Kálmán magyar király
Könyves Kálmán (1074 körül – 1116. február 3.) magyar király 1095 – 1116. I. Géza fia, anyja Loozi Zsófia, a belga-limburgi Arnulf herceg leánya volt.
Trónralépése
Kálmánt atyai nagybátyja, I. László (Szent László) papnak szánta, de a felszentelés elől néhány főúr segítségével Lengyelországba szökött. Amikor a király helyre akarta állítani a pápával IV. Henrik német-római császárral való kiegyezése miatt hűvösre fordult viszonyát, hazahívta a fiút és utódjául jelölte az addigi trónörökössel, Álmos herceggel szemben, aki Kálmán öccse volt.
Mivel az Árpád-ház
későbbi királyai Álmos ágából kerültek ki, a krónikák meglehetősen
előnytelen képet festenek Kálmánról. Azonban valószínűtlen, hogy akár
püspök, akár király lehetett volna, ha valóban selypít, sánta, kancsal
és púpos; ezt mind az egyház szabályai, mind a korabeli főurak elvárásai
megakadályozták volna. Annyi valószínű, hogy nem volt olyan atletikus
termetű, mint harcedzett öccse, de esze és szokatlanul nagy műveltsége,
amiért Könyvesnek is nevezték, csakhamar bebizonyította trónra
termettségét.
Szent László halála (1095. július 29.) után ő lett az ország királya; eleinte, úgy látszott, hogy megosztja hatalmát öccsével, Álmossal, akit László Horvátország kormányzójává tett. Az első keresztes hadjárat Magyarországon átvonuló seregei ellen biztosítania kellett az országot.
Jelentősége
Megreformálta és enyhítette elődje, László törvényeit, ritkábban alkalmazva a halálbüntetést és eltörölte a kínzást. Elfogadta a papi nőtlenségről szóló állásfoglalást és lemondott az invesztitúra jogról (ezekre László nem volt hajlandó), de ő sem engedte, hogy a püspökök hűbéresküt tegyenek a pápának. Kötelezővé tette a házasság egyházi szentesítését és fölállíttatta a nyitrai püspökséget.
Azért, hogy tanulatlan személyeket ne nevezhessenek ki egyházi pozíciókba, az Esztergomban tartott zsinat azt is elrendelte, hogy a kanonokok egymás között latinul beszéljenek.
Megakadályozandó a királyi vagyon csökkenését elrendelte, hogy a
fiúág kihalásával a nemesi birtokok a királyra szálljanak. Hosszú távra
meghatározta az erdélyi vajda és a horvát bán címek használatát. Intézkedéseket hozott a rabszolga-kereskedelemről, a zsidókról és a honvédelemről.
A törvénykönyvébe foglalt, felvilágosultságát igazolni látszó kijelentés ("De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat"), miszerint boszorkányok pedig nincsenek, valójában csak a kereszténység megerősítését szolgálta: könyves királyunk csak a strigák,
a pogány hitvilág szerinti csodatévőnők (más források szerint vérszívó
túlvilági lények) létezését tagadta, ugyanebben a törvénykönyvben
törvényt hozott a maleficák, a bűbájosok ellen
Felhasznált források
- A Pallas nagy lexikona
- Magyar életrajzi lexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967.)
Kommentáld!