Annak ellenére, hogy az Egyesült Államokénál ötven százalékkal kisebb szárazföldi területtel és kétszer akkora populációs sűrűséggel rendelkezik, Európa kétszer annyi farkasnak otthona, mint Amerika.

(MTI-fotó: Czeglédi Zsolt)

Egy új tanulmány kimutatta, hogy Európa egyéb nagy testű ragadozóinak egyedszáma is növekedésnek indult, különösen a védelem alá nem eső területeken, ahol az állatok az emberek mellett élnek.

A siker a határokon átívelő együttműködésnek, az erős szabályozásnak és a civilek olyan szemléletének köszönhető, hogy a vadvilágot az emberi társadalommal egy szintre emelik, nem pedig száműzik a természetbe - mondja Guillaume Chapron, a vizsgálat vezetője.

Európában elmondása szerint nem sok érintetlen terület van. Érdekesség, hogy mindez nem vonja maga után a ragadozók hiányát, sőt, nagyon sok húsevő él a kontinensen.

Chapron és csapata egész Európából - kivéve Oroszországot, Ukrajnát és Belorussziát - gyűjtött be adatokat a barna medve (Ursus arctos), az eurázsiai hiúz (Lynx lynx), a rozsomák (Gulo gulo) és a szürke farkas (Canis lupus) populációs egyedszámairól. A Science folyóiratban közzétett eredményeik arról árulkodnak, hogy Európa-szerte nagyon jól boldogulnak a nagy testű ragadozók.

Belgium, Dánia, Hollandia és Luxemburg kivételével a vizsgált összes európai országban a négy nagy testű ragadozóból legalább egynek permanens és szaporodóképes populációja van. A kontinens 17 ezer barna medvének ad otthont 10 populációban, 22 országban. Mintegy 9000 hiúz él itt 11 populációban, 23 országban. A farkasok egyedszáma nő, több mint 12 ezren vannak 10 populációban és 28 országban.

A rozsomákok csak Skandinávia hideg éghajlatán érzik jól magukat, így csupán Norvégia, Svédország és Finnország nyújt olyan területeket, ahol Európa főbb, nagy testű ragadozóinak mind a négy faja megtalálható. A rozsomákoknak két populációja van Európában, a becslések szerint mintegy 1250 egyeddel. (Hidegtől függő életvitelük miatt a klímaváltozás fenyegeti őket.)

A ragadozók néhány kisebb populációjánál hanyatlást mutattak ki Európa-szerte, de a nagy és közepes populációk egyike sem szenved hiányt.

A siker azért olyan meglepő, mert ezek a farkasok, medvék, hiúzok és rozsomákok nagyrészt a védett területeken kívül élnek. Megjegyezte, vannak azért konfliktusok ember és állat között, különösen a háziállatok miatt. A hagyományos stratégiák - úgymint őrzőkutyák vagy pásztorok, illetve a haszonállatok éjszakai elzárása - elősegítik a ragadozók támadásainak kivédését, emellett a gazdálkodók veszteségeinek kompenzálása is segít mérsékelni az ilyen problémákat.

Kiemelte az élőhelyvédelmi irányelvet is. A természetvédelmi szabályok eme gyűjteménye az országhatárokon átívelően nyújt védelmet a fajoknak és élőhelytípusoknak, ezzel meggátolja a ragadozók számának csökkenését és kihalásukat.

A kutatók szerint az emberek viszonyulásától függ, hogy hasonló stratégia beválna-e Amerikában. Az európai modell mindenesetre arról árulkodik, a nagy testű ragadozók együtt tudnak élni az emberrel olyan helyeken is, ahol ezt korábban elképzelhetetlennek tartották.