Katyńi vérengzés
A meggyilkolt lengyel katonatisztek katyńi temetőjének főbejárata
Katyń – a tömegsírok helyét jelző lapok
A katyńi vérengzés[1] néven ismert tömeggyilkosságot a SZK(b)P Központi Bizottságának Politikai Bizottsága 1940. március 5-én hozott döntését végrehajtva követték el a Belügyi Népbiztosság (NKVD) egységei a Szovjetunió területén lévő hadifogolytáborokban raboskodó lengyel (részben tartalékos) tisztek és főtisztek ellen.
Az áldozatok számát a különböző becslések 15 000 és 22 000 fő közé teszik.
A gyilkosságok áldozatait a Szmolenszk melletti Katinyban, a Tver melletti Mednojében és a ma Harkov elővárosát képező Pjatyihatka erdeiben tömegsírokban hantolták el. Mind a gyilkosságokat, mind pedig az áldozatok eltüntetését nagy titokban végezték, de a németek már 1943-ban felfedezték az első tömegsírokat a Harmadik Birodalom
által megszállt területeken, Katiny erdeiben. (A több helyszínen
végrehajtott tömeggyilkosság ezért kapta a nevét Katinyról.)
Szintén
ehhez az eseményhez kapcsolják annak a 7000 személynek a meggyilkolását,
akiket az oroszok Nyugat-Fehéroroszország és Nyugat-Ukrajna
börtöneiben tartottak fogva hadifogolystátusz nélkül, jóllehet közel
1000 lengyel tiszt is volt köztük. A vérengzéseknek magyar áldozata is
volt, Korompay Emánuel tartalékos százados, a Varsói Egyetem magyar lektora.
A lengyel parlament 2007-es döntése alapján április 13-a a Katyńi Bűntény Áldozatainak Emléknapja.
A számszerű adatokat itt és később főként az Ośrodka KARTA – Indeks represjonowanych című kiadvány alapján közöljük, melyet 2002-ben
adtak ki St. Ciesielski, W. Materski és A. Paczkowski professzorok
szerkesztésében – e kiadvány adatai eltérnek a más kiadványokban
megjelentektől.
A szmolenszki légikatasztrófa
Lech Kaczyński (1949–2010)
A vérengzés 70. évfordulója alkalmából a lengyel politikai elit nagy része, köztük Lech Kaczyński államfő a helyszínre kívánt utazni 2010. április 10-én. A Lengyel Légierő kötelékébe tartozó Tu-154-es kormányzati gép a szmolenszki katonai repülőtértől mintegy 400 méterre, a sűrű köd és pilótahiba miatt lezuhant, a balesetet senki sem élte túl.
A lengyel mártíromság
A lengyel történelmi emlékezet a katyńi mellett további két
vérengzéssorozatot is nyilvántart. Ezek a katyńival együtt a lengyel
értelmiség és társadalom mártíromságát fejezik ki.
1939 decembere és 1943 júliusa között a Palmiry lengyel falu
melletti erdőkben 1700 főt végeztek ki. Az áldozatok – köztük zsidók is –
a politikai, tudományos és kulturális élet képviselői voltak, de voltak
közöttük nők, várandós asszonyok és gyermekek is.
A másik
vérengzéssorozat , a Piaśnica (Wielka Piaśnica, Pomerániában)
közeli erdőkben történt 1939 októbere és 1940 áprilisa között. Az
„Intelligenzaktion” nevű műveletben 12-14 000 emberrel végeztek.
Elsődlegesen a katolikus papok, tanárok, orvosok, katonatisztek, állami
tisztviselők, egyenruhás közalkalmazottak, kereskedők, iparosok,
földbirtokosok, ügyvédek, írók, újságírók stb. ellen irányult.
De nőket
és gyermekeket is megöltek, sőt zsidókat, cseheket és pszichiátriai
betegséggel küzdő németeket is. A két vérengzést a német megszállók, az
SS alakulatai és félkatonai szervezetek hajtották végre.
Kommentáld!