Orbán Zoltán – MME szóvivő - forrás: falcoproject.eu
2016. július 28. 19:32
Kék vércséink alig fél évet töltenek csak itthon, ebbe a néhány hónapba kell beleférnie a tavaszi hazaérkezésnek, a költésnek, majd az őszi vonulásra felkészülésnek. Ez a szűk időkeret nem csak a madarakat, de a védelmükért dolgozókat is nagy feladat elé állítja.
A 2006-2009 között zajló első, majd a jelenleg is futó másodikkékvércse-védelmi LIFE+ program eredményeinek köszönhetően a fokozottan védett hazai állományt jelenleg mintegy 1100 párra becsüljük (a 2006-os mélypontban ez a szám 600-700 pár volt). Mivel ez a sólyomféle a rokonság többi tagjához hasonlóan fészket nem épít, más fajok megürült fészkeit használja költésre. Telepes életmódú madárként legfontosabb természetes fészkelőhelyeit a vetési varjak kolóniái jelentették mindaddig, amíg a varjak kíméletlen irtásának következtében hazai állományuk össze nem omlott, mintegy 93%-al (!) csökkent az ezredfordulóra. Bár a vetési varjú napjainkban már védett, a fészkelőpárok száma meg sem közelíti az ötven évvel ezelőtti szintet.
A fészkelőhelyhiány ellensúlyozására az MME szakemberei és önkéntesei a nemzeti parkok munkatársaival együttműködve több mint 4000 költőládát helyeztek ki a kék vércséknek országszerte az elmúlt tíz évben. Ezeket a mesterséges, és a még meglévő természetes fészkelőhelyeket kell a madarászoknak évről évre ellenőriznie, ami elképesztően nagy munka. Az évenkénti állománybecslés és gyűrűzés kapcsán is óriási kihívást jelent ennek a szétaprózódott fészkelőhely-struktúrának a bejárása.
A fiókák jelölésekor a rendelkezésünkre álló időkeret ugyanis meglehetősen szűkös, alig néhány hét, mivel a fiatal madarak csak bizonyos korban jelölhetőek biztonsággal. És ha már úgyis ott vagyunk, ekkor nyílik lehetőség felnőtt egyedek befogására is egy speciális eszköz segítségével. Ilyen logisztikai nehézségek mellett is az évi 3000 körüli fióka több mint felét, és közel száz felnőtt madarat (2015-ben 1561 fiókát, összesen 1657 kék vércsét) jelölnek meg a szakemberek Magyarországon. A felhasznált jelölőeszközök harmada olyan színes gyűrű, melynek leolvasása távolról is lehetséges, ehhez a madarat nem kell ismét befogni.
A terepi munkához, a madárbefogáshoz és -gyűrűzéshez rengeteg cucc kell Fotó: Orbán Zoltán
A „falcofág”, a speciális kékvércsebefogó-eszköz összeszerelése, középen egy kitömött dolmányos varjúval (Fotó: Orbán Zoltán).
A terepjáró hátsó ajtaja ideális munkafelületet jelent a gyűrűzéshez és az ilyenkor elengedhetetlen naplózáshoz. A képen éppen egy kék vércse súlymérését készíti elő Solt Szabolcs, a LIFE+ projekt egyik vezető MME-s szakembere. Majd’ tíz év gyakorlati tapasztalata alapján ehhez egy bizonyos burgonyaszirom doboza a legjobban bevált segédeszköz, amibe egy vércse éppen kényelmesen becsúsztatható a mérés alig tíz másodpercére (Fotó: Orbán Zoltán).
Az egyik idei apróság – így néz ki egy gyűrűzésre megfelelő korú kékvércse-fióka (Fotó: Orbán Zoltán).
A felnőtt madarakról három fotó is készül – itt éppen a nyitott szárny belső felületéről (Fotó: Orbán Zoltán).
A felnőtt madarakról három fotó is készül – itt éppen a nyitott szárny belső felületéről (Fotó: Orbán Zoltán).
A felnőtt madarakról három fotó is készül – itt éppen a nyitott szárny külső felületéről (Fotó: Orbán Zoltán).
A felnőtt madarakról három fotó is készül – itt pedig a nyitott farokról (Fotó: Orbán Zoltán).
Kommentáld!