Az Országgyűlés 2001. május 8-án elfogadta az ország szabadsága visszaszerzésének jelentőségéről és a magyar szabadság napjáról szóló koalíciós előterjesztést, amely június 19-ét, az utolsó szovjet katona távozásának emlékére nemzeti emléknappá, június utolsó szombatját pedig – amely az idén június 28-ára esik – a magyar szabadság napjává nyilvánította.

Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának háttéranyaga:

1991. június 30-án fejeződött be hivatalosan a szovjet csapatok kivonása Magyarországról. 1944. március 19. óta először nem állomásozott idegen katona magyar földön, az ország visszanyerte önállóságát.

Az 1990. március 10-én Moszkvában megkötött magyar-szovjet kormányközi egyezmény 1991. június 30-át rögzítette a kivonulás befejezéseként, a szovjet alakulatok távozása azonban a tervezettnél két héttel hamarabb megtörtént.

A hazánkban állomásozó Déli Hadseregcsoport 1990 márciusában kezdte meg kivonulását az országból. A felszereléseket, harcászati eszközöket és a lebontott laktanyák épületelemeit a záhonyi átrakó-pályaudvaron létesített katonai rakodóbázison tették át a magyar szerelvényekből a szovjet vagonokba. A több mint egy évig tartó művelet során a szovjet fél végig tartotta a „menetrendet": a katonák naponta egy-egy szerelvényt indítottak útnak az akkori Szovjetunió közeli és távoli vidékeire.

A személyi állomány kivonása ezzel párhuzamosan zajlott. A szovjet katonákat hazaszállító első katonavonat, amely a Veszprém megyében szolgálatot teljesítő harckocsiezred egy gépesített lövész zászlóalját vitte a Szovjetunióba, 1990. március 13-án hagyta el Magyarország területét. A következő 15 hónapban másfélezer, katonákat és eszközöket szállító szerelvény távozott az országból. A hatalmas mennyiségű eszköz és ember szállítása nagy munkát, de jelentős árbevételt is hozott a MÁV-nak.

Az 1991. június 16-án elinduló utolsó katonavonat a felszámolt rakodóbázisok felszereléseit vitte magával. Az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy, a hazánkból kivonuló Déli Hadseregcsoport parancsnoka 1991. június 19-én 15 óra 1 perckor a záhony-csapi hídnál lépte át a magyar határt.

A csapatkivonás lebonyolítását a vele kapcsolatos pénzügyi elszámolás hosszú, nehéz tárgyalássorozata kísérte. Végül egy olyan „nulla megoldás” született, amelyben a felek kölcsönösen lemondtak egymással szembeni követeléseikről, azaz egyenlőségjelet tettek a szovjet csapatok által hátrahagyott vagyon és az általuk okozott károk nagysága között. Erről 1991. december elején Moszkvában szóbeli egyezség született, majd 1992. november 11-én Budapesten írásbeli megegyezés jött létre Antall József miniszterelnök és Borisz Jelcin orosz elnök között.

Az emlékezés, az ünnep alkalmából a fővárosban és országszerte rendezvényeket tartanak, többek között átadják a Magyar Szabadságért díjat, amelyet a Magyar Szabadság Napja Alapítvány 2000-ben alapított. Az elismerést olyanoknak adják át, akik az elmúlt évtizedekben jelentős mértékben hozzájárultak Magyarország függetlenségéhez, önállóságához, a magyarság megmaradását szolgáló alkotások létrehozásához. Idén június 19-én Jókai Anna kétszeres Kossuth-díjas író veheti át Gödöllőn a kitüntetést.

MTI

múltidéző  2014.06.18. | 20:56 Nemzeti emléknap és a magyar szabadság napja

MIÉRT VOLTAK ITT SZOVJET KATONÁK?

A szovjet csapatok magyarországi állomásoztatásának hátterében több tényező állt. Egyrészt, a Szovjetunió és az USA 1944-es jaltai megállapodása, amely Nyugat-Európát az amerikai, Kelet-Európát a szovjet befolyási övezetbe sorolta. Ez azt is jelentette, hogy a Szovjetunió hallgatólagosan tudomásul vette az amerikai csapatok jelenlétét Németországban, Törökországban, Japánban, Koreában és másutt, míg az USA lenyelte a szovjet jelenlétet Magyarországon és más kelet-európai országokban. Ez a helyzet 1990-91-ig megmaradt.

A Szovjetunió a kapitalizmus elleni osztályharc részének tekintette, hogy az amerikai és más imperialista országok előrenyomulását megakadályozza. Ezt szolgálta a csapatok külföldi állomásoztatása is, amely hatékonyan hozzájárult a szocialista országok védelméhez. A Szovjetunió érdekelt volt abban is, hogy ezekben az országokban fennmaradjon a szocialista társadalmi rend.

A Szovjetunió 1956-91 között változó mennyiségben, mintegy hatvan - százezer katonát állomásoztatott Magyarországon. A szovjetek minden lényeges magyar katonai mozgást képesek voltak azonnal blokkolni. Veszprémben volt a 13. poltavai páncélos hadosztály, amely majd 1989-ben elsőként hagyta el Magyarországot. Esztergomban állomásozott a 19. nyikolajevszk-budapesti páncélos gárdahadosztály. Kecskeméten volt a 93. harkovi gépesített-lövész gárdahadosztály. Székesfehérváron a 254. cserkasszki gépesített-lövész hadosztály. A Szovjetunió emellett nukleáris fegyverek továbbítására alkalmas eszközöket és atomtölteteket is tartott Magyarország területén.

A Déli Hadseregcsoport, ahogyan az itt lévő szovjet csapatokat nevezték, jogi helyzetét a magyar és a szovjet kormány egyezményei szabályozták. A politikai egyezményt 1957-ben Andrej Gromiko szovjet és dr. Horváth Imre magyar külügyminiszter írta alá.

A katonai egyezményen Georgij Zsukov marsall szovjet és Révész Géza altábornagy magyar honvédelmi miniszter aláírása szerepel. A ceremónián a teljes akkori magyar csúcsvezetés jelen volt.

ROKONSZENV ÉS ELLENSZENV

A szovjet csapatok ideiglenesen, de tartósan állomásoztak az országban. Az idegen katonákat a lakosság általában nem nézte jó szemmel. Ezt látva a szovjet vezetés mindent megtett, hogy a magyar lakossággal a konfliktus lehetőségét csökkentse. Korlátozta a sorállomány mozgását, amely csak szervezetten mehetett a magyar utcákra. A kisebb városokban, helyőrségekben a szovjet katonák részesei lettek a helyi életnek. Részt vettek sportpályák, parkok építésében, nagy havazások és árvizek idején a lakosság mentésében. A szovjet katonák által elkövetett baleseteket, bűncselekményeket a magyar-szovjet vegyes bizottság felügyelete mellett a szovjet katonai bíróságok is vizsgálták, és a magyar joggyakorlattal összehasonlítva szigorú ítéleteket hoztak.

  A DHCS első parancsnoka Mihail Kazakov vezérezredes volt. A leghosszabb ideig, mintegy hét éven át Konsztantyin Provalov vezérezredes tartózkodott itt. A szocializmus utolsó éveiben, 1982-85 között Konsztantyin Kocsetov vezérezredes a parancsnok, 1985-88-ban pedig Alekszej Gyemidov vezérezredes. A kivonulás előkészítését Matvej Burlakov vezérezredes kezdi meg. 1991. június 19-én hagyja el Magyarországot az utolsó szovjet parancsnok. Viktor Silov altábornagy délután 3 órakor gurult át Volgájával a záhonyi Tisza-hídon.

A KIVONÁS

1988-89-ben Grósz Károly vetette fel először Sevarnadze akkori szovjet külügyminiszternek, hogy vonják ki a szovjet csapatokat Magyarországról.
1986-tól Gorbacsov bevezette az új gondolkodás-politikáját, melynek során az USA hasonló lépései viszonzásaképpen a Szovjetunió és a szocialista országok lefegyverzéséhez is hozzájárult. 1989-ben Gorbacsov kivonul Afganisztánból is.

1989 tavaszán a szovjet parlament dönt a fegyveres erők és a katonai kiadások csökkentéséről. Az USA-val megkezdődnek a leszerelési tárgyalások.1989-ben Gorbacsov megtisztítja a pártvezetést olyan katonai vezetőktől, mint Nyikolaj Ogarkov vezérkari főnök, Viktor Kulikov, a VSZ egyesített csapatainak parancsnoka.

 A szovjet vezetés fokozatosan visszavonja magát Kelet-Európából, már nem ragaszkodik a magyar földön állomásozó csapatokhoz sem. A szovjet csapatok kivonása Magyarországról 1989 áprilisában kezdődött. 1991 elejére már csak a 93. harkovi gépesített-lövész gárdahadosztály és néhány hadseregcsoport-alárendeltségű alakulat maradt itt. A kivonás 1991. június 19-án fejeződött be.

Mándokon és Tornyospálcán katonai rakodóbázist létesítettek, ahol a normál nyomtávú magyar szerelvényekből a széles nyomtávú szovjet vagonokba pakolták át a harcászati eszközöket, szállítójárműveket, valamint a lebontott laktanyák épületelemeit. A hatalmas mennyiség rakodása és a százezer katona szállítása a MÁV-nak egymilliárd forint körüli árbevételt jelentett.

Az 1990-ben aláírt megállapodás értelmében 1991. június 30-án fejeződött be hivatalosan a szovjet csapatok kivonása Magyarországról. Az Országgyűlés 2001. május 8-án fogadta el az ország szabadsága visszaszerzésének jelentőségéről és a „Magyar Szabadság Napjáról” szóló előterjesztést, amely június 19-ét nemzeti emléknappá nyilvánította.

És a folytatás

1999. március 12-én Magyarország belép a NATO-ba, két héttel később megkezdődik a háború Jugoszlávia ellen. Taszár lett az AFOR és SFOR erők központi bázisa. Az USA fokozatosan kiépíti katonai, rendőri és polgári jelenlétét Magyarországon. 2001-ben megkezdődik a háború  Afganisztánban, ahova már magyar katonák és felszerelést küldünk mind a mai napig.