mindenütt van ingyenes, vagy alacsony díjszabású parkolóhely. Aki tömegközlekedéssel próbálkozik, annak sem reménytelen a helyzete, különösen, ha kiváltotta a közlekedési kártyát, az Istanbulkartot. Használata egyszerű, legyen szó állami hajókról, villamosról, autóbuszról vagy metróról. Csak arra kell ügyelni, hogy mindig legyen rajta elég pénz.

A törökök számára a park a hétvégi piknik helye: a nagy családok pokrócokkal, parázsolókkal, hűtőtáskákkal felszerelkezve érkeznek és itt töltik az egész napot. A legtöbb helyen sportolási lehetőségről, fitneszgépekről is gondoskodnak.

Nehéz sorrendet állítani a parkok között, de az első helyre kívánkozik a Topkapi palota melletti Gülhane. A „gül” rózsát jelent, a „hane” pedig házat. Ennek ma már nincs nyoma, de a szökőkutak közelében, árnyas padokon jólesik az üldögélés. Tiszta és forgalmas, nyáron sok látnivaló nincs, de tavasszal a virágágyások tele vannak.

Az Emirgan Park a Sarıyer kerületben, a Boszporusz mellett van. A világ kevés történelmi parkjainak egyike, hiszen már a bizánci korban park volt, akkor főleg ciprusok biztosították az árnyat. A parkban két dísztó van, és több mint 120 növényfaj, főleg tűlevelű él itt, sok közöttük igazi különlegesség.

A Nezahat Gökyiğit Botanikus Kert az Ümraniye kerületben, az ázsiai részen van. A viszonylag fiatal parkba legalább 50 ezer fát és cserjét ültettek nem is olyan régen. Az iskolai szezonban osztályok látogatják, bizonyára a biológia órák részeként tanul itt a török fiatalság.

Az üsködári Doğancılar Parkban érdemes a dombot megmászni, innen pompás kilátás tárul a mindig forgalmas vízi útra és a hatalmas város európai részére. A növények, tavak, patakok nem különösebben érdekesek, viszont itt lakott sok szultán sólyma, később reprezentatív vendégházat is építettek, és a park annak kertje volt. 

Szerző: Czauner Péter