Kassai vértanúk
A kassai vértanúk két jezsuita pap és egy volt jezsuita diák, esztergomi kanonok, Pázmány Péter közeli ismerősének közös elnevezése:
Kassai szent vértanúk
Mindhárman 1619. szeptember 7-én szenvedtek vértanúhalált Kassán, mert nem tagadták meg katolikus hitüket, és mert nem fogadták el Kálvin János hitújításait (reformáció).
A Kassai vértanúk a magyarországi jezsuita rendtartomány védőszentjei. Ünnepük a katolikus naptár szerint haláluk napja, szeptember 7.
A vértanúság
Amikor Rákóczi György hajdúi szeptember 3-án Kassához értek, Dóczi András császári főkapitány kevés katonájával kilátástalannak látta a harcot, tekintettel a város protestáns
vezetőségére.
Másnap létrejött a város átadásáról szóló szerződés,
amelynek kikötése volt, hogy senkinek, sem a katolikus híveknek, sem
pedig papjaiknak nem eshet bántódása. Amikor a hajdúk szeptember 5-én bevonultak a városba, tüstént felrúgták a megállapodást: Dóczit bilincsbe verték és elhurcolták Erdélybe.
Rákóczi György meghagyta, hogy a három jezsuita papot tartsák szigorú
házi őrizetben. Kétnapi éheztetés után megpróbálták hittagadásra bírni
őket, majd pedig az első sikertelen kísérlet után, szeptember 7-én ismét
rájuk törtek, és válogatott kínzások után Márkot és Menyhértet
lefejezték, Istvánt pedig halottnak vélve egy közeli szennygödörbe
vetették, majd pedig mellé dobták a másik két áldozat testét is.
Elvonulásuk után Eperjessy István, a három pap házi kápolnájának
sekrestyése, Pongrácz István nyöszörgésére lett figyelmes, de nem tudott
rajta segíteni, mivel katolikus lévén maga sem hagyhatta el a házat.
Így húszórás kínlódás után a város szennygödrében Pongrácz István is
meghalt.
Kultusz
Kassai vértanúk emléktáblája Kassán
Az első, akinek sikerült méltóbb helyre hozatni és eltemettetni a három vértanú holttestét, özvegy Gadóczy Bálintné volt, aki „engedelmet nyert a bírótól a meggyilkoltatottak testeinek férje tetemei mellé leendő eltemettetésére.”
Fél év elteltével, Bethlen Gábor
és a királyi Magyarország képviselői, ugyanabban a házban folytatták a
béketárgyalásokat, ahol a három vértanút megkínozták.
A befejező
díszlakoma után az erdélyi fejedelem táncra kérte föl Forgách Zsigmondnak, a királyi nádornak a feleségét, Pálffy Katalint.
Ő azonban csak azzal a feltétellel volt hajlandó táncolni Bethlennel,
ha kiadatja neki a három pap holttestét. Ez megtörtént, és a hitéről meg
nem feledkező asszony piros selyembe burkoltatta az ereklyéket,
amelyeket előbb a birtokán levő alsósebesi templomba, majd a hertneki várba vitetett.
1635-ben szállíttatta innen a nagyszombati klarissza kolostor templomába.
E rendháznak ugyanis leánya, Forgách Mária volt a főnöknője. Miután II. József feloszlatta a klarisszákat, Batthyány József prímás engedélyével 1784-ben a nagyszombati Szent Orsolya-rendi nővérek templomába kerültek a holttestek és fejereklyék.
Boldoggá avatásuk eljárását még 1628-ban indította el Pázmány Péter bíboros, de az csak 1905-ben vezetett sikerre, amikor X. Piusz pápa január 15-én népes magyar küldöttség jelenlétében engedélyezte nyilvános tiszteletüket. Szentté avatásukra 1995. július 2-án került sor Kassán.
Kommentáld!