Jacques-Yves Cousteau, vagyis Cousteau kapitány (Saint-André-de-Cuzac 1910. június 11. – Párizs 1997. június 25.) közismert francia tengerkutató, felfedező, természettudós és filmkészítő, aki életét a tengeri felfedezéseknek szentelte.
Katonai tanulmányainak befejezése után Toulonban megszervezte a haditengerészet
víz alatti tanulmányokkal foglalkozó kutatócsoportját. A katonai célú
fejlesztések eredményeként nevéhez kötődik a könnyűbúvár-légzőkészülék
kifejlesztése. Leszerelése után egy korábbi aknaszedő hajót átalakított
oceanográfiai kutatóhajóvá, amelyet Calypso néven ismert meg a világ.
Népszerűségét természetfilmjeinek széleskörű ismertsége okozta és tudományos munkásságának elismeréséül a Francia Akadémia tagjává fogadta. Franciaországban le commandant Cousteau-nak, (Cousteau parancsnoknak) nevezik, de a világ más területein inkább Jacques Cousteau-ként vagy Cousteau kapitány-ként emlegetik.
A tenger szolgálatában
1950-ben
megalapította a Francia Oceanográfiai Mozgalmat (FOC), és megszerzett
egy hajót, Thomas Loel Guinness mecénás segítségével, melynek a neve
Calypso volt. Az eredetileg aknaszedő hajót 1942-ben építették az
USA-ban és jelentős átalakítását követően vált felszerelt óceánkutató
hajóvá.
További élete a tengeri kutatásokról szólt. Fő érdeklődési területei
nemcsak a tudomány számára voltak jelentősek, hanem felkeltették a
nagyközönség érdeklődését is. Munkássága eredményeképpen Auguste Piccard mellett a víz alatti merülés és búvárkodás újkori atyjaként tartják számon.
Denise néven „merülő csészealjat fejlesztett ki Jean Mollard fejlesztőmérnökkel közösen. Ez volt az első víz alatti jármű, amelyet kifejezetten a tudományos kutatás céljára létesítettek. 1959-től kezdték meg a merüléseket 350 méteres mélységig és a berendezés négy vagy öt óra tartózkodást tett lehetővé. 1965-ben,
a technológiát tovább fejlesztették és két új búvár csészealjat
bocsátottak vízre találó tengeri bolhák néven. Ezek a berendezések már
500 méteres mélységig tették lehetővé a tenger kutatását.
1957-ben Cousteaut megválasztották a Monacói Oceanográfiai Múzeum igazgatójává és 1988-ig megtartotta ezt a tisztséget, Amerikai televíziós cégekkel (ABC, Métromédia, NBC) kötött megállapodás
értelmében elkészítették a Cousteau Kapitány Víz Alatti Odisszeája
sorozatot. 1973-ban a két fiával és Frederick Hymannal,
megalapította a Cousteau Társaságot, mely az óceáni életet védelmében
tevékenykedik. Hyman volt az első elnöke a később több mint 300 000
tagot számláló szervezetnek.
1976-ban feltárta a HMHS Britannic roncsait. 1977-ben Peter Scott-tal együtt, megkapta az ENSZ Környezetvédelmi díjat. 1980-ban, Cousteau Kanadába utazott, hogy megcsináljon két filmet a Szent Lőrinc- folyón és a Nagy-tavaknál a Cries from the Deep és a St.Lawrence: Stairway to the Sea.
A filmek sikert arattak és kiemelkedő nézettséget értek el. 1985-ben, megkapja Ronald Reagantől az Elnöki Szabadság Érdemrendet. 1988. november 24-edikén beválasztották a Francia Akadémia tagjai sorába. 1991 novemberében Cousteau interjút adott az UNESCO-nak, amelyben kijelentette, hogy támogatja az emberi népességszabályozást és a népesség csökkentését.
Magyar vonatkozású esemény vele kapcsolatban, hogy 1991-ben ökológiai expedíció keretében végighajózta a Dunát az élővilágát kutatva. 1992-ben, meghívták Rio de Janeiróba,
az Egyesült Nemzetek nemzetközi konferenciájára melyet a környezetről
és fejlődésről szerveztek és innentől Cousteau rendszeres tanácsadója
lett az ENSZ-nek és a Világbanknak.
1996-ban beperelte saját fiát, amiért ez szabadidő központot akart alapítani a Fidzsi-szigeteken, aminek Cousteau lett volna a neve. 1996. január 11-edikén Calypso elsüllyedt a szingapúri
kikötőben egy úszó csónakház miatt. A Calypsót kiemeltette és
hazavontatta Franciaországba, de 1997-ben bekövetkezett halála miatt már
többé nem szállhatott vízre vele.
Könyvek és filmek
Számos könyvet írt, mint például a Csend világa (1953) és a Jacques Cousteau Óceánjának Világa.
Róla is készült négy könyv James Dugan-Undersea: Cousteau kapitány története (1957),
Roger King-Jacques Cousteau és a tenger alatti világ (2000),
John Bankston-Jacques-Yves Cousteau: Az ő története a tengerben (2002) és Kathleen Olmstead-Jacques Cousteau: Élet a tengerben (2008).
Dokumentumfilmek készítésében is sikeres volt. A Calypso fedélzetén
több mint 100 filmet készített. A Csend világáról (Le monde du silence)
készített filmet három évvel azután forgatta, hogy a könyv megíródott és
sikerét jelzi, hogy Arany Pálma díjat kapott. Viszont a Le Monde sans soleil a sötétség birodalmáról előbb film készült (1964) majd csak azután a könyv (1965).
A sikeres könyveknek és a népszerű filmeknek köszönhette, hogy
nemzetközileg elismert tengerkutató lett és filmkészítőként is számon
tartják.
Emlékezete
87 évesen Párizsban szívroham következtében halt meg.
Családi
parcellában helyezték nyugalomra a markáns arcélű kapitányt
Saint-André-de-Cubzac temetőjében.
Ő volt életében Franciaország egyik
legnépszerűbb embere és találóan temetésén azt mondták búcsúztatásakor,
hogy „megtért a csend világába.” 1990-ben 80. születésnapján megjelent Jean Michel Jarre albuma az En attendant Cousteau (Cousteau-ra várva), melyet Cousteau tiszteletére készítettek.
Kommentáld!