Egy új kutatás feltárta, hogy a Galápagos-szigetek ikonikus óriásteknősei főként nem őshonos növényekkel táplálkoznak, sőt, olybá tűnik, ezeket jobban is kedvelik az őshonosaknál.

A behurcolt növények száma az 1930-as években kezdett el nőni a szigetvilágban - ahogy a felföldi vegetációt gazdálkodás céljából kiirtották -, és az új fajok betelepülése azóta is növekvő ütemben folyik.

Legelő teknős a galápagosi Santa Cruz-szigeten (Fotó: AFP)

Az óriásteknősök története viszont éppen az ellenkező irányba indult meg: a kései pleisztocénig, az Antarktiszt leszámítva minden kontinensen jelen voltak. Ma már csak két helyszínen, az indiai-óceáni Aldabra-atollon, illetve a Csendes-óceán keleti részén elterülő Galápagos-szigetvilágban találhatóak meg. Eme utóbbin az összes fennmaradt alfaj sérülékeny vagy veszélyeztetett.

A terepi vizsgálatok azonban meglepő eredményeket tártak fel, amelyek szerint a veszélyeztetett teknősök két alfajánál az elfogyasztott táplálék megközelítőleg felét nem őshonos növények teszik ki. Sőt mi több, ezek a növények a jelek szerint tápanyag tekintetében előnyt hordoznak, fitten és élénken tartják őket.

A Biotropica folyóirat márciusi számában megjelent kutatást Stephen Blake doktorandusz, a Washingtoni Egyetem tiszteletbeli kutatója és Fredy Cabrera, a galápagosi Charles Darwin Alapítvány szakembere végezte el. Blake elmondása szerint a biodiverzitás védelme óriási probléma a Galápagoson, a több mint 750 invazív (más néven özönfaj) növényfaj kiirtása szinte lehetetlen, és kontrollálása is nehézkes. Szerencsére azonban a teknősvédelem a jelek szerint kompatibilis néhány nem őshonos faj jelenlétével.

A vizsgálatot a Santa Cruz-szigeten végezték el, eme kihalt vulkán két óriásteknősfaj, és a legnagyobb galápagosi emberi populáció otthona. A gazdálkodók a felföldi nedves zónák nagy részét átalakították a mezőgazdaságnak, a felföldek és más ilyen nyirkos területek legalább 86 százalékát degradálja ez a folyamat vagy az invazív fajok benyomulása.

Egyik korábbi kutatásában Blake GPS-nyomkövetőkkel látott el kifejlett teknősöket a szigeten, és felfedezte, hogy szezonálisan vándorolnak a száraz síkságok - amelyek csak a nedves évszakban zöldellnek ki - és a felföldi mezők között, amelyek viszont egész évben buják. Elmondása szerint ezt nagyon furcsának találták, mivel a nagy testű teknősök egy évet is kibírnak táplálkozás és víz nélkül, annak idején a tengerészeknek ezért is szolgáltak friss húsként a hajóutak folyamán. „Egy egész évet koplalással kibíró, nehéz teknőt hordozó, több mint 200 kilogrammos állat miért vonszolná fel és le testét egy vulkánon táplálék után kutatva? Nem tudná csak kivárni a száraz évszakot, mígnem az esővel együtt jobb időszak köszönt be?” - magyarázza.

A válasz természetesen a teknős energia-egyensúlyától függ. A táplálékszerzésüket taglaló egyetlen részletes tanulmány azonban 1980-ban készült, jóval a behurcolt és invazív fajok robbanásszerű elterjedése előtt. A kutatók négy éven keresztül követték az állatokat, és 10 perces fókuszált megfigyelések során rögzítették minden étkezésüket, a fogyasztott növényfajt és érintett részét, emellett ürülékükben számba vették és azonosították a magvakat (néha több mint ezret).

Az eredmények alapján a teknősök több időt töltenek a behurcolt fajok legelésével, mint az őshonosakéval. Blake kifejtette, nem lepte meg őket annyira az eredmény. „Ha a teknős szemszögéből nézzük, az őshonos guava például hatalmas magvakat hordozó, apró gyümölcsöket termel, vaskos héján belül viszonylag kis mennyiségű, keserű péppel. Az idegen guava viszont nagy méretű, vékony, rugalmas héja alatt bőséges, édes gyümölcshúst rejt” - magyarázza.

A csapat kiértékelte a teknősök egészségi állapotát is; minden adat azt sugallja, hogy étkezésükben az idegen fajok vagy semleges, vagy pozitív hatással vannak fizikai kondíciójukra. Ezek a növényfajok akár még javíthatják is kondíciójukat a száraz évszakban.

Mivel a szinte eredeti állapotok visszaállítása valószínűtlen a szigetvilágban, a kutatók szerint reményteli, hogy mindez a sziget karizmatikus meganövényevőire nézve talán nem is olyan rossz hír.