Ázsiában eltöltött két év után 2013. szeptember elején Ausztráliába érkezett az az ifjú házaspár, aki két évvel ezelőtt biciklivel elindult világot látni.

A húszezredik kilométert ünnepelik Ausztráláiában, az Északi Területeken "It's downhill from here!" - mondja az ausztrál, amikor már túl van valaminek a felén vagyis a nehezén.

Zárug Zita pedagógus és Harkányi Árpád informatikus 2011. június 4-én házasodott össze, majd egy hét múlva felkerekedtek és azóta a tervezett út felét megtették: 27 országban jártak és több mint 21 ezer kilométert tekertek mozgó otthonukkal, felpakolt fekvőkerékpárjaikon.

Egy biciklitúra hozta össze őket, majd jött a leánykérés és az esküvő. Az anyakönyvvezetőhöz is kerékpárral érkeztek. Mindketten nagy világjárók, így jött a biciklis nászút ötlete. Ehhez persze kellett az is, hogy induló tőkének egy középkategóriás autó árát összespórolják. A pár hónapos tervezés gyorsan elrepült az alapfelszerelések beszerzésével, oltások és vízumok intézésével. „Pakisztán óta azonban már országról országra szerezzük be a vízumokat, így beleférnek a nagyobb spontán kitérők is.

A tervezésnél főleg arra figyelünk, hogy amennyire lehetséges, az utazáshoz megfelelő évszakban érkezzünk az adott országba. Ausztráliában most éppen kellemes tavasz van, se túl meleg, se túl hideg. Országon belüli, részletesebb útitervet csak az érkezésünk idején, a helyi barátaink, más utazók tanácsait követve, internetes információkat figyelembe véve készítünk” - mondja Zita.

Ausztráliában valós közúti veszély a kenguru, főleg éjjel szereti legelni. Miközben útmenti frissen vágott füvet eszegeti, a fénytől megijed és beugrik az autók elé.

Zita és Árpád Sydneyig, két keréken pontosan 21 820 kilométert tett. Azt, hogy mennyit utaztak autóstoppal, busszal, vonattal, teherautó platóján, hajón, vagy repülőn, nem számolták. A „teleportálások” során, ahogy ők nevezik, olyan gyorsan és távol suhannak el a tájak és az ott élő emberek, hogy szinte nem is lehet érzékelni belőlük semmit. Egymáson kívül legfontosabb útitársuk a két fekvőkerékpár, ezek különlegessége, hogy akármennyit ülhet bennük az ember, soha nem válnak kényelmetlenné, ráadásul nagy sebességnél fokozottan kijön a kisebb légellenállásából fakadó gyorsaságuk. „Talán ez a gyorsaság nem is mérvadó, nem igazán szeretünk száguldozni, de egyébként lefelé és sík területen gyorsabb a kerékpár, mint hagyományos testvérei.

Ilyenfajta, de ennél még sokkal spécibb, burkolt fekvőkerékpárokkal tartják a sebességi világrekordot is” - meséli Árpád, majd így folytatja: „A nagy sebességet mi ritkán tapasztaljuk meg, hiszen 30-40 kilós csomaggal megmálházva hajtjuk a bicikliket. Hegynek felfelé előfordult, hogy komoly kihívást jelentett, de átjutottunk velük a Pamíron és a Himaláján, majd rájöttünk, hogy minden fejben dől el. Teljesen mindegy, hogy négy vagy hat kilométer/órával döcögünk fölfelé a meredekebb emelkedőkön, nem ezen múlik, hogy élvezzük-e az utazást vagy sem.”

Pakisztánban versenyeznek, hogy kinek van szebb teherautója - Minél több rajta a dísz, minél színesebb és hangosabb, annál jobb!

Zita az egyetem után éppen csak elkezdett dolgozni, Árpád hatévnyi munkatapasztalattal és egy felfelé ívelő karrierrel lépett ki az mókuskeréből. „Ez az út volt életem legnehezebb, legbátrabb, de egyben legjobb döntése is! Ha holnap be kéne fejeznünk valami miatt és elölről kezdeni az egész karrieremet, már akkor is ezerszer megérte. Olyan leckéket kaptunk az élet rengeteg területén, amelyeket nagyon jól tudunk majd használni a jövőben” – mondja Árpád.

Utazásuk nemcsak örömmel teli, akadnak nehézségek is. Zita az eddigiekre így emlékszik vissza: „Kaptunk dengue-lázat (Ezt a fertőző betegséget szúnyogok terjesztik. A vírus okozta kór a magas láz mellett nagy ízületi fájdalmakkal jár.), de voltunk rühesek, Árpinak volt veseköve és több rossz foga is, amit kezeltetni kellett, többször kaptunk ételmérgezést, a szörnyű ázsiai higiéniás körülmények miatt, és szenvedtünk beazonosíthatatlan trópusi lázas betegségtől. A hatalmas kulturális különbségek által okozott szakadék áthidalása is megpróbáltatást jelentett.

Bangladesben például nagyon nehéz volt elviselni azt, hogy a helyieknek fogalmunk sincs a privát szféráról: akárhányszor megálltunk, akár csak egy percre is, egy pillanat alatt több százan körbeálltak és csak bámultak minket, minden egyes nap, két és fél hónapon át. De minden megpróbáltatás megedz minket, vagy pedig valami egészen fantasztikus eseménynek készíti elő a terepet!”

Bangladesben a belföldi szállítások jelentős részét ilyen háromkerekű riksákon végzik.

Hogy az ifjú pár minden fontos dologra emlékezzen sok-sok év múlva is, útinaplót vezet kalandjaikról. Zita máris felidéz egy kellemes emléket: „Felejthetetlen napokat töltöttünk például a hunzák völgyében, Pakisztán északi részén, ahol a falvak között néhol csak gleccsereken vagy tavon át lehet közlekedni. Az itt élők rendkívül barátságos, közvetlen, nyíltszívű és nyitott gondolkodású, de a tradícióiak őrző emberek. Hozzájuk például, szívesen visszamennénk egyszer, akár leendő gyermekeinkkel együtt önkénteskedni és a helyiek életét élni egy ideig.”

A tízezredik kilométert ünnepelik Bangladesben.

Az ifjú házasok az otthonról hozott anyagi tartalékaiknak időközben a végére értek, így igyekszenek olyan lehetőséget találni, amelyekkel útközben tudnak pénzt keresni. Árpád rendszeresen ír úti beszámolót, és tavaly elindították falinaptár projektüket, ami idén is folytatódik. „A 2013-as naptárba az év legjobb fotói kerülnek be. Az idén QR-kódon elérhető plusz tartalmakat is készítünk, így bárki, aki ezt megvásárolja aktív részese lesz utazásunknak. Amíg a naptáron csak 4-5 fotó lesz oldalanként, addig a mögötte található online tartalomban elmeséljük majd, hogy hol és hogyan készültek a képek, mit ábrázolnak, mi a történetük és természetesen még több kép és videó, néhol timelapse felvételek is színesíteni fogják ezeket a leírásokat” – tájékoztat Árpád.

Zita és Árpi célja, hogy Magyarországra visszaérve 40 ezer kilométert, az egyenlítő hosszát tekerjék le (az egyenlítő hossza: 40 076 km). „November végéig Ausztráliában vagyunk, a karácsonyt és az újévet Új-Zélandon ünnepeljük, onnan pedig a tervek szerint irány Dél-Amerika. A megvalósulás attól is függ hogyan alakul anyagi helyzetünk.”

Írta: Tóth Lisy
Fényképezte: Harkányi Árpád