TERMÉSZET BARÁTI KÖR

KÁNYÁDI SÁNDORRA EMLÉKEZÜNK

Kányádi Sándor 1929. május 10-én született Nagygalambfalván (Hargita megye). Kossuth-díjas erdélyi magyar költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Kányádi Sándor.

Ünnepi Könyvhét, Budapest, 2010

Kányádi Sándor aláírása

Édesapja Kányádi Miklós gazdálkodó, édesanyja László Julianna, akit korán, 11 évesen (1940) vesztett el. Az elemi iskola 5 osztályát szülőfalujában végezte. A középiskolát a székelyudvarhelyi református kollégiumban (1941–1944), a Római Katolikus Főgimnáziumban (1944–1945) és a fémipari középiskolában (1946–1950) végezte.

Ezt követően beiratkozott a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett magyar-irodalom szakos tanári diplomát 1954-ben, de soha nem dolgozott tanárként, életét az irodalomnak szentelte.

Költői tehetségét Páskándi Géza (1933–1995) fedezte fel. Ő közölte 1950-ben első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban. 1951-1952-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, ezzel egyidőben néhány hónapig az Utunk, 1955-1960-ban a Dolgozó Nő munkatársa, 1960-tól 1990-ig pedig a Napsugár című gyermeklap szerkesztője.

Bécsben 1967-ben előadást tartott Líránkról Bécsben címmel. 1984-ben egy hosszabb, észak- és dél-amerikai előadó körúton vett részt. 1987-ben meghívták a rotterdami Nemzetközi Költőtalálkozóra, de mivel útlevelet nem kapott, ezért tiltakozásul kilépett a Román Írószövetségből. 1992-ben Izraelben erdélyi jiddis népköltészet-fordítását mutatta be.

Munkái

Műveit angol, észt, finn, francia, német, norvég, orosz, portugál, román és svéd nyelvekre is lefordították. Életműsorozatát a Helikon Kiadó 2007-től adja ki, gyerekkönyvei különböző válogatásokban, versei megzenésítve és audió hordozókon is folyamatosan jelennek meg.

Verseskötetei

Virágzik a cseresznyefa, (1955)
Sirálytánc, (1957)
Kicsi legény, nagy tarisznya, (1961)
Harmat a csillagon, (1964)
Fényes nap, nyári nap, (ill. Szász Dórián, 1964)
Három bárány, (1965)
Kikapcsolódás, (1966)
Függőleges lovak, (1968)
Fából vaskarikát, megirta Kétszemélyes tragédia cimű szinművét , (1969)

Fától fáig, (1970)
A bánatos királylány kútja, (1972)
Szürkület, (1979)
Farkasűző furulya, (1979)
Tavaszi tarisznya, (1982)
Madármarasztaló, (1986)
Küküllő kalendárium, (1988)
Sörény és koponya, (1989)
Valaki jár a fák hegyén, (1997)
Csipkebokor az alkonyatban (műfordítások), (1999)
Felemás őszi versek, (2002)

Kányádi Sándor, 2014

Meséskötetei

Fából vaskarika, (1969)
Kenyérmadár, (1980)
Meddig ér a rigófütty, (2005)
Virágon vett vitéz (2002)
Világlátott egérke (2011)
Talpas történetek (2011)

Díjak, kitüntetések

1968 – Utunk-díj
1971 – A Romániai Írószövetség Díja (Fától fáig)
1978 – A Romániai Írószövetség Díja (Szürkület)
1979 – Alföld-díj
1986 – Déry Tibor-díj
1989 – Az Év Könyve Díj (Sörény és koponya)
1989 – Az Év Hanglemeze (Vannak vidékek)
1990 – MSZOSZ-díj
1990 – A Castren Társaság díja
1992 – Látó-nívódíj
1993 – Kossuth-díj
1993 – Magyar Művészetért Díj
1994 – Herder-díj
1994 – Látó-nívódíj
1995 – Látó-nívódíj
1998 – Magyar Örökség díj
2000 – a C.E.T. Millenniumi díja
2001 – Kölcsey Ferenc Millenniumi Díj
2002 – a Pro Renovanda Cultura Hungariae fődíja
2004 – A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal
2004 – Mecénás-díj
2005 – Hazám-díj
2008 – A Magyar Kultúra Követei Díj
2009 – A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje
2009 – Budapest, I. kerület díszpolgára
2009 - szülőfaluja, Nagygalambfalva díszpolgára
2009 – Babits Mihály Alkotói Emlékdíj
2010 – Bethlen Gábor-díj
2011 – Aphelandra-díj
2014 – Széll Kálmán-díj

Tagságai, tisztségei

Az 1960-as évektől 1987-es kilépéséig tagja a Romániai Írószövetségnek.
1997-től a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja.
A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Miclausné Király Erzsébet üzente 8 éve

Kányádi Sándor :Májusi szellő

Almavirággal
futkos a szellő,
akár egy kócos
semmirekellő.

Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád ő
soha panaszra.

Füttyöget olykor,
mintha ő volna
a kertek kedves
sárgarigója.

Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fűhegyen lépked.

Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen.

Köszönöm a megemlékezést Zsuzsikám.

Válasz

Új bejegyzés

Blog szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: