Szalakóta GPS-loggerrel
Fotó: Széll Antal

A szalakóták (Coracias garrulus) száma egész Európában jelentősen csökkent, a faj mára már több nyugat-európai országból kipusztult. A Kárpát-medencei állomány egyelőre stabil, így ennek védelme, megőrzése kifejezetten fontos a faj európai uniós jövőjét illetően. A szalakóta védelme a Kárpát-medencében elnevezésű LIFE+ projekt keretében tizenhárom madarat láttak el jeladóval 2015. június végén, a továbbiakban pedig a nyomkövetővel felszerelt madarak száma eléri a százat.

A hazánkban ilyen kis mérettartományban és ilyen működési elvvel eddig még nem alkalmazott, miniatűr jeladók segítségével a faj költőhely-használati és hosszú távú, Afrika Szaharától délre húzódó területeire irányuló vonulási szokásairól kaphatunk pontos adatokat. Az akció külön érdekessége, hogy a madarak mozgását a lakosság is nyomon követheti az interneten satellitetracking.eu oldalon.

A Kárpát-medence szalakóta-állományának vonulási útvonalai és telelőterületei szinte egyáltalán nem ismertek. A hagyományos madárgyűrűzés segítségével az elmúlt több mint száz évben alig néhány visszafogási adatot sikerült csak gyűjteni, így a madarakat a vonulás és a telelés során fenyegető veszélyforrásokról sincs elegendő információ.

Fotó: Tokody Béla

A szalakóták évente mindössze négy hónapot töltenek Európában, idejük nagyobb részét a tavaszi és őszi vonulás, illetve az afrikai telelés teszi ki. A hosszú, évente oda-vissza akár tizenötezer kilométeres út során sok nehézséget kell leküzdeniük, az illegális vadászat, a pihenő- és telelőhelyek leromlása, a táplálékhiány, a klímaváltozás rengeteg madár pusztulását okozza. A vonulási útvonalak pontosabb ismerete segítheti a különböző veszélyeztető tényezők csökkentését, hiszen a már ismert pihenő- és telelőhelyek védelme könnyebben biztosítható a helyi BirdLife (a madárvédelem nemzetközi szervezete, amiben hazánkat az MME képviseli) partnerek és kormányok közreműködésével.

A vonulási útvonalak és telelőterületek pontos megismerése mellett fontos a költőterületek használatának részletes ismerete is. Ezek az információk létfontosságúak a leromlott, nem megfelelően kezelt élőhelyek természetközeli állapotának visszaállításában. A LIFE+ projekt során három élőhelytípusnál kerül sor ilyen demonstratív szalakótabarát élőhely-rekonstrukciós beavatkozásra: füves élőhelyek és az ártéri erdők helyreállításának bemutatása az Alsó-Tisza-völgy Különleges Madárvédelmi Területen, a fás legelőké pedig a Borsodi-sík Különleges Madárvédelmi Területen valósul meg.

PTT jeladó
Fotó: Tokody Béla

A két kutatási akcióban különböző típusú műholdas jeladókat kell használnunk. A klasszikus PTT adók nem csak a tartózkodási pont koordinátáit kapják a műholdakról, de információt is küldenek a kutatóknak az Argos műholdrendszeren keresztül (ellentétben a GPS-GSM adókkal, amik a földfelszíni mobiltelefon-hálózaton keresztül kommunikálnak). Ezek a készülékek 1-2 kilométer pontossággal állapítják meg a jeladót viselő madár elhelyezkedését a Föld bármely pontján, ami bőven elegendő a vonulási útvonal megrajzolásához. A 2014-2020 között zajló szalakótavédelmi LIFE+ projektben Magyarországon harminc, Romániában pedig tíz öreg madárra kerül ilyen jeladó.

A szalakóták költőterület-használatának vizsgálatához a PTT jeladókénál sokkal nagyobb pontosságra van szükség. Ezért ezen a kutatási területen olyan GPS loggereket alkalmazunk, melyek a műholdas pozíció meghatározásnak köszönhetően akár 3 méter pontosságú adatokat szolgáltatnak. Ezek az adatrögzítők akár 30 000 pozícióadat tárolására is képesek, adójuk hatósugara azonban erősen korlátozott. A tárolt adatok egy speciális vevőegység segítségével csak körülbelül 200 méteres távolságból tölthetőek le. Ez azt jelenti, hogy az azonnali adatgyűjtés szinte folyamatos terepi jelenlétet igényel a költési időszakban. A tavaszi visszaérkezést követően pedig a madarat a vevőegység és egy antenna segítségével újra meg kell találni a potenciális költőhelyén, hogy a vonulás és telelés során az eszköz által eltárolt információkat le lehessen tölteni. A program során Magyarországon 60 szalakóta kap majd ilyen speciális adatrögzítőt.

A madarak egészségének védelmében egyik jeladótípus (ezek napenergiával működnek) sem lehet nehezebb a testsúly 3-5 százalékánál. A szalakóták testsúlya átlagosan 130-180 gramm között mozog, a vonuláskutatásban használt Argos rendszerű PTT jeladó mindössze 4,5 gramm, az élőhelypreferencia-vizsgálat során használt GPS logger pedig 5,5 grammosak, így egyik készülék sem zavarja a madarakat mindennapi életükben.