TERMÉSZET BARÁTI KÖR

KÁNYÁDI SÁNDORRA EMLÉKEZÜNK

Kányádi Sándor 1929. május 10-én született Nagygalambfalván (Hargita megye). Kossuth-díjas erdélyi magyar költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Kányádi Sándor.

Ünnepi Könyvhét, Budapest, 2010

Kányádi Sándor aláírása

Édesapja Kányádi Miklós gazdálkodó, édesanyja László Julianna, akit korán, 11 évesen (1940) vesztett el. Az elemi iskola 5 osztályát szülőfalujában végezte. A középiskolát a székelyudvarhelyi református kollégiumban (1941–1944), a Római Katolikus Főgimnáziumban (1944–1945) és a fémipari középiskolában (1946–1950) végezte.

Ezt követően beiratkozott a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett magyar-irodalom szakos tanári diplomát 1954-ben, de soha nem dolgozott tanárként, életét az irodalomnak szentelte.

Költői tehetségét Páskándi Géza (1933–1995) fedezte fel. Ő közölte 1950-ben első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban. 1951-1952-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, ezzel egyidőben néhány hónapig az Utunk, 1955-1960-ban a Dolgozó Nő munkatársa, 1960-tól 1990-ig pedig a Napsugár című gyermeklap szerkesztője.

Bécsben 1967-ben előadást tartott Líránkról Bécsben címmel. 1984-ben egy hosszabb, észak- és dél-amerikai előadó körúton vett részt. 1987-ben meghívták a rotterdami Nemzetközi Költőtalálkozóra, de mivel útlevelet nem kapott, ezért tiltakozásul kilépett a Román Írószövetségből. 1992-ben Izraelben erdélyi jiddis népköltészet-fordítását mutatta be.

Munkái

Műveit angol, észt, finn, francia, német, norvég, orosz, portugál, román és svéd nyelvekre is lefordították. Életműsorozatát a Helikon Kiadó 2007-től adja ki, gyerekkönyvei különböző válogatásokban, versei megzenésítve és audió hordozókon is folyamatosan jelennek meg.

Verseskötetei

Virágzik a cseresznyefa, (1955)
Sirálytánc, (1957)
Kicsi legény, nagy tarisznya, (1961)
Harmat a csillagon, (1964)
Fényes nap, nyári nap, (ill. Szász Dórián, 1964)
Három bárány, (1965)
Kikapcsolódás, (1966)
Függőleges lovak, (1968)
Fából vaskarikát, megirta Kétszemélyes tragédia cimű szinművét , (1969)

Fától fáig, (1970)
A bánatos királylány kútja, (1972)
Szürkület, (1979)
Farkasűző furulya, (1979)
Tavaszi tarisznya, (1982)
Madármarasztaló, (1986)
Küküllő kalendárium, (1988)
Sörény és koponya, (1989)
Valaki jár a fák hegyén, (1997)
Csipkebokor az alkonyatban (műfordítások), (1999)
Felemás őszi versek, (2002)

Kányádi Sándor, 2014

Meséskötetei

Fából vaskarika, (1969)
Kenyérmadár, (1980)
Meddig ér a rigófütty, (2005)
Virágon vett vitéz (2002)
Világlátott egérke (2011)
Talpas történetek (2011)

Díjak, kitüntetések

1968 – Utunk-díj
1971 – A Romániai Írószövetség Díja (Fától fáig)
1978 – A Romániai Írószövetség Díja (Szürkület)
1979 – Alföld-díj
1986 – Déry Tibor-díj
1989 – Az Év Könyve Díj (Sörény és koponya)
1989 – Az Év Hanglemeze (Vannak vidékek)
1990 – MSZOSZ-díj
1990 – A Castren Társaság díja
1992 – Látó-nívódíj
1993 – Kossuth-díj
1993 – Magyar Művészetért Díj
1994 – Herder-díj
1994 – Látó-nívódíj
1995 – Látó-nívódíj
1998 – Magyar Örökség díj
2000 – a C.E.T. Millenniumi díja
2001 – Kölcsey Ferenc Millenniumi Díj
2002 – a Pro Renovanda Cultura Hungariae fődíja
2004 – A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal
2004 – Mecénás-díj
2005 – Hazám-díj
2008 – A Magyar Kultúra Követei Díj
2009 – A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje
2009 – Budapest, I. kerület díszpolgára
2009 - szülőfaluja, Nagygalambfalva díszpolgára
2009 – Babits Mihály Alkotói Emlékdíj
2010 – Bethlen Gábor-díj
2011 – Aphelandra-díj
2014 – Széll Kálmán-díj

Tagságai, tisztségei

Az 1960-as évektől 1987-es kilépéséig tagja a Romániai Írószövetségnek.
1997-től a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja.
A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Miclausné Király Erzsébet üzente 10 éve

Csíkországban, hol az erdők
zöldebbek talán, mint máshol,
ahol ezüst hangú rigók
énekelnek a nagy fákon,
s hol a fenyők olyan mélyen
kapaszkodnak a vén földbe,
kitépni vihar se tudja
másképpen, csak kettétörve,
van ott a sok nagy hegy között
egy szelíden, szépen hajló,
mint egy nyereg, kit viselne
mesebeli óriás ló.

Úgy is hívják: Nyergestető:
egyik kengyelvasa: Kászon,
a másik meg, az innenső,
itt csillogna Csíkkozmáson.
Nemcsak szép, de híres hely is,
fönn a tetőn a nyeregben
ott zöldellnek a fenyőfák
egész Csíkban a legszebben,
ott eresztik legmélyebbre
gyökerüket a vén törzsek,
nem mozdulnak a viharban,
inkább szálig kettétörnek.

Évszázados az az erdő,
áll azóta rendületlen,
szabadságharcosok vére
lüktet lenn a gyökerekben,
mert temető ez az erdő,
és kopjafa minden szál fa,
itt esett el Gál Sándornak
száznál is több katonája.
Véres harc volt, a patak is
vértől áradt azon reggel.
Támadt a cár s a császár
hatalmas nagy hadsereggel.

De a védők nem rettentek
- alig voltak, ha kétszázan -,
álltak, mint a fenyők, a harc
rettentő vad viharában.
Végül csellel, árulással
délre körülvették őket,
meg nem adta magát székely,
mint a szálfák kettétörtek.
Elámult az ellenség is
ekkora bátorság láttán,
zászlót hajtva temette el
a hősöket a hegy hátán.

Úgy haltak meg a székelyek,
Mind egy szálig, olyan bátran,
mint az a görög háromszáz
Termopüle szorosában.
Nem tud róluk a nagyvilág,
hőstettükről nem beszélnek,
hírük nem őrzi legenda,
dicsőítő harci ének,
csak a sírjukon nőtt fenyők,
fönn a tetőn, a nyeregben,
s azért zöldell az az erdő
egész Csíkban a legszebben.

Kányádi Sándor: Nyergestető c. versével köszönöm a megemlékezést drága Zsuzsikám.
szeretettel Erzsike

Válasz

Új bejegyzés

Blog szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: