Ha másképp nem lehet megmenteni a kapcsolatot, akkor talán lehet szó a nyitott házasságról, nem? Vagy legalábbis „ahogy Jenőné azt elképzeli”. Rozs Franciska novellája.

–

Jenő idegesen toporgott a nappaliban. Homlokán apró izzadságcseppek peregtek, hónalja alatt nedves tócsák éktelenkedtek. Hatalmas pocakja – ami, szinte már testétől külön életet élt – remegett a dühtől. Ahogy eszébe jutott feleségével kötött egyezsége, arca kipirult, majd egészen elvörösödött. Azt hitte, menten megüti a guta. „Minek mentem bele ebbe a marhaságba? Minek? Térden állva könyörögni, hogy ne hagyjon el, ezt még próbáljuk meg… Ekkora ökröt, mint én, még nem hordott a hátán a föld.”   

Végeredményben az asszony hozta fel ezt a „nyitott házasság” dolgot. Jenő korábban még soha nem hallott erről, azt sem tudta, Ildikó miről beszél. „Nyitott? Mármint milyen értelemben? Nőkkel is ki akarja próbálni? Vagy több férfival? Esetleg férfiakkal és nőkkel?” Ebbe szinte beleszédült. Időre volt szüksége, hogy megfontolja a kérdést, és utánanézzen, mi az istent jelent az a „nyitott házasság”. Este, miután a ház elcsendesedett, leosont a számítógéphez, és bepötyögte a számára ismeretlen kifejezést a keresőbe. A Google legalább egymillió találatot dobott ki. Jenő meg majdnem elhányta magát. „Ez másokkal is akar szexelni? Atyaisten… Hát, idáig jutottunk? Harminc évet csak úgy kidobna az ablakon?” 

Hetekbe telt, mire felocsúdott a megaláztatásból. Ildikó többé nem hozakodott elő a témával, bár mikor is tette volna, hiszen az ominózus este óta nem beszéltek egymással.

Úgy éltek, keltek, feküdtek egymás mellett, mint két idegen. Jenő őrjöngött magában. „Meg kell beszélnem ezt a dolgot valakivel, mielőtt infarktust kapok.” Egyetlen barátja volt, akinek ezt el merte mondani: András. András, régi gimnáziumi cimborája értett a nőkhöz. Nem véletlenül élt egyedül! Somolyogva hallgatta végig Jenő beszámolóját a tönkrement házasságáról. Hogy szerinte Ildikóval elhidegültek egymástól, és a nő most máshol keresné a boldogságot. Vagyis máshol is. Aztán András nagyon érdekes dolgot mondott: „Jenőkém, ez lehet, hogy nem is olyan rossz dolog. Ha Ildikó mással is kupakol, akkor te is megteheted! He? Erre még nem gondoltál, mi?” Nem, tényleg nem. Hogy ő, mással? Hát épp elég kínlódás volt Ildikó előtt levetkőznie. Az a pillantás, ahogy végigmérte… Aztán a fásult közöny, ami minden egyes alkalommal kiült az arcára… Nem, isten őrizz, hogy mástól is el kelljen viselnie ugyanezt…  

Végül belement. Utólag sem tudta, mi vitte rá. Illetve dehogyisnem tudta. Ő még mindig nagyon szerette az asszonyt. Soha nem feküdt le mással, és nem is akart. Elégedett volt Ildikóval, az életükkel, még a szexszel is. Bármire képes lett volna, hogy ne menjen tönkre a házassága. A válásnál becstelenebb dolgot el sem tudott képzelni. Hogy 58 éves korától egyedül éljen mindhalálig… Ki fog rá főzni? Mosni? Ki figyeli a vérnyomáscsökkentő adagolását? Nem, nem. Válásról szó sem lehet. Akkor megpróbáljuk inkább ezt a nyitódást, vagy mit. 

Ildikó repesve fogadta a hírt. „Meglátod, apukám, jót fog tenni! Hát, ez hihetetlen! Sosem hittem volna, hogy belemész!” Jenő erre inkább nem mondott semmit, csak napokra bezárkózott a dolgozószobájába. Felesége pedig egyszer csak felcicomázva kopogtatott be az ajtaján. „Jenőkém, elmentem a Jancsival! Pörkölt, nokedli az asztalon, este jövök!” „Este? Miért, hát hova megy? És ki az a Jancsi?” Mire Jenő kikecmergett az íróasztala mögül, feleségének már csak az erős parfümillata szállt a levegőben. 

Azóta teljes kétségbeesésben toporgott a nappaliban. Arca már szinte lila volt a tehetetlenségtől. „Hát hova ment? Mit is mondott, mikor jön? Lehet, hogy már itthon sem alszik?” Önmarcangoló gondolataiból a kulcs zörgésének hangja rángatta ki.

Jenő odaugrott az ajtóhoz, felesége véletlenül bele is ütközött dudorodó pocakjába.

– Hol voltál? – üvöltötte tajtékozva. 

– Moziban – válaszolta szenvtelenül az asszony.

– Jancsival? – jutott eszébe hirtelen a pernahajder neve.

– Jancsival.

– Jancsival… – Jenő előtt végre megjelent bajuszos munkatársának képe. Leesett a tantusz. Szemei hirtelen fennakadtak, terjedelmes teste megremegett. Jobb karjával mellkasához kapott, majd úgy, ahogy volt, összeesett a folyosón.

 Rozs Franciska