József
Attila hatodik gyermekként látta meg a napvilágot, de csak két nővére,
Eta és Jolán maradt életben, mire megszületett. Apja, Josifu Aron
szappanfőző munkás elhagyta családját, ezért a kisfiú egy időre
nevelőszülőkhöz került vidékre.
Később visszakerült édesanyjához, Pöcze
Borbálához, aki napszámos munkákból igyekezett fenntartani a családot.
Anyja halála után József Jolán férje, Makai Ödön ügyvéd lett Attila
gyámja, aki Makóra küldte gimnáziumba. Itt ismerte meg Juhász Gyulát,
akinek a segítségével 1922-ben megjelent első verskötete, a Szépség
koldusa.
1924-ben a szegedi egyetem magyar-francia-filozófia
szakára iratkozott be, ahol Tiszta szívvel című verse miatt összetűzésbe
került egyik professzorával, Horger Antallal, aki eltanácsolta az
egyetemről.
1926-27-ben a párizsi Sorbonne előadásait hallgatta, majd
1927-28-ban két szemesztert töltött el a pesti egyetemen.
Közben
élettársával Szántó Judittal nehéz körülmények között éltek, főként
Judit szerény keresetéből tartották fenn magukat. Kapcsolatuk 1936-ban
végleg megszakadt. A költő szerelme többi múzsája iránt beteljesületlen
maradt, így volt ez utolsó szerelmével, Kozmutza Flórával is, aki később
Illyés Gyula felesége lett.
1936-ban
megjelent Nagyon fáj című kötete sem hozta meg számára a várva várt
elismerést. Egyre inkább kezdett elhatalmasodni rajta betegsége,
többször is idegszanatóriumba került.
Végül nővérei magukhoz vették
Balatonszárszóra, ahol máig vitatott körülmények között elütötte egy
vonat: egyesek szerint öngyilkosság volt, mások szerint baleset. A sors
fintora, hogy tehetségét csak tragikus halála után kezdték elismerni az
irodalmi életben.
Emlékezzünk rá most azzal a versével, amit utolsó születésnapján, 1937. április 11-én írt:
SZÜLETÉSNAPOMRA
Kommentáld!