Kép: Israel Antiquities Authority
Yonatan Adler, az Ariel Egyetem munkatársa és az ásatás vezetője szerint eddig csak két hasonló lelőhelyet tártak fel, igaz, egyiket sem Galileában, hanem Jeruzsálem közelében. A felfedezés sokat árul el arról, hogy milyen fontos volt a térségben a rituális tisztaság - számol be az Izraeli Régiségek Hatósága.
Bár a korszakban a tárolóedények többsége agyagból készült, sok zsidó csoport vallási értelemben véve tiszta anyagokat, például a köveket használt fel a tárgyak létrehozásához.
A római korban úgy gondolták, hogy a porózus agyagedények könnyen szennyeződnek, márpedig bármi, ami hozzáért egy tisztátalan tárgyhoz, alkalmatlan volt a használatra. A kő ezzel szemben kósernek minősült.
A bányát és a műhelyt egy ember által kialakított barlangban találták meg. A helyszínen mészkőtömböket fedeztek fel, melyeket az edények elkészítéséhez használtak. Az üregben a falakon vésőnyomokat, illetve egyéb kőfejtésre utaló jeleket is azonosítottak. Adler azt mondta, az ásatáson talált termelési hulladékok azt bizonyítják, hogy a barlangban főként korsókat és tálakat készítettek. A kész tárgyakat Galileában értékesíthették.
A felfedezés azt jelenti, hogy a szertartásos tisztaság a korszakban nem csak Jeruzsálem környékén, hanem a távoli Galileában is fontos volt a zsidó lakosság számára. Yardenna Alexandre, az Izraeli Régiségek Hatóságának szakértője szerint azt, hogy az érintett időszakban a zsidók kőedényeket használtak, a Talmudból és az Újszövetségből származó források is alátámasztják.
Az Újszövetség egyik leghíresebb jelenetében, a kánai menyegző során is kőedényekbe mérték a vizet, melyet aztán Jézus borrá változtatott: „Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős” (Jn 2,6). Kána Közép-Galileában fekszik, így nem lehetetlen, hogy a Bibliában leírt edények is a környéken készültek.
(650x417).png)
Kommentáld!