Pilvax kávéház; Preiszler József színezett tollrajza
Illusztráció: Wikipeida

Az összefüggés a forradalom és a forró fekete között azonban nem merül ki ennyiben. A kávé és a kávéház demokratikus intézménye ugyanis számos alkalommal helyszíne volt történelmi eseményeknek, művészi alkotások születésének.

Kávét először szufi szerzetesek főztek a 15. századi Jemenben. Majd alig száz év múlva Isztambulban megnyílt az első kávéház. Azóta az emberek legszívesebben egy kávé mellett vitatják meg a világ dolgait.  Nem csoda, hogy megannyi kávéház vált ismert gondolkodó, művész, politikus törzshelyévé. És az sem csoda, hogy a mindenkori hatalom általában fenntartással viszonyult a kávéházakban folyó pezsgő élethez. Ezek a vendéglátóhelyek ugyanis az eltérő társadalmi rétegek érintkezése révén szinte demokratikus közintézményekké fejlődtek. A török szultánok épp ezért rendeletekkel próbálták felügyeletük alá vonni a kávéméréseket. A 18. századi Franciaországban előbb korlátozó intézkedéseket vezettek be, majd egészen 1789-ig szigorú rendőri ellenőrzésekkel igyekeztek ellehetetleníteni működésüket, sőt, II. Károly angol király elrendelte a kávéházak bezárását.

Francia módra 
A világ egyik leggazdagabb kávéházi kultúráját Franciaország mondhatja magáénak. Itt szinte minden történelmi esemény vagy művészeti irányzat mögött felfedezhetünk egy kávéházat. Talán nem túlzás feltételezni, a francia történelem egyes eseményei is másként alakulnak, ha az adott korszak meghatározó alakjai kávéjukat otthon fogyasztják el. Ha Diderot, Rousseau, Benjamin Franklin, Danton, Marat vagy akár Napóleon, nem találkoznak Párizs két legrégebbi kávéházában, a Le Procope-ban (1686-) és a Le Café de la Régence-ban (1681-1910), hogy forradalmi eszméiket kávézás, biliárdozás vagy egy sakkjátszma közben vitassák meg. A kávéházak jelentősége az 1789-es francia forradalom leverése után sem csökkent. 1842-ben a Café de la Régence adott otthont Marx és Engels találkozójának. A 19. század végén a művészetekben is forradalmi változások zajlottak. Renoir, Monet, Pissaro munkásságának köszönhetően, az impresszionizmus a Montmartre kávézóiból indult el világhódító útjára, de az irodalom is egészen hosszú névsorral büszkélkedhet. Olyan írók és költők töltötték idejük nagy részét kedvenc kávézójukban, a Café de la Paix-ben, mint például Zola, Maupassant, Oscar Wide, Marcel Proust vagy André Gide. A 20. századi egzisztencializmus képviselőinek szintén megvolt a maguk törzshelye. Jean-Paul Sartre és Simone de Beauvoir a Les Deux Magots kávéház egyik asztalánál üldögélt és elmélkedett a létezésről, sőt, az 1968-as diáklázadások hátterében ugyanúgy felbukkannak a kávézók, ahol a Quartier Latin egyetemistái előszeretettel tanyáztak két előadás között.

Kapucsínó és risorgimento 
Ha azt mondjuk, Olaszország, szinte mindenki rávágja, kapucsínó. Nem véletlen az asszociáció, hisz számos ma is közkedvelt kávékülönlegességet Itáliában kísérleteztek ki. Európa első kávéháza is itt nyílt meg, 1624-ben. A híres velencei Caffè Florian 1720-tól, a torinói Caffè Baratti & Milano 1858-tól, vagy a padovai Caffè Pedrocchi 1760-tól mai napig működik. A kávézók korántsem csak Itália egyesítését célul kitűző mozgalom, a risorgimento hátterében bukkannak fel. Olasz és külföldi művészek egyaránt előszeretettel látogatták ezeket az intézményeket, amelyek közül az egyik legismertebb a Rómában ma is létező Caffè Greco (1760-) volt. Itt olyan világhírességeknek szolgáltak fel egy csésze feketét, mint John Keats, Percy Bysshe Shelley, Lord Byron, Johann Wolfgang Goethe, Richard Wagner, Liszt Ferenc vagy Mark Twain. A pre-szürrealista festő, Giorgio De Chirico pedig úgy vélte, ez az a hely, ahol csak üldögélünk és várjuk a véget.

Vízbe a teával! 
Az európai bevándorlókkal együtt a kávé is hamar megérkezett az Újvilágba. Az első kávéházat már 1696-ban birtokba vehették a vendégek New Yorkban. Eleinte a londoniakhoz hasonlóan, itt is az üzleti ügyeké volt a főszerep. Később azonban, ahogy a telepesek és az angolok között kezdett elmérgesedni a viszony, a kávéházakban is úgy kerültek középpontba a forradalmi gondolatok. 1773-ban a bostoni Green Dragon nevű pubban fogant meg az a terv, hogy a britek által kivetett adók elleni tiltakozásként a bostoni kikötő vízébe szórják az Angliából érkező teaszállítmányt. Ez a bostoni teadélután néven elhíresült esemény indította el a függetlenségi mozgalmat, és vezetett az amerikai függetlenségi háborúhoz. Úgy mondják, az amerikaiak azóta nagy kávéfogyasztók, hogy az a bizonyos tearakomány a tengervízben végezte.

Ezután jön a feketeleves!
A kávéházak hazánkban is a társasági élet központjai voltak. Gondoljunk csak a Pilvax Kávéházra, amely az 1848. március 15-én kirobbant forradalom egyik szellemi otthona és kiinduló pontja volt. Ezt a helyet elsősorban reformpárti fiatalok látogatták, és falain a francia forradalom képei kísértettek. Itt alakult meg a Tízek Társasága Petőfi és Jókai vezetésével. 1848 márciusában a pozsonyi ifjúság küldötte itt adta hírül, hogy Bécsben kitört a forradalom. Petőfi itt szavalta el először a Nemzeti dalt, és itt hozták először nyilvánosságra a Tizenkét pontot.

Persze, a magyar történelemben és művészettörténetben nem a Pilvax az egyedüli meghatározó kávéház. Miután a 16. században a törökök meghonosították hazánkban a kávét, amelyet a népnyelv gyakran feketelevesnek hívott, a kávémérések is gombamód nőttek ki nagyobb városainkban. A Habsburg-uralom idején aztán a kávémérések kávéházakká terebélyesedtek. A magyar függetlenségért küzdő értelmiség pedig rendre egy csésze kávé mellett vitatkozott Magyarország jövőjéről. A kávéházi diskurzusokat azután tettek is követték. A Martinovics-féle (17949 összeesküvés tagjai például a Három Oszlop kávéházban gyülekeztek.

A kiegyezés után a kávéházak száma tovább gyarapodott. A 20. század elején a fővárosban csaknem ötszáz kávéház működött, ahol már kevésbé forradalmian, de továbbra is élve a hely demokratikus szellemével, a vendégek politikai és irodalmi eszmecserét folytattak. A Centrál kávéházban szerkesztették a Nyugat elődjét, a Hét című irodalmi folyóiratot. Itt született Szabó Lőrinc verseinek nagy része, és Karinthy is itt vetette papírra betegségének történetét. A Centrál hegemóniáját végül a New York kávéház törte meg. Mint az első magyar multikulturális közeg befogadó helye, reggelente színészekkel, újságírókkal, esténként polgári közönséggel, éjjel kártyásokkal, artistákkal, zenészekkel volt zsúfolásig tele.