Természet: Jókai Mór: A KŐSZÍVÜ EMBER FIAI /részlet/

Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz, Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 738 fő
  • Képek - 17345 db
  • Videók - 6878 db
  • Blogbejegyzések - 16322 db
  • Fórumtémák - 16 db
  • Linkek - 34 db

Üdvözlettel,
Rádiné Zsuzsa
TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz, Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 738 fő
  • Képek - 17345 db
  • Videók - 6878 db
  • Blogbejegyzések - 16322 db
  • Fórumtémák - 16 db
  • Linkek - 34 db

Üdvözlettel,
Rádiné Zsuzsa
TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz, Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 738 fő
  • Képek - 17345 db
  • Videók - 6878 db
  • Blogbejegyzések - 16322 db
  • Fórumtémák - 16 db
  • Linkek - 34 db

Üdvözlettel,
Rádiné Zsuzsa
TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz, Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 738 fő
  • Képek - 17345 db
  • Videók - 6878 db
  • Blogbejegyzések - 16322 db
  • Fórumtémák - 16 db
  • Linkek - 34 db

Üdvözlettel,
Rádiné Zsuzsa
TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

network.hu

 

Az ápolónő egy függönyös ágyhoz vezette Richárdot, s annak a függönyét félrehúzta előtte. Ott feküdt egy emberalak, rövidre nyírott hajjal, szederjes ábrázattal.

 

 

 

– Ez az.

 

 

 

– Alszik? – kérdé Richárd.

 

 

 

– Meghalt – felelé az ápolónő.

 

 

 

– Mikor?

 

 

 

– Ma reggel.

 

 

 

– És a cselédje?

 

 

 

– Az meghalt tegnap éjjel.

 

 

 

Richárd maga elé bámult. Mintha egy talányt akarna megfejteni, mely a másvilágba tűnt el előle.

 

 

 

Odahajolt a tífuszban elhalt nőalak fölé; s ekkor vette észre, hogy az ágy melletti falra ákombákom írással valami van feljegyezve.

 

 

 

Kibetűzte az írást.

 

 

 

„A félrézpénz – Monor – Kaszáné – 73.”

 

 

 

Ezt akarta tudni.

 

 

 

Visszabocsátá a függönyt a nyoszolyára. A betegápolónőnek adott egy aranyat, s azzal sietett a halál e házából.

 

 

 

Mikor kilépett belőle, oly jólesett egyet lélegzhetni+ a friss levegőből, a lőporfüsttel, korombűzzel terhelt levegőből.

 

 

 

A Dísz téren Ödönnel találkozott. Az eléje sietett derült arccal.

 

 

 

– Hat lépésnyire tőlem – kiálta eléje Richárd. – A tifuszkórházból jövök. Ma ne közelítsen hozzám, akit szeretek.

 

 

 

És elfutott előle.

 

 

 

Richárd bérkocsit keresett; és hajtatott Monorra.

 

 

 

Otthagyta Pestet friss diadalmámorával.

 

 

 

Legalább egy millió éljenkiáltást s egypár ezer csókot vesztett el vele.

 

 

 

Ment ahelyett fölkeresni a „meghalató intézetet”.

 

 

 

Mi az a meghalató intézet?

 

 

 

Majd mindjárt megtudjuk.+

 

 

 

Kínában, amint tudós Wagner+ Cristophorus írja, az a bevett és törvényesen helybenhagyott szokás van, hogy miután évi átalány szerint tíz százalékkal több leány születik, mint fiú, ez a manco+ a természet bilance*-ában akként üttetik+ helyre, hogy a fölös számú csecsemők+ egy meghatározott napon a Lileu Ping szigetre összehordatnak, ott megáldatnak, beszenteltetnek, – s aztán a „sárga folyóba” belehajigáltatnak.+ A sárga folyónak a keleti partja mocsáros, ott a bambusz közt sok gyíl* lakik, mik tátongó, százfogú fejeiket feltartják a vízből. Egy+ kis ideig úsznak a gyermekfők a víz fölött, mire+ a mocsárhoz leértek már akkor csak a krokodilfők úszkálnak a vízen.

 

 

 

Ekkor azután a mandarin megköszöni a százkezű Visnunak, hogy ilyen sok hím- és nőnemű újszülöttet ajándékozott ez évben is a mennyei birodalomnak: Íme a differencia tisztelettel visszaküldetik.

 

 

 

És ezzel lekvitteltek egymással: a társadalom és a természet:

 

 

 

Nálunk a hasonló lekvittelést gyermekgyilkosságnak nevezik; büntetése öt esztendő.

 

 

 

Ez itt sokkal rafinírtabb módon intéztetik el.

 

 

 

Ahelyett, hogy kínai barbár őszinteséggel azt mondanák annak a felesleges istenáldásnak: „Te kis síró-rívó portéka, akt senkinek sem kellesz, midőn megvagy, aki magad sem tudod még; mit tesz lenni vagy nem lenni. Látod, eltévesztetted a dolgot, nem ide voltál híva; valami más csillagzaton kellett+ volna születned; itt nem ismer senki. Az apád nem bán, az anyád nem ér rád; ez talán cseléd, ki maga is más házánál kuporog; talán divathölgy, kinek bölcsőd útjában lenne; talán szerencsétlen, kinek lételed szégyen; vagy talán takarékos gazdaasszony, kinek sok pénzébe kerülnél, míg felnősz. Eredj isten hírével vissza!+ Szüless át egy másik csillagzatba, ahol privilégium nélkül lehet születni. Te kis porba esett isteni szikra, te csírája a léleknek egy tökéletlen állatban, te semmibül lett semmi; szállj le a víz fenekére, szállj fel az égbe, s mondd meg Visnunak, hogy itt is voltál” – ehelyett minálunk kitalálták a „dajkaságba adást”.

 

 

 

Ez a „meghalató intézet”.

 

 

 

Nem ölik meg azokat a szárnyavesztett apró angyalkákat, csak meghalatják őket.

 

 

 

A Pest körül levő falvak mind tele vannak ilyen dajkaságokkal.

 

 

 

Erről a dologról nem vezet senki statisztikát.

 

 

 

Kerül-e valaha vissza „egy” azok közül, akiket odaküldtek? Nehéz volna rá megfelelni.

 

 

 

Amint Richárd belépett a megholt nő által jelzett házba, a konyhán keresztül az udvarszobába nyitva, csaknem elfutott onnan.

 

 

 

Minden érzéke meg volt támadva egyszerre.

 

 

 

Az a megnevezhetlen bűz, ami egy mindig emberrel telt, soha nem szellőztetett, alacsony, földes szobában megörökült: miazma, penész, piszok együtt! A+ tífuszos kórház halálgőze nem éri azt utol.

 

 

 

Az a nyirok, mely egyszerre végigborzongatja+ az egészséges bőrt, s közelgő nyavalya előérzetét költi fel az idegekben.

 

 

 

Az a savanyú, émelyítő íze a légnek, amit minden pórus érez, mintha csupa íny volna mindenik.

 

 

 

S e bűzben, e nyirokban négy ágy és egy bölcső tele nyivákoló, ordító, bömbölő porontyokkal;+ akik közül legjobban van ellátva az, amelyik meztelen; akin nem lóg a gyalázatos+ rongy.

 

 

 

Hármával összezsúfolva egy vacokba, melyet használnak addig, míg egészen össze nem rohad, hentereg, mászkál, dulakodik az állativadékok legtehetetlenebbike. Egy- és kétévesek többnyire.

 

 

 

A tizenharmadikat a bölcsőben ringatja egy harmadfél éves gyerek+, kinek ezzel a munkával kell megszolgálni azt a főtt krumplit, amit markából fal nagy mohón. A bölcsős gyermeknek még hímzett ruhája van, és szalagos vánkos a feje alatt. Az nem sír; egy nagy szopacs (cucli) van a szájába dugva. Azzal csalják meg az anyai emlő helyett.

 

 

 

A kályha padkáján nyavalyog egy kétéves fiúgyerek, kinek a két lába be van kötve; bizonyosan sebes.

 

 

 

Richárd eliszonyodva nézett körül ez odúban: melyiket képzelje e nyomorult alakok közül Palvicz Ottó gyermekének. Egyik visszataszítóbb volt, mint a másik.

 

 

 

És volt ideje szemlélődhetni, mert jó haladékba került, míg az intézet tulajdonosnéját valahonnan a kertből előkurjongatták, ahol fokhagymát ültetett. – Bizony nem is strázsálja ám azokat a porontyokat napestig a fészkükön; elég, ha háromszor megeteti napjában.

 

 

 

Kaszáné asszony nagy, csontos, erős némber volt. Semmi rosszaság, gonosz indulat nem látszott a vonásain. Úgy vette ő ezt az üzletet, mint egy meglevő bajt, amit nem ő talált fel.

 

 

 

Az ilyen látogatásokhoz is szokva volt már, mint Richárdé. Ritka ugyan a férfi látogató e háznál, de mégis megesik.

 

 

 

– Óh, tessék innen kijönni, nagyságos úr, a tiszta szobámba, ebbül a bűzös verembül.+

 

 

 

– Bizony, hallja Kaszáné asszonyom, ez utálatos egy odú; hanem azért maradjunk+ itten.

 

 

 

– Hát bizony palotát nem adhatok nekik nyolc forintért meg három forintért egy+ hónapra – nyelvelt vissza a némber+.

 

 

 

– Hát csak annyit fizetnek? – kérdé elbámulva Richárd.

 

 

 

– Annyit bizony édes lelkem, nagyságos úr; s még azért is mennyi hercehurcám van. Holmi szegény cselédfélétül+ csak könnyebben megkapom azt az öt forintot, mert annak minden hónapban kijár a bére; de mikor valami úri dámával van dolgom; az Isten őrizz. Mert vannak ám itten úri gyerekek is. Ne tessék rosszat gondolni. Ez a kis poronty a bölcsőben („Mért nem ringatod jobban, te akasztani való hóhér!”) – hát ez egy+ jómódú kereskedőnének a kicsinye, akinek derék ura van, szép szállása van, kocsin jár, selyemmel söpri az utcát, hanem hát nem tudta+ tűrni a szoptatós dajkáknak a szekatúráját. – Tudja lelkem, egy szoptatós dajka nagy úr egy úri háznál, s inkább kiadta hozzám dajkaságba. Az igaz, hogy ez tizenkét forintot fizet; de tisztába is kell tartanom a kicsinyét, s minden hónapban+ egyszer be kell hozzá vinnem a városba, hogy lássa.

 

 

 

– Hát ennek sem tart ön dajkát?

 

 

 

– Hja, az itt ki nem állná. Aztán mibül+? Tizenkét forintbul?+

 

 

 

– Hát mivel tartja?

 

 

 

– Óh, ez nagyon jól él. Még pépet is kap. S tejbe mártva a szopacsot.

 

 

 

– S mi van a szopacsban?

 

 

 

– Jó fekete kenyér; az legjobban tisztítja a gyermeknek a vérét. Hja lelkem, mikor azért a másik porontyért három forintot fizetnek, piskótával nem tarthatom.

 

 

 

– Három forintot! S ki az a kegyetlen, aki három forintot ád egy+ gyermek havi élelmére?

 

 

 

– Jaj, édes lelkem, nagyságos úr; azt a magisztrátus adja; mikor egy olyan eldobott porontyot felvisznek a biztosok, a kapitányság összehívatja a dajkaságokat, s amelyik legolcsóbban elvállalja, annak odaadja. Már ennél olcsóbban nem lehet. Aztán hányat itten felejtenek. Megszöknek tőlük; azt sem tudom, hol keressem. Ez a kutya is olyan, aki a padkán ordít: „Majd befogod a szádat!” Kérem nagyságos úr, tizennégy hónap+ óta nem láttam érte egy batkát.

 

 

 

– Mi baja annak a gyermeknek?

 

 

 

– Hát az égetnivaló rossz kölyke, annak is maga az oka. Levest főztem nekik, mert hogy vasárnap volt, s a rossz, pákosz kölyök magára rántotta a fazekat, s mind leforrázta a két lábát, hogy végig kisebesedett.

 

 

 

– S ön gyapotronggyal kötötte be a nyomorultnak a sebes lábait. Az irtóztatót szenvedhet+ alatta.

 

 

 

– Árt is az neki! Úgysem lesz belőle ember, mert a sok sivalkodástul már+ sérvet kapott. Belehal. Apja+, anyja nem nagyon bánják. Kocsis, kocsisné. Szegény emberek. Itt sem laknak már.

 

 

 

Richárd lelke megkönnyebbült. Ez nem Palvicz gyermeke.

 

 

 

– Kaszáné asszonyom. Én egy gyermeket keresek önnél, akiért szintén régen nem fizettek már. A gyermeket Bajcsikné adta át önnek; a neve Károly, nyakába egy fél rézpénz volt kötve, a mellén szederjes anyajegy.

 

 

 

– Óh, bizony édes lelkem, azt ugyan jól teszi, ha megfizet érte. A Károlykáért, a kedves kis Károlykáért.

 

 

 

– Melyik az ezek közül?

 

 

 

– Óh, az nincsen ezek között. Az odakinn van; az külön helyen van.

 

 

 

– Külön helyen? – Richárd kezdett jó véleménnyel lenni Kaszáné asszonyom felől.

 

 

 

– Majd mindjárt behozom.+ Tessék besétálni addig a tiszta szobába!

 

 

 

– De én is oda akarok menni hozzá. Én azt a gyermeket magammal akarom vinni.

 

 

 

– Magával vinni? Óh, az már más. Hanem bizony egy kis alkalmatlanság lesz vele. A Károlyka+ nagyon beteg.

 

 

 

– Mi baja?

 

 

 

– Szemfájása van. Azért tettem külön, hogy a többiekre rá ne ragadjon. Erre is úgy ragadt egy másikról; aki már a múlt+ héten belehalt.

 

 

 

– Hát mért nem+ gyógyítják?

 

 

 

– Próbáltuk mink azt mindenképpen; még porrá tört gálickövet+ is fújtam a szemébe; a sem használt.+ Csak rákszemet* lehetne kapni! Ha a „nagysárfű”* magtól meg nem gyógyul,+ hát aztán semmitől sem.

 

 

 

E beszéd közben végigvezette Richárdot a sáros udvaron Kaszáné egész az istállóig, az istállóbul nyílt+ egy sötét fakamra, ott, abban a sötét odúban látott Richárd egy rongyos szűrdarabba betakart gyermekalakot heverni félmeztelenül,+ fájdalomtul lehunyt+ szemekkel. Az a gyermek, amint a belépés neszét hallotta, elkezdett nyöszörögni: „Óh, adjanak egy kis vizet; meghalok szomjan.”*

 

 

 

– Tudja, édes lelkem; nagyságos úr, azért tettem erre az árnyékos+ helyre, hogy ne ártson a szemének a világosság.

 

 

 

– Menjen, és hozzon neki vizet!

 

 

 

– Jaj, édes lelkem, nagyságos úr, betegnek nem jó vizet adni. Én sohasem hagyom inni a beteg gyereket,+ mert az annak rossz.

 

 

 

Most aztán Richárd olyat kiáltott rá, hogy majd hanyatt esett az asszony ijedtében:

 

 

 

– Hozzon neki rögtön vizet!

 

 

 

Kaszáné aztán hozott a kútról egy vászonkorsóval.

 

 

 

Richárd térdére emelte+ a gyermek fejét, és ajkához+ tartá a korsót.

 

 

 

A nyomorult teremtés félig kiitta azt.

 

 

 

Richárd a vízből a markába töltött, s gyöngéden megmosta vele a gyermek orcáját. Olyan jól látszott az annak esni.

 

 

 

Azután elővett egy fehér zsebkendőt, s beköté vele a gyermek fájós szemeit.

 

 

 

Akkor aztán felvette a szecska+ és fűrészpor közül, amiben feküdt, s beletakargatá a köpenyébe.

 

 

 

„Csak félcipőcske van szegénykének a lábán.”

 

 

 

Mikor kivitte a világosságra, és meglátta, minő állapotban van; eszébe jutott, hogy Palvicz Ottónak rettenetes oka volt nőül nem venni azt az anyát, ki gyermekét hidegvérrel ide hagyta kerülni. Ha Palvicz Ottó maga talált volna itt rá, talán megölte volna azt a némbert, aki a jegygyűrűjét hordta.

 

 

 

Richárd a hintóig vitte ölében a kisfiút.

 

 

 

Kaszáné egész odáig kísérte az urat. Mert nem+ addig van az; hanem hát a tartáspénzt ki fizeti?

 

 

 

Mikor a gyermeket elhelyezte+ Richárd, kivette+ tárcáját, s egy csomó pénzt dobott az asszonynak.

 

 

 

– Jutalmul a jó gondviselésért.

 

 

 

Kaszáné kétszerezve találta a járandóságot, s hálálkodni akart. Richárd bevágta az útját.

 

 

 

– Hallja maga, Kaszáné; én most csak azt sajnálom, hogy nem olyan időben élünk, amikor megégetik a boszorkányokat; mert amikor magát+ égetnék, azt még magam is megnézném.

 

 

 

Mely nyájas istenhozzád után búcsút vett a „meghalató intézettül”.

Címkék:

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Rádiné Zsuzsa írta 12 órája a(z) Időjárás és ember kapcsolata – HUMÁNMETEOROLÓGIA fórumtémában:

MOST FŐLEG A VÉRNYOMÁSA INGADOZHAT! Csütörtökön ...

Rádiné Zsuzsa írta 12 órája a(z) IDÉZETEK fórumtémában:

Ámulni még, ameddig lehet, amíg a szíved jó ütemre ...

Rádiné Zsuzsa 12 órája új képet töltött fel:

Aprily_lajos__biztatas-001_2109272_5581_s

Miclausné Király Erzsébet 15 órája új blogbejegyzést írt: Tamási Áron: RAGYA KETTŐ

Miclausné Király Erzsébet írta 16 órája a(z) SZÉP VERSEK fórumtémában:

Áprily Lajos : A kertbe ment Uram, én nem tudom, milyen...

Rádiné Zsuzsa 23 órája új blogbejegyzést írt: ÁPRILY LAJOS KÖLTŐRE EMLÉKEZÜNK

Rádiné Zsuzsa 23 órája új blogbejegyzést írt: GAZDAG ERZSI író, költő EMLÉKEZÜNK

Miclausné Király Erzsébet írta 1 napja a(z) SZÉP VERSEK fórumtémában:

Reményik Sándor : KÖSZÖNT EGY EMBER... Köszönt egy ...

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu