József Attila (1905. Április 11.-1937. December 3.) az egyik legkiemelkedőbb és legismertebb 20. századi posztumusz Kossuth-díjas és Baumgarten díjas magyar költő.

Életrajza

Édesapja József Áron (1871-1937) egy romániai bánáti szappanfőző munkás volt, édesanyja Pőcze Borbála (1875-1919) egy parasztlányból lett mosónő volt. József Attila Budapest egyik szegény kerületében született, Ferencvárosban.

Két idősebb nővére Eta és Jolán volt. József Attila 3 éves volt, mikor édesapja elhagyta a családot. Hihetetlen szegénységben és nyomorban éltek, az édesanya nagyon nehezen tudta eltartani a három gyereket és fizetni a lakbért. Végül a két kisebb gyereket, Attilát és Etelt a Gyermekvédő Liga gondjaira bízta, akik 1910-ben nevelőszülőkhöz adták őket Öcsödre, ahol József Attila egy farmon dolgozott cserébe az ellátásért.

A nevelőszülei Pistának hívták, mondván, hogy nincsen olyan név, hogy Attila.

1912-ben a gyerekek hazaszöktek Budapestre édesanyjukhoz, ahol bár együtt voltak, továbbra is nagy szegénység vette őket körül. Édesanyja.

1919-ben bekövetkezett halála után József Attilát sógora, Makai Ödön vette szárnyai alá. Egy jó középiskolába járatta Attilát, aki később a szegedi Tudományegyetemre jelentkezett, hogy középiskolai tanár lehessen. Az egyetem elutasította, amikor Horger Antal a provokatív versei miatt a tanításhoz alkalmatlannak nyilvánította.

Ettől a ponttól kezdve megpróbálta saját magát fenntartani abból a kis pénzből, amit a saját versei publikálásával keresett. A skizofrénia jelei mutatkoztak rajta, ami miatt pszichiáterek is kezelték. Soha nem nősült meg, de gyakran beleszeretett az őt kezelő nőkbe.

1937-ben, Balatonszárszón, vonatbalesetben halt meg. A legszélesebb körben elfogadott nézet, hogy József Attila öngyilkos lett, de akadnak olyan szakértők, akik állítják, hogy pusztán baleset történt.

József Attila nemzetközi szinten a legismertebb a modern magyar költők közül. Verseit számos nyelvre lefordították, műveit a világ számos országában tanítják irodalom órákon.

December 2-án a Szép Szó vezérkarának társaságában töltötte napját, felkereste őt Ignotus Pál, Remenyik Zsigmond és Fejtő Ferenc, akik jó hírrel szolgáltak a költő számára: januártól lektori állást szereztek neki a Pantheonnál, felmerült az is, hogy újra beáll a Szép Szó szerkesztőinek sorába, kilátásban volt egy új kötet megjelenése is Cserépfalvi kiadásában. Már azonnal indult volna Pestre, ám nem volt már számára hely az autóban. A költőben még a nősülés gondolata is felmerült.

December 3-án reggel már fordítani akart, délelőtt heverészett, jó étvággyal elfogyasztotta az ebédet, majd újságot olvasott. Délután lediktált egy levelet Etus nővére ügyvédjének. Nyolcvanhat perccel a költő halála előtt Jolánnal krumplit vásároltak, mivel azonban József Attila cipekedni nem tudott, megfogadta, hogy erősíteni fogja izmait. Egy órával halála előtt még jókedvűen indult sétálni.

József Attila, a Mama és családjuk sírja (Budapest, Fiumei úti Nemzeti Sírkert: 35-2-59.)

Este a balatonszárszói vasútállomáson átugrott a sorompón, majd megpróbált átbújni a 19 óra 36 perckor továbbinduló 1284. számú tehervonat – amelynek érkezése amúgy sem volt feltüntetve a menetrendben, csak a vasutasok rendelkeztek róla információval –  15. és 16. (1963. és 1964. pályaszámú) kocsija között. A szerelvény azonban időközben elindult, a kocsikat összekötő csavarkapocs súlyos ütést mért József Attila fejére, mely bezúzta koponyáját, s emiatt a költő sínek közé zuhant, a vonat a jobb karját leszakította.

Egyes vélemények szerint öngyilkos lett, mások ezt vitatják, a kérdés a mai napig eldöntetlen. Garamvölgyi László és Kéri Edit többek között MÁV jelentések, csendőrségi jegyzőkönyv és helyszínrajzon alapuló kutatásai a balesetet támasztják alá.

Ezzel szemben Tverdota György a költő születésének 100. évfordulójára megjelentetett Költőnk és kora című kiadványban ezt írja:

"Ne legyen kétségünk arra nézve, hogy József Attila tudatosan választotta a halált. Világos időszakaiban, mert hiszen a tudatzavar csak részlegesen uralkodott elméjén, a tőle megszokott alapossággal és pontossággal konstatálta, hogy gyógyíthatatlan. Világosan látta esélyeit: ha tovább él, hátralevő éveit eltompított állapotban, elmegyógyintézetben kell letöltenie. Ezért az egyetlen megoldást választotta, amelyet ilyen esetben választani lehet: az öngyilkosságot. 1937. december 3-án este a balatonszárszói állomáson önként vetett véget életének."

A balatonszárszói televíziótól Vígh Magdolna 1995-ben interjút készített Budavári János szemtanúval, aki annak idején látta a balesetet. Ő a következőket nyilatkozta a tragédiáról:

Á, nem úgy volt, hogy a vonat alá vetette magát! Ez egy gyorstehervonat volt... Hogy aztán tudta-e, hogy indulóban van... Előbb átbújt a sorompó alatt, és bement a két vagon közé. Azt a hosszú kabátját elkapta a kerék, három-négy fordítást csinált vele, megroncsolta a fejét, utána megállt.”"

Szétroncsolt holttestét halottkémként egy lóháton érkezett körorvos, dr. Csapláros Imre szemlézte.Szántó Judit ugyanerről ír:

„A vonat a lakástól 2 perc! Mire elindultak volna körülnézni a kertben vagy az uccán (vonatra nem gondoltak, mert ebben az időben nemigen jár erre más, mint lassú tehervonat), már jöttek is a kíméletesek tudatni, hogy mint történt a tragédia. Két gyerek látta: négy percig állt az állomáson a tehervonat. A leeresztett sorompó előtt járt idegesen Attilácska szegény, majd mikor a vonat elindult, átbújt, letérdelt a sínek elé, két kezét előre téve a sínekre (…).”

Csak halála után kezdődött igazi ismertsége, általános közönségsikere. Utolsó verse szinte a búcsúzás hangján szólal meg

Ime, hát megleltem hazámat, 1937. november, részlet:

A költőt először Balatonszárszón temették el 1937. december 5-én, majd 1942-ben a budapesti Kerepesi úti temető 35. parcellájában helyezték örök nyugalomra. 1959-ben áthelyezték a Munkásmozgalmi Pantheonba, majd 1994-ben került vissza korábbi nyughelyére

Munkái

A szépség koldusa (1922)
Nem én kiáltok (1925)
Nincsen apám, se anyám (1929)
Döntsd a tőkét, ne siránkozz (1931)
Külvárosi éj (1932)
Medvetánc (1934)
Nagyon fáj (1936)