A Magyarországon élő ragadozó emlősfajok közül a macskafélék élik a legrejtettebb életmódot. A hiúznál jóval gyakoribb vadmacska természetben történő megpillantása sem számít mindennaposnak, a kölyköket pedig anyjuk a legtitkosabb zugokban vezetgeti. A tapasztalt emlőskutató azonban kameracsapdákat használ és olykor-olykor szerencsével jár.
A Kis-Balatonon, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park fokozottan védett törzsterületén közel tíz éve végzi dr. Lanszki József ragadozó emlősökre irányuló kutatómunkáját. A hatalmas kiterjedésű, zavartalan mocsár- és berekterület többek között a vadmacska erős, önfenntartó populációjának ad otthont. Munkatársaink elsősorban a bátrabb, nagyobb területeket bejáró kandúrokkal találkoznak, azonban szakértő szemmel kihelyezett kameracsapdák segítségével a nőstényekről, s legújabban a legfiatalabb egyedekről is rendelkezünk információval- írta a park honlapján Magyari Máté ökológiai szakreferens.
megázott vadmacska a Kis-Balatonon
Ivarérett, de még fiatal egyedekkel korábban is találkoztunk a berekben. 2017-ben egy bőrig ázott apró vadmacska felbukkanása jelezte, hogy szaporodóképes nőstény él egy jól behatárolható területen. Megbízott kutatónk idén nyáron itt próbálkozott egy több ragadozó emlősfaj által „használt” fűzfa tövében a 2018. évi szaporulat megörökítésével. A szakmai tudást pártolta a szerencse is, így hát büszkén jelenthetjük, vadmacskamama idén két apró jószágot vezetget a mocsár ösvényein.
vadmacska kameracsapda BFNP
Érdekesség, hogy a ragadozó emlősök időben is felosztják a területeket. Kameracsapdás felvételeken gyakran tapasztalható, hogy ugyanazt az ösvényt járja a vidra, a róka, a sakál, a borz, a nyest, a nyuszt, a menyét és a hermelin. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság a vadmacskaállomány feltárására különösen nagy hangsúlyt fektet: több évre elhúzódó részletes kutatásokkal kívánja a szórványos észleléseket alaposabb tudássá alakítani a Balaton-felvidéken, a Bakonyban és Zala megyében is.
Kommentáld!