December 24-e, szenteste napja, amelynek leginkább várt pillanatai a karácsonyfa díszítése, a finom ételek és italok bősége, az ajándékok bontogatása és az éjféli mise.

Márai Sándor szavai jutnak eszünkbe ilyenkor: „Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.” (Füves könyv)

Az Újtestamentumban Lukács evangéliuma írja le Jézus születését. Mária Józsefnek, a názáreti ácsnak a jegyese volt, de még mielőtt egybekeltek volna, Mária gyermeket fogant a Szentlélek erejéből. József a júdeai Betlehembe ment Máriával, mert Augustus császár rendelete szerint összeírás volt. Ott tartózkodásuk alatt jött el a szülés ideje, de mivel szállást nem kaptak, Mária egy jászolban hozta világra gyermekét. A pásztoroknak, akik a pusztán legeltették a nyájat, megjelent az Úr angyala, és tudatta velük, hogy megszületett a Megváltó. A pásztorok meg is találták Betlehemben Máriát és a Kisdedet, hódolatukat fejezték ki az Isten fiának. (Más változatban a napkeleti bölcsek kaptak jelet Jézus születéséről, ők keresték fel a kisdedet, és ajándékokat vittek neki.)

Sok hagyomány kapcsolódik ehhez a naphoz. A karácsonyi asztalra vagy közelébe helyezett tárgyaknak különös jelentőséget tulajdonított a néphagyomány. A karácsonyi étkeknek is jelentősége van: a mák, a dió, a halételek szerencsét hoznak. A karácsonyfa a megújuló természet ősi jelképe. A karácsonyfa-állítás német eredetű szokás, Goethe már 1765-ben látott karácsonyfát, de csak 1774-ben, Az ifjú Werther szenvedéseiben írja le a fa körüli ünneplést, elsőként a német irodalomban. Magyarországra a 19. század húszas éveiben Bécsből, illetve Németországból jutott el a karácsonyfa. Először Brunszvik Teréz grófnő állított karácsonyfát 1824-ben, majd báró Podmaniczky családja körében tűnik fel. Az 1890-es évek közepén a Gundel cég készítette el az első szaloncukrot. Az ajándékozás szokásának eredete bizonyos elméletek szerint a napkeleti bölcsek történetére vezethető vissza, akik a csecsemő Jézusnak ajándékokkal hódoltak Betlehemben. Az ajándékok kezdetben még a fa díszeiként jelentek meg, majd ez a szokás is átalakult.

A karácsony ünnepi hangulatához napjainkban hozzátartoznak a karácsonyi dalok is: Mennyből az angyal, Kiskarácsony, nagykarácsony. Talán az egész világon a legismertebb karácsonyi dal a Csendes éj: 1818-ban keletkezett, első alkalommal két énekes adta elő egy Salzburg melletti kis falu, Oberndorf templomában. A dal szövegének írója Joseph Mohr, a zenéjét Franz Gruber szerezte.

A reformátusok szentestén, december 24-én istentiszteleten vesznek részt. Ezen a napon a katolikus családok hagyományosan böjtölnek, és csak este fogyasztják el a böjti vacsorát. A néphagyomány szerint a karácsonyi asztal fontos szerepet játszott az ünnepkor, díszítésének és az étkezésnek szigorú rendje volt. A feltálalt fogásoknak mágikus erőt tulajdonítottak. Régebben a karácsonyi abroszt tavasszal vetőabrosznak használták, és abból vetették az első gabonamagvakat, hogy bő termés legyen. A megterített asztalra gabonamagvakat helyeztek, és abból adtak a baromfiknak, hogy jól tojjanak, az asztal alá pedig szalmát tettek, annak emlékére, hogy Jézus jászolban született. Később ezt a szalmát a jószág alá tették, hogy egészséges legyen, de volt, ahol a gyümölcsfákra is kötöztek belőle, jó termést remélve. A szigorú rituálékhoz tartozott, hogy a gazdaasszony nem állhatott fel vacsora közben az asztaltól, hogy jól tojó tyúkjai legyenek.

Magyarországon a katolikus keresztények számára az este fénypontja az éjféli mise. Mivel az éjfél a napnak mindig a legtitokzatosabb pillanata, a néphitben a szellemek, a hazajáró lelkek és kísértetek ideje, s különös képzetek és hiedelmek fűződtek hozzá. Az éjféli mise órájára az ádvent minden várakozása összesűrűsödik: a jámbor lelkek jelet látnak mindenben, a titkok megnyílnak, a jövő föltárul, a folyókban tej és méz folyik; úrfölmutatáskor a vizek borrá változnak, az állatok megszólalnak.

A karácsony legfőbb ellentmondása az, hogy a legnagyobb keresztény ünnep és a legnagyobb kereskedelmi ünnep is egyszerre. Számunkra azonban maradjon a szeretet, a békesség, a család és az öröm ünnepe!