James Cook

James Cook, Nathaniel Dance portréja, c. 1775, National Maritime Museum, Greenwich

James Cook (Yorkshire, Marton, 1728. október 27. – 1779. február 14.)

A földbirtokos, akinél Cook édesapja dolgozott, saját költségén taníttatta 12 éves koráig a jóeszű fiúcskát.

Cook néhány év után kereskedő inasnak szegődött el az Esk folyó torkolatában fekvő Whitbybe.

Ez az egész életét meghatározza a továbbiakban, ugyanis 1746-ban – 18 éves korában – hajósinasnak szegődött el egy 300-400 tonnás, lassú szénszállító bárkára.

Bejárta az angol, holland, norvég és balti-tengeri kikötőket, nagy tapasztalatot szerezve. 1755-ben kapitányi rangot ajánlottak fel neki, ő azonban a brit hadiflottát (Royal Navy) választotta. Az ő nevéhez fűződik az is, hogy ő látta meg először az Antarktiszt 1776-ban.

Haditengerészeti szolgálat

Első parancsnoka, Hugh Palliser rövidesen felfigyelt a határozott és tapasztalt önkéntesre. 1758-ban első tisztnek nevezték ki. Részt vett Francia-Kanada kulcserődje, Louisburg ostromában és bevételében.

Éjszakánként a Szent Lőrinc-folyó Québecig tartó szakaszát mérte fel. Pontos hidrográfiai térképei rendkívüli segítséget nyújtottak a brit partraszálló csapatoknak Francia-Kanada fővárosának bevételében 1759-ben.

Felderítette az új-fundlandi vizek és a Labrador-tenger hajózási feltételeit, 1765-ben pedig a Jamaica környéki vizeket és a Hondurasi-öböl vizeit mérte fel. Tanulmányozta az 1766-os teljes napfogyatkozást a Royal Society (Brit Tudományos Akadémia) számára.

Felfedező útjai

1768. július 30. – 1771. július 12.

A z Akadémia a haditengerészettel együttműködve expedíciót kívánt küldeni Tahitira, a Vénusz átvonulásának megfigyelésére. Parancsnokul a 40 éves Cookot nevezték ki, és ehhez gyorsan hadnaggyá léptették elő. Cook javaslatára az Endeavour (Törekvés) nevű 368 tonnás, 30 m hosszú szénszállító bárkát alakították át; egyebek közt 22 ágyúval szerelték fel. A 84 hajós mellett a bárkán csillagászok, botanikusok, rajzolóművészek csoportja utazott.

A kutatók 1769. június 3-án sikeresen elvégezték a megfigyeléseket. Ezután Cook felderítette és meglepően pontosan feltérképezte Új-Zéland kettős szigetét, majd Ausztrália közel 2000 kilométeres keleti partvonalát, beleértve az általa elnevezett York-fokot is, majd a Torres-szoroson kijutott a nyílt Arafura-tengerre.

Cook a tisztaságot, a szellőzést megkövetelve, az étrendbe rendszeresen savanyú káposztát, gyümölcsleveket iktatva megelőzte a hajósokat megtizedelő skorbutot. Amikor Jáva szigetén, Batáviában (Jakarta) tűzifát és élelmet szereztek be, a partraszállók közül harmincan meghaltak egy fertőző betegségben, köztük Green csillagász is.

James Cook kapitány útjai a Csendes-óceán déli részén. Az első út pirossal, a második út zölddel, a harmadik út kékkel van jelölve

1772. július 13. – 1775. július 29.

James Cook 1775-ös új-fundlandi térképe

Elsőként Cook hajózta körül az Antarktiszt a Resolutionnal (Elhatározás), végleg megcáfolva a képzeletbeli Déli Földrész (Terra Australis) legendáját.

Felfedezte Niue szigetét, pontosította a már ismert szigetrészeket és újakat fedezett fel. Elnevezi az Új-Hebridák szigetcsoportját (1774. augusztus 31.), szeptemberben a főszigetet felfedezve Új-Kaledóniának nevezte el. Felfedezte a közeli Fenyők szigetét (Pins).

Cook tiszteletére a botanikusok az ott talált új növényfajtát Araucaria cookii-nak nevezték el. Az Atlanti-óceán déli részén felmérte és elnevezte a Déli-Georgia és a Déli-Sandwich szigeteket. Kísérőhajója, az Adventure (Kaland) több gondot okozott, mint amennyi előnyt. Hazatérte után (végre) kapitánnyá léptették elő, és a Geographical Society tagjává választotta.

1776. július 14. – 1779. február 14.

James Cook szobra a hawaii Waimeában, amely a Hawaii-szigetekkel való első kapcsolatba lépéséről emlékezik meg (1778. január)

.

20 000 fontos jutalom ellenében az utazás célja Szibéria vagy Alaszka, Kanada arktikus partjainál jégmentes átjáró – a régóta keresett "észak-nyugati átjáró" – felfedezése. Cook ismét a Resolutiont választja hajójául, helyettese J. Gore.

Kísérőhajója a Discovery (Felfedezés) Ch. Clarke parancsnokkal. 1778. január 18-án pillantják meg Oahu-nál a Hawaii-szigetek központi csoportját, melyet Cook Sandwich-szigeteknek nevez el az Admiralitás első lordjáról. 1778 augusztusának végén az alaszkai Icy (Jeges)-foknál az összefüggő jégtakaró a hajókat visszafordulásra kényszeríti. 1779. január 17-én érnek a fősziget Hawaii Kealakekula-öblébe, a mahakiki ünnepekre, melynek során Cookot Lono isten reinkarnációjaként tisztelik.

Néhány hét múlva Oahu felé hajóznak, de a vihar visszaveti törött vitorlákkal a Resolutiont a már ismert Hawaii-öbölbe. Itt Cook egy ellopott dereglye miatt véres összetűzésbe keveredik a bennszülöttekkel, akik – mivel elmúlt Lono isten tiszteletének idénye, és helyette a harc istenének periódusa volt éppen, össze voltak zavarodva és emiatt – több társával együtt megölik, fejét levágják, testét feldarabolják.

Midőn Clarke visszaszerzi a maradványokat, katonai dísztemetéssel búcsúznak Cooktól. Mivel Clarke a későbbiekben meghal, mindkét hajó John Gore parancsnoksága alatt 1780. október 4-én visszatér Angliába.