Kaán Károly (Nagykanizsa, 1867. július 12. – Budapest, 1940. január 28.) erdőmérnök, gazdaságpolitikus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Nevéhez fűződik az országos erdőgazdálkodás újjászervezése, az Alföld fásítási programja és a korszerű állami természetvédelem megszületése.
Életpályája
Középiskoláit szülővárosában, Nagykanizsán végezte. 1885–1889 között a selmecbányai bányászati és erdészeti akadémia hallgatója volt, erdészoklevelét 1890-ben szerezte meg. 1889-ben a besztercebányai erdőigazgatáshoz osztották be, ahol 1892-től erdészjelöltként, 1895-től erdészként dolgozott. 1898-ban állami ösztöndíjjal a karlsruhei műszaki főiskolán, valamint a badeni fekete-erdei erdőgazdaságban folytatott tanulmányokat. Ezt követően hosszabb tanulmányutat tett Ausztriában, Bukovinában, Galíciában és Dél-Németországban.
1901-ben főerdészi, 1907-ben erdőmesteri kinevezést kapott. 1908-ban
áthelyezték a földművelésügyi minisztérium kincstári erdőket felügyelő
I/B. főosztályára.
1912-től mint főerdőtanácsos a kincstári erdők
gazdasági és igazgatási ügyeiért felelős I/B. I. osztály munkáját
vezette. 1914-től természetvédelmi kormánybiztos volt, 1916-ban pedig a
kincstári erdők I/B. főosztályának vezetője lett. 1918-ban a Károlyi-kormányban az erdőigazgatás országos vezetőjévé nevezték ki, s pozícióját a Tanácsköztársaság
idején is megtartotta. 1919-ben az erdő- és faügyek kormánybiztosa lett
1924-ig helyettes államtitkári, 1924–1925-ben címzetes államtitkári
címmel. 1925-ben nyugdíjba vonult, s hátralévő éveit a természetvédelemnek szentelte. 1938-tól haláláig az Országos Természetvédelmi Tanács elnökeként tevékenykedett.
Munkássága
Az országos erdőgazdálkodás
erős kezű szakembere volt, sokat tett az erdei termékek gazdasági
haszonvételének racionalizálásáért, emellett újjászervezte az állami erdőigazgatás rendszerét.
A fakitermelő
vállalatok rablógazdálkodásának megfékezésére sürgette az állami
beavatkozást. Miután Magyarország erdőterületeinek 84%-át 1920-ban a trianoni szerződéssel elveszítette, s faínség veszélyeztette az országot, Kaán figyelmét, kezdeményezőkészségét és szakértelmét az Alföld átfogó fásítási
terveinek szentelte. Fáradozásainak köszönhetően 1923-ban született meg
az Alföld-fásítási törvény (1923. évi XIX. tc.), s a törvényben
foglaltak alapján megindultak a munkálatok.
Noha a terv végül csak
részlegesen valósult meg, az alföldi erdő- és fás területek számottevően
gyarapodtak. Kaán ezen túl egyik előharcosa volt a modern szemléletű természetvédelemnek,
erőfeszítéseinek köszönhetően született meg 1935-ben az erdő- és
természetvédelemről szóló törvény (1935. évi IV. tc.), amely elrendelte a
védelem alatt álló növény- és állatfajok körét, valamint a természeti
értékek védelmében lehetővé tette a kármegelőző állami kisajátítást is. Nyugdíjas éveiben gazdaságpolitikai kérdésekkel, erdészet- és gazdaságtörténeti kutatásokkal is foglalkozott.
Díjai, elismerései
Tudományos eredményei elismeréseként 1924-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1920–1923 között az Országos Erdészeti Egyesület
alelnöki tisztét töltötte be, 1940-től pedig a társaság tiszteleti
tagja volt. A finn erdészettudományi társaság már korábban, 1934-ben
tiszteleti tagjává választotta, 1938-ban pedig a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karának tiszteletbeli doktora lett.
Emlékezete
Tiszteletére az Országos Erdészeti Egyesület 1984-ben Kaán Károly-emlékérmet alapított, amellyel az erdőgazdálkodásban és természetvédelemben kiemelkedő munkásságú személyeket jutalmazzák. Nevét viseli a Nagy-Hárs-hegy (Budapest) csúcsán álló Kaán Károly-kilátó
- Nemzeti akczió és erdőgazdaság, in: Erdészeti Lapok, 1902. 4. sz.
- Külföldi erdőgazdaságok faértékesítő eljárásai, Budapest, 1904.
- A természeti emlékek fenntartása, Budapest, 1909.
- Erdőgazdasági eredmények és azok gazdaságpolitikai következései, in: Erdészeti Lapok, 1911. 1. sz.
- A természetvédelem és a természeti emlékek fenntartásának kérdéseihez, Budapest, 1914.
- Erdőt az Alföldre! In: Köztelek 1920. (Különlenyomatban is)
- Erdőgazdaság-politikai kérdések, Budapest, 1920.
- Erdőgazdasági problémák és azok megoldása, Budapest, 1923.
- A magyar Alföld: Gazdaságpolitikai tanulmány, Budapest, 1927.
- A Magyar Tudományos Akadémia és az erdőgazdasági tudományok, Budapest, 1928.
- Az Alföld problémája, Pécs, 1929.
- Természetvédelem és a természeti emlékek, Budapest, 1931.
- Települések és telepítések, Budapest, 1933.
- Gazdaságpolitikai feladatok, Budapest, 1936.
- Alföldi kérdések: Erdők és vizek az Alföld kérdéseiben, Budapest, 1939.
Kommentáld!