Kell-e nekünk Valentin?
Idén is elérkezett a sokak szerint
„fújmármegintegyamerikásbaromságminekeznincsennekünkelégmagyarünnepünk”
Valentin-nap. Rendben, hagyjuk Valentint, nézzük meg, mit kezdhetünk
Bálinttal! Nos, ha egy kicsit utánanézünk, hamar kiderül, hogy bizony
nem ördögtől való ez az ünnep (sem).
Február közepe már ősidők
óta a téltemetés, tavaszköszöntés, termékenység és a szerelem időszaka,
így a pogány, majd arra telepedett keresztény ünnepek is e témakörök
körül forognak.
Az ókori Rómában az ősi pásztorünnepre, február 15-re esett a Lupercalia, a
termékenység istenének, Lupercusnak az ünnepe. A megtisztulás és
termékenység érdekében Lupercus papjai kecskeáldozatot mutattak be, majd
a kecskebőrből hasított szíjakkal (februa) ostorozták a fiatalokat - főleg a nőket - a fenti célok elérésére.
Lupercalia
A kereszténységgel aztán valahogy el kellett terelni a figyelmet a
régi pogány szokásokról, így jött a képbe Szent Bálint (Terni püspöke),
aki a legenda szerint összeadta a szerelmeseket, még a katonákat is,
akiknek császári parancs tiltotta a házasságot. A friss házaspárokat
megajándékozta kertje virágaival. Így vált a jegyesek és házasok
védőszentjévé Angliában és Franciaországban. Viszont a császárnak nem
tetszett a dolog, így halálra ítélte, de kivégzése (február 14.) előtt
még egy csodát tett: imája erejével visszaadta börtönőre vak lányának
látását.
A népi megfigyelésekben is előjön az érzelmi szál: azt tartották,
hogy a verebek Bálint-napon választanak párt, és ekkor térnek vissza a
vándorló vadgalambok. Így aztán az idők folyamán minden keveredett
mindennel, csak a lényeg maradt közös: a szerelem.
Az persze igaz, hogy angol kivándorlóknak köszönhetően a szokás
megjárta Amerikát, Bálintból Valentin lett, és már a konzumvilág
szeleteként tért vissza a virág-, édesség- és csetreszboltosok nagy
örömére, de nekik is élni kell valamiből.
Úgyhogy szerintem nyugodtan ünnepeljünk, lepjük meg egymást, nem baj az, ha eggyel több alkalom van az együttlétre. Egy francia forrás
szerint azért virágvásárlásnál érdemes néhány dologra figyelni: a sárga
a virágnyelvben a hűtlenség szimbóluma, nem biztos, hogy ezt pont
Valentin-napon kell kihangsúlyozni. Kivéve persze, ha kedvesünk
kizárólag a sárga virágokat szereti.
A szúrós, agresszív növények, mint a bogáncs vagy az articsóka
szintén kerülendők. A negatív dolgokhoz kapcsolódó virágokat sem
ajánlják, pl. a szegfű vagy a krizantém „temetővirágnak” számít. Bár
hallottam én krizantémból kötött esküvői csokorról, igaz, a násznép nem
is tért magához a döbbenettől…
Apró figyelmességekkel is feldobhatjuk a napot (nemcsak a mait): tegyünk a reggeli/tízórai mellé uborkaszíveket...
... vagy főzzünk a levesbe szív alakú répaszeletkéket. Elkészítés menete itt.
Nem állítom, hogy nagy Valentin-fan vagyok, de nekünk szerencsére van
alibink a mai napra: a kisebbik csemete Bálint, úgyhogy mi ünnepelünk,
punktum. Tegyen így mindenki, aki szerelmes, és ne csak ma, ha lehet!
Forrás: kapanyél
Kommentáld!