Jókai Mór
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Édesanyja (Jókai festménye után, 1843)
Dr. ásvai Jókai Móric (Komárom, 1825. február 18. – Budapest, Erzsébetváros, 1904. május 5.[1]) regényíró, a „nagy magyar mesemondó”, országgyűlési képviselő, főrendiházi tag, a Magyar Tudományos Akadémia igazgató-tanácsának tagja, a Szent István-rend lovagja, a Kisfaludy Társaság tagja, a Petőfi Társaság elnöke, a Dugonics Társaság tiszteletbeli tagja.
Komáromban született.
A pápai református kollégiumban és a kecskeméti jogakadémián tanult,
joggyakorlatot Komáromban és Pesten folytatott.
Már diákként összebarátkozott Petőfivel.
1848-ban a forradalmi ifjúság egyik vezére volt, részt vett a 12 pont
fogalmazásában.
Beállt nemzetőrnek és elkísérte toborzó körútjára Kossuth Lajost.
1848 augusztusában feleségül vette Laborfalvi Rózát, a kor ünnepelt
színésznőjét.
A szabadságharc idején követte a kormányt Pestre, Szegedre és Aradra. A
világosi fegyverletétel után az önkényuralom bosszújától félve a bükki
Tardonán lakott. Felesége szerzett számára menlevelet, így 1850-ben
visszatérhetett Pestre.
Nagyszabású történelmi regényeinek köszönhetően nagyon hamar a
legnépszerűbb író lett, a Kisfaludy Társaság 1860-ban tagjává
választotta. A kiegyezést követően írásaiban sokat foglalkozott a
kapitalizálódással. A polgárosodó rétegek liberális elveit hirdette.
Ötvenéves írói jubileuma alkalmából jelent meg 1894-ben műveinek
százkötetes díszkiadása.
Laborfalvi Róza halála után 1899-ben újra megházasodott, egy húszéves
színésznőt, Nagy Bellát vette el feleségül. Emiatt sokan elfordultak
tőle. Élete végéig dolgozott.
Főbb művei: Vadon virágai (elb., 1848); Forradalmi és csataképek 1848 és
1849-ből (elb., 1850); Egy bujdosó naplója (elb., 1851); Erdély
aranykora (r., 1852); Török világ Magyarországon (r., 1853); Egy magyar
nábob (r., 1853-1854); Janicsárok végnapjai (r., 1854); Kárpáthy Zoltán
(r., 1854); Szegény gazdagok (r., 1860); Az új földesúr (r., 1863);
Politikai divatok (r., 1862-1864); Mire megvénülünk (r., 1865); Szerelem
bolondjai (r., 1868-1869); A kőszívű ember fiai (r., 1869); Fekete
gyémántok (r., 1870); Eppur si muove. És mégis mozog a föld (r., 1872,
1873); Az aranyember (r., 1872); A jövő század regénye (r., 1872-1874);
Enyém, tied, övé (r., 1875); Az élet komédiásai (r., 1876); Egy az Isten
(r., 1877); Névtelen vár (r., 1877); Rab Ráby (r., 1879); Szeretve mind
a vérpadig (r., 1882); A lőcsei fehér asszony (r., 1885); A cigánybáró
(r., 1885); A tengerszemű hölgy (r., 1890); Gazdag szegények (r., 1890);
Sárga rózsa (r., 1893); Fráter György (r., 1893).
Kommentáld!