Bizonyára saját bőrén is tapasztalhatta a kedves olvasó, hogy nem könnyű modern embernek lenni, ha jön a karácsony. Vélhetőleg középkori vagy ókori embernek sem volt könnyű lenni, sokat olvashatunk erről is, de a karácsony-szindrómával akkoriban bizonyára nem kellett szembenézni. Merthogy most van ilyen is, és komolyan veendő, állítólag több embert érinthet, mint az AIDS vagy mondjuk a pestis egykoron: a nyugati világban százmilliók küzdenek a szindróma enyhébb-súlyosabb változataival.

Nézzük a probléma meghatározását. „A karácsonyszindrómát szorongásos-depresszív zavarnak tekintik, melynek bevezető tünetei: növekvő nyugtalanság, fáradékonyság, ingerlékenység, kilátástalanság érzése. A szindrómát akkor diagnosztizálhatjuk, ha tartós alvászavar, étvágytalanság vagy kóros falánkság, folyamatos aggodalmaskodás, szorongásrohamok, leküzdhetetlen vásárlási kényszer tünetek közül legalább három egy időben fennáll. A karácsony-szindrómás betegeket gyakran jellemzi önvádlás, csökkent önértékelés, fokozott megfelelni vágyás” – áll a problémáról író Szendi Gábor pszichológus egyik cikkében.

Az „igazi” ajándék

Ma már széleskörű kutatások foglalkoznak azzal a jelenséggel, hogy karácsony előtt ugrásszerűen megnő a fertőzések, infarktusok, bélrendszeri problémák száma – a szomatikus tünetegyüttes arra figyelmeztet, hogy az ünnep, amelyhez békét, családi nyugalmat, pihenést, csendet asszociálunk, sokak számára korántsem jár belső békével. Szendi szerint akadnak olyanok, akiknél a karácsony előtti időszakban egészen szélsőséges tünetegyüttesek jelentkeznek. Csomagolási kényszeres nőket vettek orvosi nyilvántartásba, olyan esetről is tudni, amikor a beteg mindent, amit csak a lakásban látott, becsomagolt, beleértve a bútorzatot is. Kirívó esetek férfiak körében is vannak, ilyen például a karácsonyfa-vásárlási és -kivágási szenvedély, amikor a beteg kényszert érez újabb és újabb fenyőfák begyűjtésére.

A vásárlási kényszer inkább nőket érint, férfiak esetében jellemzőbb az üzletzárási pánik: voltak esetek, amikor karácsonyeste, egy-két perccel zárás után az érintettek heves indulatkitörések közepette követelték, hogy szolgálják ki őket. Nőkre jellemzőbb az „igazi” ajándék hajszolása tűzön-vízen keresztül, a problémával küzdők kényszeresen tépelődnek egy ajándék megfelelő voltáról, komolyan szoronganak, hogy megtalálják-e, többször visszatérnek ugyanazokba az üzletekbe, pánikolva köröznek ott gyakran ész nélkül, saját anyagi korlátaikat messze meghaladva vásárolnak. A kényszeres vásárlók elsősorban saját szorongásaikat kívánják csökkenteni, nem a másoknak szánt örömszerzés hajtja őket.

Jelentős szorongási faktor – elsősorban nők számára – a karácsonyi menü elkészítése, ami a főzéshez kapcsolódó gondok traumatikus megélésével társulhat. A karácsonyszindrómás beteg indokolatlanul felnagyítja a karácsonyi menü problémakörét, évekre visszamenő sikertelenségeket emleget, amelyeket újra és újra átél a megsemmisülés érzésétől kísérve, amelytől az épp aktuális karácsony esetében is tart. Betegesen retteg attól, hogy az általa kínált étel nem fog ízleni, újra és újra rákérdez, a pozitív válaszokat pedig nem képes elhinni. Olyan esetek is adódnak, amikor a szindrómával küzdő egyén túlméretezett főzésbe kezd, de itt nem a dupla adag töltelékre kell gondolni, hanem ennél jóval többre. A beteg folyamatosan eteti az asztalnál ülőket, úgy látja, azok nem ettek szinte semmit, még akkor is, ha már mindenki degeszre tömte magát. Kirívó esetet is számon tart a szakirodalom, írja Szendi Gábor, egy amerikai asszony például fegyverrel kényszerítette családját evésre, akik csak akkor merték abbahagyni az étkezést, amikor a férj megfulladt egy brownie-tól.

Karácsony közeledtével – erről is több helyen olvasni – sokakban felerősödik a magány érzése, a frusztráció. A problémákkal küzdő emberekben erős szorongást, dühöt, pánikot vált ki a köztudatba belevésett, a média által sugallt hópelyhes, kandallós, szépcsaládos habcsók-karácsony. Az ünnepi napok gyakorta felerősítik a belső családi viszályokat, a semmittevős együttlét néhol fojtogató összezártsággá válik.

Ünnepi felezések

Ami megnyugtató: a karácsonyszindrómához kapcsolódó tünetegyüttes az ünnep lejártával nyomtalanul elmúlik, ám – ez viszont kevésbé megnyugtató – a következő évben várhatóan visszatér. Mit tehetnek azok, akiket szorongással tölt el a környező világ által túlfokozott ünnep, akik el szeretnék kerülni a karácsonyszindróma legenyhébb tüneteit is? A pszichológusok azt tanácsolják, kerülni kell a tömeget, az üzleteket, s ha vásárlásra kerül sor, próbáljunk nagyon megfontoltak lenni, sőt, ha tudunk erre időt szakítani, első látásra ne vegyünk meg semmit, hanem menjünk haza, és gondoljuk át. Próbáljuk azt is mérlegelni, ki mennyit képes enni a családból, gondoljunk arra, hogy senki sem tud többet befogadni egy átlagos vasárnapi ebédnél. Ha elbizonytalanodnánk, gond nélkül felezzük meg az előre elképzelt mennyiséget, elegendő lesz az úgy is.

Hiszen tudjuk: a karácsony a béke, a szeretet, a család ünnepe, az egymásra és az önmagunkra figyelésé. Nem mi vagyunk az ünnepért, hanem az ünnep van értünk.

Botházi Mária

erdelyinaplo.ro